A találkozás
 

Egyik reggel Kagome fáradtan ébredt fel, aztán körülnézett:

,,Ja persze megint az ősi Japánban vagyok! Azt hittem ma otthon ébredhetek, de nem……kár! Olyan jó itt mindenkinek kivéve nekem! Most, hogy így körülnézek, ugyanazt látom mint mindig: Sango és Miroku egymás mellett. Milyen szépek együtt. Mióta rájöttek, hogy szeretik egymást szétválaszthatatlanok. Aztán meg ott van Inuyasha és Kikiyo. Jó nekik, tudják, hogy szeretik egymást. Az ő szerelmük nagyon mély és jó. Na jó eleget gondolkodtam megyek fürödni.

Kagome felállt és indult, halkan. De nem volt elég halk és Kikiyo felébredt rá de nem szólt.

Kagome elérte az a tavat ahol fürödni akart. Szépen lassan levetkőzött, majd belesétált a vízbe:

- Jaj ez hideg!

- Mért mit vártál?

Kagome ijedten leült a vízbe és körülnézett, aztán meglátta Kikiyot:

- Jaj Kikiyo megijesztettél!

- Bocsánat.

- Semmi baj. Mért nem vagy Inuyashánál?

- Mert beszélgetni akartam veled!

- Miről?

- Arról, hogy mostanába nagyon szomorú vagy. Vagy nem?

- Hát őszintén….egy kicsit.

- Mért?

- Mert olyan jó nektek. Neked ott van Inuyasha, Sangonak meg Miroku.

- Szóval ez a bajod.

- Igen….

Ekkor mozgás hallatszott a bokorból és Kikiyo megszólalt:

- Kagome gyere. Bújunk el mert nem hoztam a nyilakat és gondolom te se.

Bebújtak egy szikla mögé, Kagome gyorsan felöltözött:

- Most mi lesz Kikiyo?

- Te maradj itt, én meg elhozom az íjainkat meg a nyilakat.

- Rendben.

Így hát Kikiyo elment, Kagome meg figyelt, hogy ki lehet az. Mikor meglátott egy nagy szőr pamacsot már tudta, hogy ki az és suttogva megszólalt:

- Sesshoumaru…

Ám nem volt elég halk és a szellem meghallotta:

- Ki az?

Kagome kilépett a szikla mögül:

- Én!

- Kagome?

- Fordulj meg, ha hozzám beszélsz!

Sesshoumaru megfordult és Kagome szája tátva maradt. Sesshoumaru felső teste meztelen volt, de jó néhány seb éktelenkedett rajta. Kagome bármennyire is nem szerette Sesshoumarut mégis rákérdezett:

- Sesshoumaru mi történt veled?

- Mi közöd van hozzá?

- Csak kérdezem.

- Ha annyira tudni akarod megtámadtak!

Kagome közelebb ment a szellemhez:

- Mutasd a sebeid!

- Nem!

- Sesshoumaru, hagy segítsek!

- Minek?

- Mert nem tetszik ez nekem.

Sesshoumaru felszisszent a fájdalomtól:

- Látod, én csak segíteni akarok!

- Én meg nem kérem a segítségedet!

- Sesshoumaru…….

A szellem ránézett Kagoméra:

- Na jó, de csak mert tényleg fáj!

Kagome szemügyre vette a sebet és elkezdte vízzel kimosni:

- Kagome ez fáj…..

- Nahát ez új!

- Mi?

- Az, hogy te azt mondod, hogy fáj valami!

- Hát lehet, hogy néha nem mutatom de szoktak fájni a dolgok.

Kikiyo ekkor visszaért és meglátta, hogy Kagome és Sesshoumaru együtt vannak. Elmosolyodott és halkan megszólalt:

- Látod Kagome…….itt a szerelmed……