Kagome körbevezette Kazut az iskola területén. Az épület hatalmas, így az út is hosszú volt. Befejeződött a tanítás. A két fiatal megállt a kapuban.

- Hol laksz? – kérdezte Kazu.

- Itt a közelben.

- Elkísérhetlek?

- Pe… persze.

Együtt mentek végig a kis utcákon. Kagome háza előtt megálltak.

- Akkor – kezdte a fiú – Majd holnap találkozunk.

- I… Igen.

Kazu odahajolt a lányhoz és egy puszit nyomott az arcára.

- Szia! Akkor holnap.

- Szia.

Azzal a fiú elment. Kagome figyelte egy darabig, amíg be nem fordult az egyik saroknál. Elindult befele az épületbe. Az ajtó nyitása után megdöbbent. Ott volt a három barátnője és a nagypapája, és ravaszul vigyorogtak.

- Most meg mi van? – kérdezte lepődötten.

Semmi, semmi – vágták rá kórusban.

- És Inuyasha hol van? – érdeklődött.

- Már elment.

A nagypapa lenn maradt, a négy lány felment a szobába.

- Olyan szerencsés vagy Kagome – sóhajtozott az egyik barátnője – Ott van Inuyasha, most meg ez a fiú.

- Álljunk csak meg egy percre! Kazu a barátom, semmi több! Én Inuyashát szeretem.

- Szóval Kazunak hívják?… Egyébként Inuyashánál is így tiltakoztál az elején, és tessék: most együtt jártok. Szegényke! Most bajban van.

- Nem, nem, nem! Egyáltalán nem kell aggódnia emiatt. Én csakis őt szeretem.

- Majd meglátjuk!

Besötétedett, mire a három lány hazaindult. Kagome a kapuig kísérte őket, ott elbúcsúztak, s elmentek. Távozásuk után figyelte őket egy darabig, s a bent mondottakon gondolkodott. „Nem tudnám Inuyashát elhagyni!” Mérgelődött. „Ilyet gondolnak rólam? Ezt sose tenném meg. Főleg nem Kazuval… Sesshoumaruval.”

Egy hang szólalt meg a háta mögött:

- Szia Kagome!

A lány ijedten hátrafordult. Akit látott, most nem volt megnyugtató, mint máskor. Inuyasha volt az teljes valójában. Pontosabban az ember formájában, mivel újhold volt.

- Bocsi, hogy nem jöttem hamarabb, de fontos elintéznivalóm volt. És mint ember nem volt könnyű, de… Nézd mit hoztam!

Azzal elő vett egy égkődarabot. Odament Kagoméhoz és a nyakláncához illesztette a szilánkot. Már szép nagy darab megvolt belőle. Több, mint a fele.

Inuyasha felpillantott a lányra, aki kerülte a tekintetét. Közelebb hajolt hozzá, de félúton megállt. Nem tetszett Kagome hidegsége.

- Mi a baj – kérdezet.

- Semmi – mondta halkan – Csak… nem vagyok jól. Egy kicsit fáj a fejem.

- Ilyenkor jót tesz, ha a szabadban vagy. Valószínű, hogy a sulit még nem szoktad meg. Gyere, menjünk a belvárosba. Van ott egy karnevál.

- Most inkább lefekszem. De te mehetsz, ha akarsz.

- Nélküled sehova se jó menni – közelebb hajolt hozzá, de a lány elfordította a fejét.

Elbúcsúztak. Kagome bement a házba. Inuyasha értetlen volt. Olyan hideg volt hozzá, mint-ha… nem is szeretné. Tegnap még jól megvoltak. Most meg! Mint aki… Talán már mást szeret?

Sokáig tűnődött rajta, majd elment a karneválra. A kérdések ott sem csendesedtek.