6. rész

Nem kívánt jövő

Inuyasha a tó felé fordult de nem örült a látványnak.....

A képek akár a tekintet csúsztak végig a tájon és megállapodtak egy falunál... Kaede anyó faluja volt....A házak többsége már romokban hevert. Mindenütt halottak voltak...nők s férfiak...öreg és fiatal, gyerekek.... Senkinek sem kegyelmeztek... Az a pár szerencsés aki túl élte, sikotozás közepedte futva menekült az erdő felé.... Bekövetkezett az amitől Inuyasha tartott...

Nem sokkal arrébb egy hatalmas kutyaszellemmel küzdött pár elszánt halandó...

- De hisz azok... a barátaim..., de.... - hebegett Inuyasha - Akkor a szellem, aki elpusztította a falut....én...vagyok...

Kireina nem tudott mit mondani... Inuyashanák igaza volt... és a „videó” még csak most kezdődött.... A hangok..a képek...minden olyan életszerű volt....

*- Csonttörő!!!!!- hallatszott Sango kiálltása... A támadás azonban meg sem kottyant a szellemnek... Ő és a szerzetes már jó ideje próbálták megállítani a szellemet de hiába...Mindketten sebesültek és fáradtak voltak... Kirara már harc képtelen volt... Gazdáját próbálta megvédeni mikor Inuyasha szájába kapta majd többször földhöz vágta... Sárga bundája most a saját vérétől vöröslött s képtelen volt megmozdulni... Csak percek lehettek hátra életéből…A kutyaszellem most Sango felé fordult, aki a kardjára támaszkodva próbált eljutni a bumeránghoz... Inuyasha a lányt egy fához csapta..... s az ütés oly erős volt....hogy a lány nem kelt fel... soha többet. Miroku még az előző támadás hatása alatt volt...Nagy fájdalmak árán feltápszkodott....

- Sango!!!- kiálltotta...

Mikor meglátta a földön fekvő lányt a remény benne pislákoló utolsó kis lángja is kialudt... 

Elkeseredetten rontott a kutyaszellemnek, de erőtlen próbálkozások voltak ezek....egyenesen a vesztébe futott... Hamarosan ő is a földön feküdt.... Megkisérelte a felállást de túlságosan kimerült volt...holtan rogyott össze...*

Inuyashának elszorult a szíve....

"Mit tettem?! Hogy történhetett ez...? Hisz én.... Megöltem a barátaimat! De hol van Kagome?" S ekkor észrevette a lányt.....

*Kagome teljesen maga alatt volt. Térdre rogyott és sírt.... Shippou halálra rémült a látottaktól és most még kétségbe esettebben próbálta elvonszolni a lányt.

- Kagome kérlek gyere!!! Minket is megöl!- könyörgött, de a lány meg se mozdult...könnyes szemmel nézett maga elé...Inuyashára....

- Kagome gyere!!!! Ő már nem az az Inuyasha akit mi ismertünk!-rángatta tovább.*

Inuyasha elképedve nézte a szörnyű képek sorozatát... a jövőjét... a jövőjüket...

*A lány most hirtelen megmozdult és felállt....

-Inuyasha!!! Miért teszed ezt? -ordított zokogva- Hát elfelejtetted kik vagyunk?

Ez éppen elég volt ahhoz hogy felhívja magára a figyelmet... A szellem most megfordult és felé vette az irányt... Shippou ugyan próbálta megvédeni...

- Ne merészeld bán... - de a kutyaszellem eltaposta...

Már csak Kagome maradt... Ott állt kezében az íjjal....

Még mindig sírt.... s most könnyes tekintete találkozott a tóparton ülő valódi  Inuyasháéval... Mintha a tó tükre direkt fordította volna így a képet...de lehet hogy Kireina akarta így? Lényegtelen.... Inuyasha azonban most belenézhetett a jövő beli Kagome könnyes, fájdalommal és keserűséggel teli szemébe... S hirtelen felcsendült... a csalódott...szomorú hangja is... Mintha az igazi szólalt volna meg... s most hogy Inuyashára nézett a fiúban olyan érzést kelltett mintha hozzá beszélne... Szinte teljesen meg feletkezett az átváltozott önmagáról...

- Miért kellett ennek így történnie? - kérdezte...-Miért?

Inuyasha csak nézett a képre... Kagome szemébe.. de válaszolni nem tudott...

Ekkor a kép nézetet váltott... mostmár látszott kire néz valójában a lány... A kutya szellem csak morgott és fenyegetően közelített a lányhoz. Kagome megfeszítette íját. Patakokban folyt a könny az arcáról és remegett a keze... Nem tudta megölni... Képtelen volt rá... Leresztette a fegyvert és halkan megszólalt...

- Nem tudom meg tenni... Inuyasha én....én szeretlek- sírt és elejtette az íjat...

- Szeretlek és ezért nem tudlak megölni- ordította bőgve a szellemnek, de az neki sem kegyelmezett.... Inuyasha felkapta és egy könnyed roppantással eltörte a gerincét... Kagome teste élettelenül hullott a földre....*

Inuyasha csak nézte ahogy a kutya szellem újra emberi alakot ölt és karmait nézegetve kacag... Megvetően és vigyorogva végig néz a halottakon de mikor Kagoméhoz ér arckifejezése meg változik..... már nem mosolyog hanem inkább... elgondolkozik...

