Sesshoumaru, Naraku ellensége
 

Kagura egy kis tó partján ült az erdő közepén, és a fák lomjai között, a kék eget nézte. Most is, mint már annyiszor, Sesshoumaru járt az eszében. Vajon hol van, és mit csinál?

Rin: - Nézd Jyaken-sama! Mennyi sok virág van itt!

Jyaken: - Rin, ne kószálj el! Sesshoumaru-sama engem büntet meg, ha valami bajod lesz!

Sesshoumaru: - Jyaken! Aun hol van?

Jyaken: - Ó! Máris hozom Sesshoumaru-sama!

És a kis gnóm már szaladt is a rét szélére, ahol Aunt egy fához kikötve hagyta. Rin szedett egy csokor virágot, és nevetve Sesshoumaruhoz fordult!

Rin: - Sesshoumaru-sama! Elmegyünk a szüleim, és a bátyám sírjához?

Sesshoumaru csak bólintott, és elindultak. Úgy egy óra múlva a nap már magasan járt, és a delet jelezte. Rin elosztotta a virágokat, hogy egyformán jusson mindhárom sírra. Aztán Sesshoumarura nézett és megszólalt.

Rin: - Sesshoumaru-sama! Egyszer, majd én is meghalok.

Sesshoumaru meglepődve nézett a lányra – Ostoba – gondolta. Aztán orrát megcsapta egy illat. A szél lágyan simogatta a fák leveleit. – Ez annak az átkozott Narakunak a szaga. De nem biztos, hogy ő az. – Ekkor Kagura landolt mellette.

Kagura: - Szia!

Sesshoumaru, kardjára tett kézzel: - Mit akarsz?

Kagura: - Nem harcolni jöttem. Viszont nem értem. Én nem akarlak megtámadni téged, de te mégis ellenségként kezelsz. Miért?

Sesshoumaru: - Olyan a szagod, mint a nyomorult Naraku-é. Nem tudhatom, hogy ő jön, valamelyik csatlósa, vagy te.

Hátat fordított a démonnőnek, és elindult le a dombról, ahol a sírok voltak. Rin melléfutott, Jyaken pedig későn kapcsolt, és alig győzte behozni lemaradását, főleg, mivel Aun megmakacsolta magát. Kagura most nem akarta, hogy csak ennyivel lerázzák. Sesshoumaru után ment, és nemsokára beérte. Egymás mellett mentek, de a szellem tudomást sem vett Kaguraról.

Kagura: - Miért gyűlölöd Narakut?

Sesshoumaru: - Rengetek oka van, de neked semmi közöd hozzá.

Rin kuncogott, mire Sesshoumaru rosszalló pillantást vetett rá. Kagura megpillantott pár pokoldarazsat az erdő szélénél. Rémület futotta el, majd éles fájdalom nyílalt mellkasába.

Jyaken: - Sesshoumaru-sama! Kagura meg fog halni!

A szellem körülnézett, és meglátta a pokoldarazsakat. Eszébe jutott, hogy egyszer Kagura segítséget kért tőle. Szabad akart leni, és felajánlott két Shikon szilánkot, ha cserébe megöli Narakut. Hát így tartja fogva őt. Ekkor a fájdalommegszűnt, és Kagura felegyenesedett.

Kagura: - Mennem kell. Remélem, még látjuk egymást!

Azzal elment. Sesshoumaruban még több gyűlölet volt most, mint eddig bármikor Naraku iránt. A dühtől ökölbe szorult a keze, majd fogta magát és elment. Rin, Aun és Jyaken pedig ott maradtak. Tudták, hogy meg kell várniuk, amíg a szellem visszaér.

Inuyasha és társai a Csontevő kútnál tanácskoztak. Naraku ugyanis megtámadta a falut, és Kaede is megsérült. Kagome csak most tért vissza saját világából. Ahogy ott tanácskoztak egyszer csak Inuyasha felpattant.

Inuyasha: - Sesshoumaru a közelben van.

Kagome: - Vajon most mit akarhat?

Ekkor egy fehér fénygömb állt meg mellettük, és lassan alakot öltött Sesshoumaru. Inuyasha már kardjára tette a kezét, és védelmezően állt Kagome elé.

Sesshoumaru: - Nincs most időm az ostobaságaidra. Szükségem lenne kölcsönbe egy Shikon szilánkra.

Inuyasha teljesen megdöbbenve, elég furcsán szólalt meg: - Há’ a’ meg minek neked?

Sesshoumaru ismertette tervét: - Magamhoz akarom csalogatni Narakut, vagy legalább egyik szolgáját. Vissza fogja kapni… minden egyes sérelmet meg fogok torolni. Nem bocsátom meg neki.

Inuyasha még mindig elég furcsán: - A’ttán mit tett ő neked?

Sesshoumaru: - Ezt nem egy korccsal fogom megvitatni.

Kagome: Akkor nem kapsz egyetlenegy Shikon szilánkot sem.

Sesshoumaru ökölbe szorította a kezét, de végül mesélni kezdett: - Amikor először találkoztam vele, szövetkeztünk, de ő becsapott. El akart nyelni az erőm miatt. Azóta még számtalanszor keresztbe tett nekem. Itt az ideje, hogy besszút álljak.

Kagome mosolyogva: - Ebben az esetben… Tessék.

És egy szilánkot nyújtott át a szellemnek. Inuyasha idegesen felkiáltott.

Inuyasha: - Csak így adsz neki egy szilánkot!

Sesshoumaru: - Higgadj le öcsikém. Csak kölcsönbe kell. Nekem nincs szükségem ilyesmire az erőm növeléséhez. Köszönöm, hogy segítettetek.

Azzal elment.