Sesshoumaru mérge és egy új barát
 

Kagome nem vette észre, hogy a “kő” megmozdult. A lány nem foglalkozott semmivel míg:

,, Egy ékkőszilánk, de hol? Várjunk csak, itt van a közelben, méghozzá alattam!

Kagome lenézett és rá meg visszanézett egy vörös szempár:

- Ááááá segítség!

- Ne kérlek, ne síkits!- szólalt meg a szörny. - Nem akarlak bántani!

- Óóó!- válaszolta Kagome.

- Viszont megkérhetlek arra, hogy leszállj a fejemről?

- Persze, bocsánat!

- Semmi baj!

Kagome felállt és a démon kimászott a földből:

- Elnézést ki vagy?

- Kagoménak hívnak és téged?

- Engem Komárunak…..

- KAGOME!

- KAGOME!

Kiállottak aztán Inuyasha és Sesshoumaru ugrott ki a bokorból. Inuyasha ment oda először Kagoméhoz:

- Kagome jól vagy?....... Sesshoumaru! Mit keresel itt?

Inuyasha védelmezőn átölelte Kagomét:

- Inuyasha! Te itt?

- Sesshoumaru inkább te mit keresel itt?

- Én? Jó kérdés!

Kagome ki akart szabadulni Inuyasha karjaiból, de a hanyou erősen szorította magához. Miután feladta a reményt, hogy kiszabaduljon ránézett Sesshoumarura és észrevette, hogy a szellem néha ránéz:

- Inuyasha engedj el!

- Nem!

Inuyasha még jobban magához szorította Kagomét:

,, Kagome nem engedlek el soha többet! Szeretlek! Már tudom, hogy ez így van! És nem engedem, hogy Sesshoumaru bántson! Bármi is történik, nem engedem! Jaj, hogy mondjam el, hogy szeretlek? Mert te biztos nem! Mióta láttál Kikiyoval tudom, hogy utálsz! De én megbántam! És rájöttem, hogy szeretlek! Kagome!”

Kagome érezte, hogy Inuyasha egyre jobban szorította magához:

,, Inuyasha! Mit csinálsz? Mért szorítasz ennyire? Inuyasha csak nem féltesz? Nem ő sosem tenne ilyet! Te csak Kikiyot védelmeznéd! Jaj megint Kikiyo! Inuyasha mért vagy ilyen? Inuyasha!”

- Elnézést. - szólt közbe Komaru.

Mindenki ránézett ő pedig folytatta:

- Látom, komoly szerelmi problémák vannak itt! Nem?

- Keh! Szerelmi? Ki lenne itt szerelmes kibe?!- szólalt meg Inuyasha.

- Mondjuk te Kagoméba és ennek a másik úrnak is, tetszik a lány! Kagome meg nem tudja, mit csináljon!

- Honnan veszed ezt? - kérdezte Sesshoumaru.

- Nem hiszel nekem? Meg mutatom! Elengednéd egy kicsit Kagomét Inuyasha?

- NEM!- és a hanyou megint szorított egyet a lányon, aki nem bírta tovább:

- Inuyasha engedj el! Megfojtasz! Nem hallod eressz! FEKSZIK!

Inuyasha elengedte Kagomét és lefejelte a földet, Kagome meg odasétált Komaruhoz:

- Itt vagyok! Mit szeretnél?

- Csak annyit, hogy állj ide, és ne mozdulj el! Bármi is történik!

- Rendben!

- Inuyasha!

- Hm?

- A Sesshoumaru normális esetben bántana titeket nem?

- De!

- Akkor Sesshoumaru, ha ez igaz öld meg Kagomét!

- Hogy mi?- fakadt ki Kagome.

- Ne aggódj, ha szeret, akkor nem fogja megtenni.

Sesshoumaru nem tudta, hogy mit tegyen:

,, Most mit tegyek? Meg kellene tennem, de nem tudom! Ha viszont nem teszem meg kiderül, hogy szeretem Kagomét! Azt meg nem akarom! Most mi lesz?”

- Sesshoumaru itt az alkalom tedd meg!- hallatszott egy hang.

- Kagura!- szólalt meg Sesshoumaru. - Mit keresel te itt?

- Üzenetet hozok Narakutól!

- Igen mit?

- Azt, hogyha látni akarod még Rint és Jakent gyere a palotába!

- Ha bántotta őket akkor én…..

Sesshoumaru hátrálni kezdett megszólalt:

- Kagura meghalsz! Mindenki meghal!

Sesshoumarunak vörösödni kezdett a szeme majd hirtelen átváltozott kutyává. Neki ugrott annak, aki a legközelebb volt hozzá történetesen Kagurának. Kagura viszont fölrepült a tollpihéjén így őt nem érte el a szörny:

- Sesshoumaru!

A szörny megfordult Kagome hangjára:

- Sesshoumaru nyugodj meg! Kérlek!

De nem a szellem nem hallgatott rá és Kagomét vette célba:

- Kagome! Menj onnan!- kiáltott rá Inuyasha.

De már késő lett volna ezért Inuyasha odaugrott a lányhoz és felkapta majd odébbugrott. Komaru is elbújt vissza a föld alá. Sesshoumaru őrjöngött, megállíthatatlan volt. Kagome kitépte magát Inuyasha karjaiból és odaállt Sesshoumaru elé:

- Sesshoumaru figyelj ide!- kiáltott a kutyaszellemnek, aki fel is figyelt rá.- Nyugodj meg! Kérlek!

A szellem elindult Kagome felé és megállt előtte. Inuyasha odaugrott volna a lányért de ő elkiáltotta magát:

- Inuyasha hagy! FEKSZIK!- a félszellem elterült a földön .- Sesshoumaru tudom, hogy nem fogsz bántani ugye?

A hatalmas szörny morgott, de mást nem csinált Kagome pedig folytatta:

- Sesshomaru emlékszel a nem régen történt eseményekre? Azt mondtad szeretsz! Emlékszel?- Kagome ezt már szinte sírva mondta, de a végére elmosolyodott.

Sesshoumaru belenézett Kagome szemeibe és meglátta benne a félelmet és a szeretetet. Sesshoumaru hirtelen átváltozott és megszólalt:

- Kagome!- majd összeesett.

A lány odarohant hozzá és megölelte, mindenki tátott szájjal nézte őket, de Kagome nem foglalkozott velük. Sesshoumaru lassan kinyitotta a szemeit:

- Kagome köszönöm, hogy ismét segítettél!

- Ugyan ez nem segítség volt, hanem csak kimutattad az érzelmeidet.

- Akkor is köszönöm! Most pedig mennem kell!

Kagome és Sesshoumaru feltápászkodott a földről. Inuyasha nem tudott erre mit mondani úgy ahogy a többiek se. Sesshoumaru megszólalt:

- Kagura mutasd az utat.

Így Kagura és Sesshoumaru elindultak Naraku palotájába. A szellem még visszanézett és elmosolyodott, majd eltűntek Kagome, Inuyasha és Komaru szeme elől. Kagome felsóhajtott:

- Na azt hiszem mehetünk haza, mert ahogy elnézem nagy vihar lesz. Inuyasha szájtátva figyelte a lány, majd észbekapott:

- Kagome mi volt ez az egész?

- Majd elmesélem!