- Hehh! Szánalmas halandók! Azt hittétek megállíthattok?!-  majd vet egy utolsó pillantást a lányra és tovább áll....

- Kagome...- szólalt meg de hangja elcsuklott... Még mindig megkövülten bámulta a tó tükrét... Egyszerűen nem tudta elhinni a látottakat... Egyre csak a kis Shippou és Kagome szavai visszhangoztak a fejében... "Ő már nem az az Inuyasha akit ismertünk!" " Szeretlek és ezért nem tudlak magölni!"

Kireina eddig a fiú arcát figyelet... valahol átérezte a helyzetét. De most hirtelen a tó felé kapta a fejét...

Inuyasha még mindig a vizet nézte és gondolkodott.... A benne felvillanó képek jelentek meg a tó tükrén....

*Kagome lép ki zihálva a fák közül...és szembe találja magát a fához szögezett Inuyashával...felbukkan a százlábú asszony... Kagome kihúzza a nyilat... A szent ékkő szilánkokra törik... Majd veszekedések villannak be és békülések... Az ölelések s a könnyek.. Aztán ő amint sebesülten fekszik egy ágyon és álmában Kikyou nevét hajtogatja, közben Kagome szomorkás könnyes szemmel ápolja....... Miroku az örvénnyel küzd...... Sango a csontörővel támad Kirara hátáról.... Shippou megint őt idegeli.... És még rengeteg kép többek között Naraku legyőzéséről... És végül egy esti emlék foszlány... Mindannyian  egy kis tánbortűz körül üldögélnek...valamiről beszélgetnek, de hirtelen Sango arca vörös lesz és elkiálltja magát:

- Miroku te disznó! - és lekever egy hatalmas pofont a szerzetesnek...

- Egy próbát megért! - vonja meg a vállát Miroku és pirosló arcát simogatja... Egy két másod percig feszült csönd.... aztán mindenki hangos nevetésbe tör ki és a képek egy személyre közelítenek... A mosolygó Kagoméra...*

"Mindvégig mellettem álltak s én a jövőben megölöm őket?! Ez... ez nem az amivé én válni akartam...!"

Inuyasha most Kireinára nézett.. Könnyes lett a szeme és most kérdőn meredt a tó örzőjére...

- Ez... tényleg ez lesz a jövőm ha... - kezdte a kérdést de a lány elfordította a tekintetét...

- Sajnos igen...

- Értem... -válaszolta megsemisülten Inuyasha s azzal felállt.

Kireina ugyan így tett, de léptek zaja hallatszott a bejárat felől, majd kisvártatva egy kiálltás...

- Inuyasha!

- Ez Kagome lesz...-jegyezte meg halkan Inuyasha.- Kösz..- fordult volna Kireinahoz de a lány eltűnt...

- Köszönök mindent! - szólt mosolyogva a sötét semmibe.... Bár a hold fényét most a hajnal fénye váltotta fel, még mindig sötét volt…

Kagome lépett be a terembe...

- Inuyasha hát itt vagy? Jéé egy tó! De mond csak kihez beszéltél az imént?

- Hát…ööö…Ahhoz aki megmentette a jövőnket!- válaszolt a félszellem vidáman. Átkarolta a lányt és a kijárat felé vezette.... Kagome nem értett semmit és furcsa arckifejezéssel bámulta a tavat, a termet, és a félszellemet....

Mikor már kellő távolságra volt a két fiatal Kireina előlépett a sötétségből...

- Remélem a helyes utat választod Inuyasha...- hangja ismét nyugodt volt... A tó segítségével követte őket.

*Kagome és Inuyasha hamarosan elérték a barlang bejáratát. Elkezdtek pakolászni de a lány megbotlott. Szerencsére nem esett el de az ékkő Inuyasha lába elé gurult.... Kagome készen volt a fekszik vezényszó alkalmazására hiszen az ő emlékeiben úgy élt a fiú, hogy hogyha sikerül megkaparintania az ékkövet addig vissza nem adja amíg teljesen szellemé nem válik a segítségével... Inuyasha felvette az ékkövet és visszaadta Kagoménak. Mirokuból kikívánkozott a kérdés.

- Inuyasha! Még mindig teljesen szellemé akarsz válni?

- Már nem! -jött a válasz olyan hangsúllyal mintha ez teljesen természetes lenne, majd fogta magát és kisétált a barlangból. Kagome odalépett Mirokuékhoz. Mostmár végkép nem értett semmit...

-Nem tudom mi történ vele odabent de elég furcsa azóta...- súgta - De nem bánom, mert ugy látom jó hatással volt rá! - kacsintott barátai felé és a félszellem után szaladt. Mirokuék összenéztek, megvonták a vállukat majd beszélgetve utánuk indultak... Már csak egy valamit lehetett hallani az elsötétülő képek mellett:

- Miroku!!!!- és egy pofon csattant...*

Kireina mosolygott... Tudta hogy Inuyasha a helyes utat választja majd. Közelebb sétált a tóhoz  és leült a partjára...

- Remélem az élet hozzátok kegyesebb lesz...

Majd a tó tükrén megjelenő képre nézett..

Yoru és Sumaru mosolyogva nézett vissza rá...

THE END