A barlang titka

1.rész

Nyomasztó gondolatok...

Meleg nyári nap volt. Inuyasha és kis csapata egy vízesés partján pihent meg.Fullasztó volt a hőség. Shippou és Kirara a vízben játszott. Kagome és Sango pedig a parton elnyúlva napozott. Miroku természetesen nem hagyhatta ki a látványt, egy hatalmas fa árnyékából figyelte a két lányt. Inuyasha ugyanazon fa egyik ágán ült és - most is mint az elmúlt napokban oly sokszor - mélyen gondolataiba merült. Tekintete akaratlanul is mindig Kagoméra tévedt...

"Mennyit szenvedett miattam, és mégis, még mindig velem van... De vajonmi lesz ha megszerezzük attól a rusnya farkastól is a maradék szilánkot és az ékkő teljes lesz? Ha a segítségével teljesen szellemé válok, sokkal erősebb leszekés könnyebben meg tudom majd védeni Kagomét... De tényleg védelmezni fogom? Ilyen maradok mint most? Mi lesz ha bántom?!.."

Ilyen gondolatok cikáztak a fejében, mikor egy hang visszarántotta a valóságba.

- Inuyasha, te nem jössz? Igazán kellemes a víz! - kiáltotta Kagome ls közben boldogan integetett neki.

Inuyashának csak most tűnt fe, hogy ő az egyetlen aki nincs a vízben. Annyira elbambult. Fel sem tűnt neki, hogy időközben mindenki átöltözött fürdőruhába, még Miroku is felvette azt a lila fürdőgatyát amit Kagométől kapott ( a lány, ugyanis gondolt erre a melegre és barátaira, igyhát legutóbb, amikor otthon járt hozott nekik is ruhát), és be is szerzett mellé egy piros tenyérnyomot az arcára Sangotól. Miközben ők a kisebb magán "háborújukat" vívták, Kagome kimászott a vízből és odaszaladt a fához. Elkezdett kotorászni a táskájában, előkapott egy piros fürdőnadrágot és feldobta Inuyashának.

- Ez a tied! - fűzte hozzá- Gyerünk! Öltözz át aztán gyere te is! - azzal visszaszaladt és beleugrott a vízbe, így komoly vízicsatába keveredve Shippouékkal.

Inuyasha elmosolyodott, majd leugrott a fáról és félrevonult hogy átöltözhessen. Pár perc múlva, nagy csobbanás közepedte meg is érkezett a tóba. Természetes, hogy ő sem maradhatott ki a pocsolásból...

Miroku ekkor meglátott egy fadarabot a parton és elgondolkozott:

"Inuyasha elvégre félig KUTYAszellem..."

Felkapta a botot és elkiálltotta magát:

- Inuyasha! Hozd vissza! - de alighogy eldobta, egy óriási púppal gyarapodott a feje Inuyasha jóvoltából.

- NEM VAGYOK A KIS KUTYUSOD! - kiálltotta dühösen.

- Jól van...nyu...nyugalom. Ne..em gondoltam komolyan... - mondta a szerzetes kicsit megalázkodva.

A többiek mind ezt kivülről nézték és hát nem bírták ki anélkül hogy el ne nevették volna magukat. Hangos kacagásban törtek ki,de komolyan meg is fizettek érte...

- Mutassuk meg nekik! - súgta oda Miroku Inuyashának.

Inuyasha csak bólintott. És már is támadásba lendült. Újabb vizi csata vette kezdetét nagy sikoltozással és kacagással körítve....

Így mulattak, önfeledten, nem törődve se múlttal, se jövővel. Még Inuyasha sem vette észre, hogy valaki, a vízesés mögötti barlang relytekéből figyeli őket...