|
5. fejezet
2005.05.20. 20:55
5. Fejezet: A csata és a feltámadás
Sesshoumarun kívül mindenki döbbenten állt, legelőször Inuyasha szólalt meg:
- Az nem lehet! Nem lehet igaz! NEM!
- Inuyasha nyugodj meg!- próbálta megnyugtatni Miroku.
- Nem! Nem nyugszom meg, amíg ő él!
Azzal Sesshoumarura mutatott. Az említett megszólalt:
- Mi van öcsike? Meghalt egy újabb szerelem? Látod, neked mindig balszerencséd van a nőkkel, eddig mindegyik meghalt nem?
- És veled mi van bátyus? Mert nekem legalább volt szerelemem!
Sesshoumaru erre nagyon mérges lett:
- Ezt még megkeserülőd!
Azzal egymásnak rontottak. A két kard csattogott, a többiek közben eltávolodtak tőlük. Miroku felvette a földről a halott Kagomét és felmászott Kirara hátára Sangohoz és Shippohoz. Sango visszakiáltott még Inuyashának:
- A barlangba gyere majd!
Azzal eltűntek. A két fivér tovább harcolt, de döntetlenül. Eközben a többiek visszaértek a barlangba. Miroku még mindig a kezében tartotta Kagomét. Tanácstalanak voltak, nem tudtak mit csinálni. Legelőször Sango szólalt meg két szipogás között:
- Most mi lesz?
- Nem tudom! De jobb, ha megvárjuk Inuyashát!- válaszolt Miroku.
Shippo megszólalni se tudott, csak némán bámult maga elé és gondolkozott. Majd fölállt és Kirarával visszament Inuyasháékhoz.
Eközben a két testvér még mindig harcolt, Sesshoumaru meg Inuyashát piszkálta:
- Mi van öcsike? Fáradsz? Mert már lassabban mozogsz.
Igaza volt, Inuyasha már nagyon fáradt volt, de bosszulni akart:
- Hagy békén Sesshoumaru! Nem vagyok fáradt!
,, Legalábbis addig nem, míg megbosszulom Kagomét!
Kagome! Nem hagyhatsz itt!”
Inuyasha újra lecsapott, de közben két könnycsepp folyt végig az arcán. Ez a két könnycsepp ráesett a Tessaigára és megnövelte az erejét. A Sesshomarura küldött ütés sikeresen célba ért és eltalálta. A szellemnek annyi ereje maradt, hogy elmenjen, de mielőtt elment volna még visszaszólt:
- Inuyasha ezt még megbosszulom!
Azzal eltűnt. Inuyashának nem maradt sok ereje, Shippo pont akkor ért oda mikor a hanyou letérdelt:
- Shippo te vagy itt?
- Igen!
- Kérlek, vigyél vissza Kagoméhoz!
A rókaszellem bólintott. Inuyasha pedig felült Kirarára Shippoval és visszamentek a barlangba.
Mikor visszaértek Inuyasha egyenesen a halott lányhoz ment, leült mellé és ott maradt. Miroku, Sango, Shippo és Kirara kimentek a barlangból. Inuyasha pedig halkan beszélni kezdett:
- Jaj Kagome mért haltál meg? Ennek is én vagyok az oka, ha nem mentünk volna el és, ha nem kezdelek kikérdezni, akkor ez az egész nem történt volna meg! De, ha meg is történt volna, akkor utánad kellett volna mennem! Kagome mi lesz velem nélküled? Egyszerűen nem lehetsz halott! NEM! Kagome! SZÜKSÉGEM VAN RÁD!
Ekkor Inuyasha nem bírta tovább, bármennyire is büszke volt……most mégis sírnia kellett. A könnyei részben leestek a földre részben Kagoméra.
Ez a pár csepp őszinte volt és ezt az őszinteséget Kagome lelke megérezte és visszatért a lányba. De ezt Inuyasha nem látta és megszólalt:
-Kagome én…..én…..
Inuyasha nem tudta befejezni a mondatot. Ekkor Kagome megmozdult, kinyitotta a szemét és meglátta a hanyout, majd halkan megszólalt:
- Inuyasha!
A fiú felnézett és meglátta, hogy a lány él:
- Kagome! Te élsz?
A lány lassan bólintott és elmosolyodott, majd lassan felült:
- Inuyasha sajnálom!
- Mit?
- Hát azt, hogy elrohantam aznap este!
Kagome ekkor meglátta, hogy a félszellem sírt és rákérdezett:
- Inuyasha te sírtál?
A fiú nem válaszolt, mert ekkor a többiek beléptek és Miroku megszólalt:
- Inuyasha én saj……..KAGOME?!
Mindenki meglepődött Sango meg megkérdezte:
- De hogyan?
Kagome válaszolt neki:
- Valószínűleg Inuyasha hozott vissza engem! De nem tudom, hogy hogyan!
Ekkor az említett felállt:
- Éééén most assziszem kimegyek!
Bent mindenki Kagomét faggatta. Kagome pedig minden kérdésre válaszolt így nem tudott a félszellem után menni.
Inuyasha megállt a barlang előtti sziklaszirten és messzire elnézett a havas tájon. A felkelő napsugarak megvilágították a hanyou szélfútta fehér haját, aki megszólalt:
- Kagome…...- majd elmosolyodott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
