Küldetés a múltban

By Keyko-chan

1.fejezet
A találkozás

Egy gyönyörű tavaszi napon InuYasha, Kagome, és az egész csipet-csapat éppen Kaede anyó faluja felé tartottak. Minden nyugis volt és csendes. Nem szóltak egymáshoz, mert pár napja eléggé nagy csatát vívtak egy hordányi démonnal és eléggé fáradtak voltak. Már vagy fél órája mentek szép csendben.
InuYasha orrát hirtelen fura illat ütötte meg: az illat mintha az övé és Kagome illatának a keveréke lett volna…Megállt és körbeszimatolt. Erre mindenki megtorpant.
Kagome: Mi az InuYasha? Érzel valamit?

InuYasha: Igen…egy nagyon furcsa illatot…olyan mintha a tied és az enyém keveréke lenne…
Kagome nem tehette fel a feltenni kívánt logikus kérdését, mert hirtelen léptek zaja hallatszott az út széli bokrok mögül.
Miroku: Jön valaki!
InuYasha: Ki van ott?
Mindenki a bokrok felé nézett és feszült figyelemmel várták hogy ki, vagy mi jön elő….
Ekkor hitelen előjött a bokorból Kikyo… vagy inkább kettő… . Két lány állt előttük, akik hajszálpontosan úgy néztek ki mint Kikyo… ugyanaz az arc, ugyanaz a szem, ugyanaz a frizura csupán az ily és a nyilak hiányoztak… de volt bennük valami más is….valami nem emberszerű….

Mindenki tátott szájjal meredt rájuk, főleg persze InuYasha.

A két lány arckifejezése is Kikyo szerű volt…hideg és közömbös…Majd hirtelen mindketten elvigyorodtak majd hangos nevetésben törtek ki…

Az egyik lány: (2 nevetőgörcs között) Látnotok kéne magatokat! Ezt a döbbent arcot! hahaha!
A másik lány(szintén görccsel küszködve) a válla felett beszól a bokrokba: Hiku, nem hoztunk magunkkal kamerát vagy valamit? Le kéne őket filmezni…hahaha!

A bokorból is nevetés hallatszott de ez egy fiúé volt…Hirtelen előlépett a bokrokból egy fiú…aki teljesen olyan volt mint Inuyasha…. Csupán a haja volt fekete és hiányoztak a fülei

Az idegenek tovább nevettek, Kagomeék viszont meg se tudtak szólalni a döbbenettől.    

Most a fiú szólalt meg: Sajnos azt nem….. de kár…..

InuYashának földig ért a szája a döbbenetől…..

InuYasha: Ti…ti kik vagytok?????

Hiku: Majd Kaede anyónál elmesélünk mindent! Gyertek, hosszú történet lesz!

Azzal elindult a falu irányába, a két lány pedig (még mindig nevetgélve) követte őt.

InuYasháék azonban még mindig döbbenten álltak.

Hiku: Mi van, gyökeret eresztettetek, vagy mi???? Gyertek, nem érünk rá itt dekkolni!

A ” kis” csapat nagy szemeket meresztve elindult a falu felé, kissé sietős léptekkel. A nagy döbbenet miatt nem tudtak megszólani sem, egész úton a fura idegeneket bámulták……

később, Kaede anyónál…   

Az éppen kicsinek nem nevezhető csapat Kaede anyónál üldögélt. Furcsa módon az anyó ismerte a rejtélyes idegeneket, ő is jót mulatott InuYasháékon.

Kaede: Hiku, most már el kéne mondani nekik, jobb ha minél előbb megtudják…. Most Kagoméra és InuYashára nézett….

Hiku: Rendben!

Az egyik lány: Hiku mond te, nekünk most nincs ehhez energiánk!

