Az este
 

De valaki viszont meghallotta.

Kagome csak futott, de a szellem egyre közelebb ért. Egyszer csak Kagome elbotlott és elesett, neki egy fának. Nagyon beverte a fejét így elájult.

A szörny megállt és a lány fölé hajolt, hogy megegye, de ekkor egy fehér folt látszott csak és a szörny már halott is volt. Sesshoumaru megállt Kagome mellett, de nem tudta mit tegyen. Fölemelte a lányt a földről és elindult. Lassan haladt nehogy valami baj történjen. Mikor egy nagy fához ért letette a földre. Levette a felsőjét és a lányra terítette azzal a gondolattal, hogy ne fázzon meg. Sesshoumaru leült mellé és a tekintetét Kagomére szegezte. A lány egy óra múlva kinyitotta a szemét:

- Ho-hol vagyok?

- Biztonságban.

- Sesshoumaru?

- Igen?

- Hogy kerülsz te ide?

- Megmentettelek egy…..

- MICSODA???????

- Jól hallottad. Megmentettelek egy szellemtől.

Sesshoumaru fölvette szokásos modorát és felállt, Kagome meg zavarban volt. A lány felült és észre vette, hogy a szellem felsője rajta van:

- Sesshoumaru?

- Igen?

- Nem fázol?

- Mért?

- Mert itt van a felsőd.

- Tudom, és?

- Hát…..mert……

- Mert?

- Mert hideg van ma este.

Kagome és Sesshoumaru sokáig nézték egymást. Aztán a lány felállt.

- Azt hiszem nekem vissza kell mennem.

- Rendben, menj!

Sesshoumaru elfordult, Kagome meg elindult volna:

- Várj!

- Minek?

Sesshoumaru nem válaszolt:

- Ha nem válaszolsz, akkor megyek.

Sesshoumaru még mindig nem válaszolt csak nézett a lányra:

- Sesshoumaru szia!

Hiába köszönt nem indult, mivel nem tudta, hogy merre kell menni:

- Nem mész?

- Mennék, de elfelejtettem az utat.

Sesshoumaru elmosolyodott magába. Kagome visszament a fához. Sesshoumaru odament mellé, de nem ült le:

- Sesshoumaru nem ülsz le?

- Nem zavarna?

- Dehogyis.

Sesshoumaru leült mellé és felnéztek az égre. Nem tudtak mit mondani a másiknak, ezért csöndben ültek egymás mellett. Nagy sokára Kagome szólalt meg először:

- Milyen szép ez a csillagos ég……

- Az…..

“Kagome olyan gyönyörű az ég akárcsak te………!

NEM, nem lehet, hogy megszeressem! NEM, SOHA!”

Sesshoumaru felállt:

- Valami baj van?- kérdezte Kagome.

- Nem, nincs. Vagyis……

Sesshoumaru lehajtotta a fejét:

- Kérdezhetek valamit?

- Mit?

- Mit érez az ember mikor szerelmes?

- Te még sose voltál szerelmes?

- Nem.

- Akkor nehéz elmondani.

- De azért el tudod mondani?

- Persze, de ki az?

- Ööööö…..egy lány.

Kagome elmosolyodott:

- Hát azt érzed, hogy mindig vele akarsz lenni. Látni akarod őt egyfolytába. Nem akarod elengedni magad mellől. De szerintem ezt kérdezd meg valaki mástól, mert én nem igazán tudom elmondani.

- De kitől?

- Mondjuk Kikiyotól vagy Sangotól.

- Rendben. Holnap reggel ez lesz az első. De most menj aludni.

- Rendben. Te nem alszol?

- Én nem szoktam.

- Akkor most én se alszok!

Sesshoumaru meglepődve nézett a lányra. Aztán bólintott, Kagome utána megszólalt:

- Akkor viszont mit csináljunk?

- Nem tudom.

- Van itt a közelben egy patak vagy egy tó?

- Igen van nem messze innen egy patak. De miért?

- Mert fürödni akarok.

- Hogy mi????

Sesshoumaru nagy szemekkel a lányra nézett:

- Pont most?

- Igen. Megmutatod az utat?

- Persze.

Sesshoumaru megmutatta az utat Kagoménak:

- Köszi, hogy megmutattad. De fürödni egyedül is tudok. Úgyhogy elmész vagy legalább fordulj el.

- Rendben.

Sesshoumaru elment, de nem messzire. Kagome meg levetkőzőt és belement a hideg vízbe. Sesshoumaru egy ideig türtőztette magát, de végül még is ránézett a lányra. Egy ideig gyönyörködőt benne aztán mikor látta, hogy a lány jön ki a vízből gyorsan eljött onnan. Kagome visszament a fához ahol Sesshoumaru az eget nézte és gondolkozott. Kagome odament hozzá:

- Itt vagyok.

- Azt látom.

- Sesshoumaru?!

- Igen?

- Mért vagy vörös?

- Én vörös?

- Igen. Olyan a fejed, mint egy ráknak.

- Nem tudom mért.

Sesshoumaru fölállt és hozott tűzifát, így nem sokára egy kisebb tűz lobogott mellettük, de Kagome egy idő után így is fázni kezdett. Sesshoumaru ezt nagyon lassan észre vette:

- Kagome fázol?

- Nem.

- Kagome!

- Na jó talán egy kicsit.

Sesshoumaru mosolyogni kezdett:

- Oda adjam megint a felsőm?

- Nem kell annyira nincs hideg.

- De így meg fogsz fázni.

- Nem.

- Na jó, ha nem kell a felsőm….

- Akkor?

Sesshoumaru átölelte a lányt. Kagome nem ellenkezett. Elkezdtek beszélgetni. Nagyon sokáig beszélgettek, de Kagome kezdett fáradt lenni és ezt szóvá is tette:

- Fáradt vagyok.

- Akkor aludj.

- Nem! Addig nem, amíg te sem alszol.

- De Kagome én nem szoktam aludni.

- Akkor én se alszok ma este.

De Kagomét végül elnyomta az álom Sesshoumaru karjai közt. A szellem adott neki egy puszit:

- Jó éjszakát.

Másnap reggel Kagome korán felébredt ugyanott ahol elaludt: Sesshoumaru karjaiba. Kagome először nem tudta, hogy hol van, aztán eszébe jutott minden. Sesshoumaru ránézett a lányra és látta, hogy fent van:

- Jó reggelt Kagome.

- Neked is.

Nem akartak felállni de aztán mégis felálltak.