3. rész

A tó örzője

Inuyasha egy szempillantás alatt hátrafordult és már is a félhomályt kémlelte. De mind hiába, halvány körvonalakon kívül semmit sem látott az idegenből. Kezét a kardjára tette és így közelített az árny felé.

- Ki vagy te? És...mégis, minek kéne érdekesnek lennie?- kiáltotta.

-Tudod jól miről beszélek... - halvány vigyor érződött hangjában - Tudom, hogy láttad a vízben azt, akire gondoltál. Kagome, ha nem tévedek így hívják, ugye? - azzal előlépett az árnyékból.

A hold fénye mostmár megvilágította, így Inuyasha szemügyrevehette. Egy fiatal lány volt. Valószínűleg szellem. Hosszú ezüstös (kicsit kékes árnyalatú) haja és égszínkék szeme, és hegyes fülei voltak. Alkatra sudár, karcsú volt és egy fehér alapon kék mintás ruhát viselt. A homlokán pedig egy kék kő csillant meg. Gyönyörű látvány volt, így a holdvilágban. Arca nyugalmat árasztott, érzelmek nem nagyon tükröződtek rajta. Csupán egy halvány, pajkos mosoly volt érezhető rajta. Elfordult a fiútól és merengve a tó felé nézett....

Inuyasha, bár kardját nem engedte el, kicsit lejjebb vette a hangját, és ismét megkérdezte:

- Ki vagy te?

A lány most ismét Inuyasha felé fordult, mozgása könnyed, mondhatni légies volt. Arkifejezése mit sem változott.

- A nevem Kireina. Ennek a tónak, a Jikan-tónak az örzője vagyok. Nem kell tőlem tartanod, nem vagyok az ellenséged....

- Ülj lekérlek, Inuyasha! - folytatta mondandóját.

Inuyasha egyenlőre makacsul állt.

- Honnan tudod a nevem?- kérdezte kicsit türelmét vesztve.

- Egész délután figyeltelek titeket... - ismét egy rövid mosoly futott át az arcán, és visszafordult a tó felé.

- Tudod, ez a tó csak akkor mutatja meg magát, ha én akarom... Ha végre hajlandó leszel, helyet foglalni elmondom neked a történetét, és hogy miért akartam úgy, hogy lásd.

- És mégis honnan veszed, hogy ez engem érdekel?! - mondta pökhendin Inuyasha, és karbatett kézzel elfordult.

- Tudom... - mondta Kireina, és a válla felett a fiúra nézett.

Inuyasha, érezte a lány tekintetét, és végül beadta a derekát.

- Jól van... - mondta és lehuppant törökülésbe - Halljuk!

Kireina bólintott, odasétált és leült mellé. Arca elkomolyodott, és bánat ült ki rá. Nyugodt, szomorkás szemeit ismét a tóra függesztette és neki kezdett mesélni...