4. fejezet
2005.05.20. 21:35
Az első csók
Elindultak lassan Inuyasháék felé. Nagy sokára meg érkeztek és Kagome köszönt nekik:
- Sziasztok!
- Szia!- köszönt mindenki egyszerre .- Hol voltál asz este?
- Vele.
Sesshoumaru odalépett Kagome mellé, erre mindenki a fegyveréhez kapott, de Kagome rájuk szólt:
- Várjatok, ő nem akar semmi rosszat. Most “barátként” jött.
- MI??- nézetek rá Sesshoumaruval együtt.
- Igen, ő most nem ellenség.
- De Kagome a bátyám soha nem lenne ilyen.
- Inuyasha, tudod ő is lehet néha jó.
- De akkor is!
- Inuyasha! Fekszik!
Amint Kagome kimondta a “varázsszót” Inuyasha már a földön hevert:
- Sajnálom Kikiyo, de meg kellett tennem.
- Ugyan semmi baj.
Sesshoumaru valóban ott maradt és nem ment el. Egészen délutánig Kagoméval volt aztán egyszer a lány szólt neki:
- Sesshoumaru nem akartál beszélni Kikiyoval?
- De! Megyek.
A szellem odament Kikiyohoz:
- Öööö….Kikiyo?!
- Igen?
- Beszélhetnénk?
- Persze.
- Gyere, sétáljunk egyet.
Ők ketten elmentek sétálni a rétre. Sesshoumaru nem tudott hozzá kezdeni, ezért inkább Kikiyo kezdte:
- Sesshoumaru tegnap este, hogy találkoztatok Kagoméval?
- Megmentettem egy szellem elől.
- Mért?
- Na ezért hívtalak el beszélgetni. Kikiyo mit érez az ember, ha szerelmes?
- Mindig vele akarsz lenni. Látni akarod őt egyfolytába. Nem akarod elengedni magad mellől. Mért?
- Mert…..
- Szereted Kagomét?
- Honnan veszed?
- Hisz látszik rajtad, ahogy ránézel.
- Mi?
- Máshogy nézel rá, mint másra. Érted?
- Igen, de nem vagok szerelmes Kagoméba…..vagyis…..
- Az vagy! Higgy nekem.
- Köszönöm a segítséget.
- Szívesen.
Visszamentek a többiekhez, Kagome azonnal elhívta Sesshoumarut:
- Na mit mondott?
- Ugyanazt, mint te.
- Tényleg?
- Igen.
Kagome mosolyogni kezdett:
- Most már elmondod, hogy ki az?
- Nem! Megfogod tudni. Most mennem kell, vissza Rinhez és Jakenhez.
Sesshoumaru elindult, Kagome meg utána:
- Várj, Sesshoumaru!
- Igen?
- Mikor látlak majd?
- Ööööö…..minek?
- Csak úgy!
Sesshoumaru elvörösödött:
- Nem tudom!
- Akor szia, Sesshoumaru!
- Szia.
Sesshoumaru elment és Kagoméban előjött valami: a hiány. Rájött, hogy hiányzik neki Sesshoumaru:
,,Vajon mi történt velem? Valahogy nem jól érzem magam. Talán…………Sesshoumaru…………hiányzik… MI?NEKEM? Hisz az ellenségünk vagy nem?! Az elmúlt estén olyan jó volt vele. Bárcsak még ott lennék vele. Kagome! Hogy gondolhatsz ilyet! Jaj ne! Beleszerettem Sesshoumaruba! Ez már biztos!”
- Kagome valami baj van?
- Kikiyo? Inuyasha hol van?
- Végre hagyott eljönni. Na mond mi bajod?
- Én sem tudom. Mikor Sesshoumaru elment valahogy üresnek érzem magam.
- Kagome akkor egy bajod lehet, nem?
- Mi?
- Gondolkozz!
- Úgy érted tényleg beleszerettem?
- Úgy.
- Jaj Kikiyo! Igazad van! Nagyon szeretem őt.
- Látod! Akkor csak egy dolgod van.
- Mi?
- Erre neked, magadnak kell rájönni.
Kikiyo felállt és ott hagyta a lányt:
“Mire gondolsz Kikiyo? Talán arra, hogy utána menjek? Ez jó ötlet lenne? És mit mondanék neki?”
- Kikiyo! Arra gondolsz, hogy utána menjek?- kiáltott Kagome Kikiyo után.
A papnő megfordult és csak mosolygott. Kagome meg felállt és futni kezdett. Nem tudta, hogy hol lehet Sesshoumaru, ezért a nevét kiáltotta. Sesshoumaru meghallotta:
- Kagome?
- SESSHOUMARU!
- KAGOME! Itt vagyok!
A lány odaért a szellemhez. Mikor egymásra néztek nem szóltak egy szót se. Csak nézték egymást, aztán Kagome megszólalt:
- Ööööö…..
- Minek jöttél utánam?
- Mert……
A lány odament Sesshoumaruhoz és átölelte:
- Mert hiányoztál…..
Sesshoumaru csodálkozva nézett a lányra, majd ő is megszólalt:
- Te is……
Sesshoumaru is átölelte a lányt. Utána egymásra néztek. Sesshoumaru lehajolt Kagoméhoz és megcsókolta. Csókúk gyengéd és forró volt. Percekig csókolták egymást. Nem akartá elengedni egymást. Végül:
- Kagome?!
- Igen?
- Azt hiszem mondanom kell valamit!
- Mit?
- Az, hogy………szeretlek….
- Én is!
- Tényleg?
- Igen!
Miután így egymásra találtak a két csapat összeállt eggyé. Inuyasha nem tudta fel fogni, hogy Kagome épp a bátyát választotta és ezt mindig szóvá tette. De senki nem törődött vele, mindenki szerint tökéletes pár volt. Így együtt indultak el megölni Narakut.
The end
|