Sesshoumaru szerelme
 

Hetek teltek el azóta, amióta Kagome és Sango rátaláltak Sesshoumarura. Sok minden történt:

Először is Sesshoumaru megváltozott. Kagome még mindig nem állt szóba Inuyashával és megfejtették, hogy mért nincs félholdja Sesshoumarunak.

Egyik reggel Kagome belépett a vízesés mögötti barlangba ahol Sesshoumaru “lakott”

- Jó reggelt Sess….

Kagoménak tátva maradt a szája. Sesshoumarun nem volt felül semmi, így látszott izmos teste, haja kócos volt az esti alvás miatt. Így összességében nagyon helyes volt:

- Jó reggel Kagome! Mit nézel?

- Öööö…. Téged!- Kagome itt elpirult.

- Mit nézel rajtam?

- Hát……

Ám ahogy beszélgettek Sesshoumaru felmérte Kagomét:

,, Ez a lány! Milyen csodálatos! Jól néz ki! Sesshouamru nem tetszhet meg! Mi lenne a szellem becsületemmel? De akkor is nagyon széplány!”

- Kagome! Én…..

Ekkor belépett Kaede anyó is a barlangba:

- Szeretném megnézni, hogy hogyan vagy! Úgy látom jól, ma elmehetsz!

- De én még nem akarok!

- Mért?

- Hát….. mert…

- Kagome menj ki és várj meg ott minket!

Az említett bólintott és kiment. Bent Kaede megszólalt:

- Sesshoumaru ugye nem tetszik neked Kagome?

- Nem! Mit gondol?

- Szóval tetszik, és ezért nem akarsz elmenni!

- Hát…..igen ezért.

- Akkor maradj még!

Telt az idő.

Egyik nap erős hóesés volt. Kagome Sesshoumarunál volt egyedül. Mikor belépett a barlangba senki nem volt ott. Kagome úgy döntött megvárja a szellemet. Leült a földre és várt, nem kellett sokat várni. Sesshoumaru belépett a barlang bejáratán egy rakás tűzifával:

- Kagome?! Mit keresel te itt?

- Hozzád jöttem, mért baj? Akkor el is mehetek!

- Ne, ne menj nagy vihar lesz!

- Rendben!

Sesshoumaru tüzet gyújtott majd leültek egymás mellé:

- Kagome most őszintén mért jöttél?

- Mert nem akarom látni a testvéred! Különben is ember vagy te is!

- Igen ember! De miért? Mért lettem az?

- Nem tudom!

Elhallgattak, Kagome egy idő után vacogni kezdett, de nem szólt:

- Kagome fázol?- kérdezte Sesshoumaru.

- Nem!

- Nem hiszek neked!

- Na jó talán egy kicsit.

Mindketten belenéztek a tűzbe. Sesshoumaru közelebb húzódott Kagoméhoz, majd átölelte:

- Miért?- kérdezte Kagome.

- Hogy ne fáz meg!

- Köszönöm!

- Inkább én köszönöm mindazt, amit értem tettél!

- Ugyan semmiség!

- De igen az! Senki nem tette volna meg ezt értem.

- De biztos, hogy bárki megtette volna ezt érted!

- Kagome kérdezhetek valamit?

- Mit?

- Mit szeretsz Inuyashában?

- Nem szeretem őt!

- Kagome tudom, hogy te szerelmes vagy belé, hisz látszik rajtad és Sango is mondta.

- Sango? Mikor?

- Nem régen.

- Aha értem, de akkor se szeretem mióta…..

- Mióta?

- Mióta láttam Kikiyoval.

- Sajnálom! Sajnálom, hogy rákérdeztem.

- Sesshoumaru semmi baj!

- Biztos?

- Igen.

Sokáig némán ültek egymást átölelve, majd hirtelen Sesshoumaru megszólalt:

- Kagome…..

A lány ránézett és a szellemben megállt a lélegzet.

Sesshoumaru közelebb hajolt Kagoméhoz, de a lány elkapta a fejét:

- Sesshoumaru!

- Mégis szereted az öcsém…..kár!

- Lehet, hogy van valami az öcsédbe, amit szeretek, de ez most más volt….

- Megértelek.

- Sesshoumaru én-én nem is tudom, mit mondjak…

- Nem kell semmit mondani!

Megint elhallgattak egy kis ideig, majd ismét Sesshoumaru szólalt meg:

- Holnap elmegyek!

- Mért?

- Mert nekem semmi keresnivalóm itt!

- Rendben….

- Kagome te sírsz?

- Honnan veszed?

- Mert-mert érzem a könnyeid szagát.

- Micsoda?!

Kagome felnézett a szellemre és ijedten megszólalt:

- Sesshoumaru megjelent a félhold a homlokodon!

- Tényleg? Akkor ismét szellem lettem!

- Igen ez valószínű.

- Most meg tudom menteni Rint és Jakent!

- Akkor menjél…

- Kagome én-én nagyon sok mindent köszönhetek neked!

- Ugyan, nem tesz semmit!

- De igen, nagyon is sokat!

- Akkor köszönöm…..Sesshoumaru!

Nézték egymást, de nem tettek többet, majd Kagome szólalt meg:

- Sesshoumaru nem mész?

- De megyek csak……

Odahajolt Kagoméhoz és az ajkuk forró csókban ért össze. Kagome nagyon jól tudta, hogy ezt nem kéne de nem tudott ellenállni a szellemnek. Percekig csókolták egymást. Mikor szétváltak Kagome megszólalt:

- Ezt nem kellett volna! Sesshoumaru miért?

- Mert………………..szeretlek!

- Nem, nem lehet! Hisz te Sesshoumaru vagy, nem szerethetsz engem! Nem….SOHA!

Kagome kitépte magát Sesshoumaru karjaiból és kifutott a barlangból. Futott, futott minél messzebb a barlangtól. Nem nézett semerre csak szaladt előre aztán….BUM!:

- Auu! Figyelhetnél néha!...... Kagome?

A lány felézett és:

- Inuyasha!

- Kagome hol voltál eddig? Aggódtunk érted! Várjunk csak ez Sesshoumaru szaga! Itt van? Láttad?

- Nem én nem…- Kagome nem tudott mit mondani.

- De Kagome kellett vele találkoznod hisz érzem rajtad a szagát!

- Nem! Hagyjál békén!

- Kagome! Mi a baj?

- Hagyjál!

Kagome el akart futni de Inuyasha meg fogta:

- Kagome valami baj van? Sesshoumaru bántott?

- Nem! Hagyjál elmenni!

- Nem lehet hamarosan nagy vihar lesz!

- Nem érdekel!

- De engem igen! Nem eshet bajod!

- Hagyjál!

- Nem!

- De! FEKSZIK!

Ahogy Kagome kimondta Inuyasha elterült a földön és a lány elszaladt. Egy ideig futott aztán elfáradt. Nem tudta, hogy hol van de nem is érdekelte:

,, Most mi lesz? Sesshoumaru nagyon megzavart! Nem szerethet! Nem, az nem lenne igaz! És én? Mért hagytam, hogy megcsókoljon? Nem kellett volna! Remélem, soha többet nem találkozom vele! Nem akarok! SOHA TÖBBET! Inuyasha meg mért kereset? Ő is mért ilyen? Többet nem akarom egyik testvért sem látni! Visszamegyek a kúthoz, és többet nem jövök vissza! Örökre el akarom felejteni ezt a világot!”

Kagome elindult visszafelé, de aztán rájött, hogy nem tudja, merre van a visszafelé. Így leült egy kőre legalábbis arra, amit kőnek nézett.