Szenvedély és Szerelem
 

A nap lassan lement, mondjuk sok mindent nem lehetett belőle látni mivel a felhők eltakarták amiből egyre jobban hullt a hó. Inuyasháék szótlanul ültek egymás mellett már jó ideje. Végül Inuyasha törte meg a csendet:

- Visszakellene mennünk nem? Kezd lehűlni a levegő és szerintem nem hiányzik az, hogy te beteg legyél!

- Inuyasha! Te vagy beteg!

- Miért?

- Mert aggódsz értem! Ilyen még sose volt. Mindig csak Kikiyo így meg úgy! Mi van veled?

- Semmi mi lenne? Különben is én is aggódhatok nem?

- Igen, de miattam még sose aggódtál….- Kagome hirtelen elhallgatott.

- Kagome én mióta megismertelek és mindig valami bajba kerültünk aggódtam érted! Lehet, hogy nem mutatom ki de aggódtam. MINDIG!

Ez a szó sokáig vízhangzott még. Kagome nem értette a félszellem viselkedését:

- Kagome én-én…….

Inuyasha nem tudott mit mondani a lánynak. De Kagomét nem is érdekelte, túlságosan is élénken élt benne a múlt, Inuyasha és Kikiyo találkozása. Majd megszólalt:

- Inuyasha te hazudsz!

- Nem, nem hazudok!

- De igen!

- Honnan veszed?

- Mert nem nézel a szemembe!

Inuyasha belenézett Kagome szemébe. A lány megijedt hirtelen, aztán megnyugodott. Kagome sok mindent látott a hanyou szemében: aggódást, félelmet és szeretettet:

- Inuyasha bocsánat!

- Mért kérsz bocsánatot?

- Mert…..

- Hozok fát!- szólt hirtelen Inuyasha és eltűnt.

Kagome meglepődött:

,,Ezt most mért csinálta? Inuyasha mért mentél el? Mért nem vártad meg amíg elmondom azt amit akartam? Mért?”

Inuyasha nemsokára egy rakás fával tért vissza:

- Gyere Kagome menjünk be abba a barlangba, mert itt meg fogsz fagyni!

A lány bólintott és követte Inuyashát. Mikor beléptek a barlangba a hanyou elkiáltotta magát:

- Hé! Mért van tele ez a barlang a te és Sesshoumaru szagával?

- Azért mert itt volt elbújtatva.

- Öööö….aha.

Kagoméban eközben felvillant az a kép amikor Sesshoumaru megcsókolja:

Nézték egymást, de nem tettek többet, majd Kagome szólalt meg:

- Sesshoumaru nem mész?

- De megyek csak……

Odahajolt Kagoméhoz és az ajkuk forró csókban ért össze. Kagome nagyon jól tudta, hogy ezt nem kéne de nem tudott ellenállni a szellemnek. Percekig csókolták egymást. Mikor szétváltak Kagome megszólalt:

- Ezt nem kellett volna! Sesshoumaru miért?

- Mert………………..szeretlek!

- NEM!- kiáltotta a lány.

- Mi a baj Kagome?

Kagome odament Inuyashához és átölelte:

- Ka-Kagome mi-mit csinálsz?

- Inuyasha…..

A hanyou végre átölelte Kagomét aki egyre jobban bújt oda hozzá. Pár percig álltak így utána Kagome megszólalt:

- Inuyasha! Van egy kérdésem melyre még mindig nem kaptam választ!

- Mi az?

- Emlékszel! Mikor meghaltam és te feltámasztottál akkor sírtál! Mért?

- Azt hiszem meggyújtom a tüzet!

- Inuyasha mond meg a választ!

De a félszellem nem válaszolt, meggyújtotta a tüzet és leült mellé. Kagome feladta a reményt, hogy megtudja és leült mellé. Aztán Inuyasha mégis megszólalt:

- Kagome szerintem én már megadtam a választ!

- Mikor?

- Nemrégen mikor beszélgettünk!

- Kagome gondolkozni kezdett majd eszébe jutott:

- Kagome én mióta megismertelek és mindig valami bajba kerültünk aggódtam érted! Lehet, hogy nem mutatom ki de aggódtam. MINDIG!

- Eszedbe jutott?

- Igen….

Telt az idő és egyre hidegebb lett. Kagome vacogni kezdett, de csak nagyon halkan, hogy Inuyasha ne halja meg. De egyszer nem úgy sikerült, mint ahogy kellett volna és a hanyou meghallotta:

- Kagome fázol?

- Nem!

- Ne hazudj. Kérlek!

- Na jó talán egy kicsit.

Egy percig némán ültek egymás mellett aztán hirtelen Inuyasha átölelte Kagomét:

- De Inuyasha?!

- Igen?

Kagome ránézett a fiúra és nem tudott megszólalni, ezért inkább Inuyasha szólalt meg:

- Mennyire fázol?

- Nagyon, csak eddig nem mutattam….

- Akkor jó!

Inuyasha nagyon szorosan ölelte magához Kagomét aki nagy nehezen erőt vett magán és megszólalt:

- Inuyasha én-én………köszönöm….

- Mit? Nem csináltam semmit.

- De igenis csináltál! Mindig megmentesz mindentől vagy nem?

Inuyasha elmosolyodott és ránéztek egymásra:

- Kagome!

- Igen?

- Én…..

Inuyasha odahajolt hozzá és megcsókolta a lányt. Nyelveik játszott a másikéval és a csók egyre szenvedélyesebb lett. Érezték, hogy nem tudnak betelni a másikkal. Minél jobban akarták egymást. Mikor szétváltak érezték, hogy vörösödnek mindketten. Kagome felállt és elindult a barlang másik felébe:

- Azt hiszem aludnunk kellene!

Inuyasha felállt és utána ment:

- Kagome én még nem akarok!

A lány hirtelen megállt így az lett a következménye, hogy Inuyasha ráesett Kagoméra. Zavarban voltak mindketten és Inuyasha megszólalt:

- Bocsánat!.....Kagome én még nem akarok aludni.

Kagome elmosolyodott:

- Én se….- mondta suttogva és megcsókolta a fiút.

Ahogy csókolóztak Inuyasha keze egyre feljebb csúszott a lány nem ellenkezett. A hanyou levette Kagome felsőjét, majd a melltartó kapcsával szórakozott. Nagy nehezen levette róla. Már csak a szoknya volt rajta. Inuyasha mosolyogva újra meg újra megcsókolta a lányt. Miután a hanyounak sikerült mindent levenni a lányról, Kagome következett. Kikötötte és benyúlt a felsője alá. Végig simogatta a félszellem mellkasát amely erős és izmos volt. Kagome keze eközben egyre lejjebb csúszott. Végül már egyikükön se volt ruha akkor végre egymásé lehettek. A levegő izzott körülöttük. Egyre hevesebben vert a szívük. Egyre jobban akarták egymást. Inuyasha az utolsó csók után megszólalt:

- Kagome én-én…..szeretlek!

- Inuyasha én is!

Aznap este egymás karjaiba aludtak el. Édes álmok között és még nem tudták mit fog hozni a jövő.