Hiku: Okés! Tehát először is bemutatkozunk: A lányok a húgaim, nevük Keiko és Koiko. Hogy melyik melyik arra majd nektek kell rájönnötök… Az én nevem pedig Hiku. Mi a jövőből jöttünk, pontosan 2015-ből, a csontok kútján keresztül. Jó ha tudjátok hogy a kútban több idősíkot is meg lehet nyitni. Mi negyedrészt szellemek, negyedrészt emberek és félig mikok vagyunk. Ez azért van így mert az anyánk miko, az apánk pedig félig szellem és félig ember…..  És a szüleink nem mások mint -kapaszkodjatok meg- InuYasha és Kagome, izé lesz….

Mélységes és döbbent csend következett….

Először InuYashának jutott eszébe hüledezni: Miiiiiiiiii???? Én és Ka…Kagome… és gyerekek…….??? Hogyhogy mi ” leszünk „ a szüleitek???? Ez….. ez……

Keiko: Folytasd, Hiku!

Hiku: Jó. Úgy értem hogy lesztek, hogy ebben az idősíkban még nem születtünk meg ugyebár… Most elmesélem a történetünket: Kagome és InuYasha ebben az idősíkban körülbelül 1 hónap múlva együtt leszek… tudjátok hogy értem… Aztán kb. 10 hónap múlva megszületek én… aztán amikor én 1 éves leszek megszületnek az ikrek. Ez ugye mind szép és jó, addig amíg meg nem jelenik majd Naraku…. El fog rabolni engem….és rengeteg ékkő szilánkkal a szolgájává fog tenni…. Ellenetek fog fordítani és én nem tudok majd semmit tenni ellene… ti nem akartok majd ártani nekem de én nem foglak kímélni titeket… először InuYashát, majd Kagomét fogom halálra sebezni…. Erre Naraku elfogja vinni az ékkőszilánkokat, minket pedig otthagy…

Ti utolsó erőtökkel megbízzátok majd Soutát hogy vigyázzon ránk és neveljen fel…. És küldjön majd vissza minket ide hogy változtassuk meg ezt a szörnyűséget…. Tehát ezért vagyunk itt…. Mert ez fog történni ha nem akadályozzuk meg….

Mindenki néma csendben nézet hol Inuyashára hol Kagoméra….

Inuyasha meredtem bámult maga elé, majd dobott egy akkora hátast hogy majdnem összedőlt a kunyhó…

Kagome csupán olyan vörös lett mint egy főtt rák és …. És végül elsápadt….

Még később…

Kagome enyhe szívrohammal küszködött, Inuyasha félpercenként elájult, a többiek viszont ”én midig tudtam hogy így lesz” arckifejezéssel nevetgéltek .Az ikrek folyton Kagome körül legyeskedtek, Hiku pedig Mirokuval beszélgetett a…

Koiko: Bocsi hogy úgy rátok ijesztettünk az úton… tudjátok elég furcsa ez nekünk…hiszen soha sem ismertünk titeket, csak Souta mesélt el szinte minden apró részletet rólatok és a egész dologról, de most végre megismerhetünk titeket!

Keiko: Igen! Úgyhogy készüljetek fel, mindent tudunk!

Kagome: Mi…mindent?? Hogyhogy mindent…?

Koiko: Úgy hogy szinte minden veszekedésetek szövegét kívülről fújjuk!

Kagome: Tényleg? 

Keiko: naná! És azt hiszem nemsokára az erőnket is megmutathatjuk egy csatában…

Kagome: Az erőtöket? Milyen csatában?

Koiko: Majd meglátjátok! Tökre zsír lesz, most hogy mi is itt vagyunk!

Inuyasha: Tökre zsír?? Az meg mi?

Hiku: (vízcsepp) Ööö… izé azt jelenti, hogy nagyon érdekes…

Inuyasha: ööö… jó. Te jó ég, ezt még meg kell szoknom… há…három gye…gyerek és Ka… Kagometől….

Miroku: Mi ezen a meglepő, ez olyan nyilvánvaló volt eddig is, hogy ti össze fogtok jönni!

Hiku: Igen! És ki ne találd, hogy nem teszed meg, nem akarok köddé válni!

Az ikrek: Mi sem! Úgy hogy ha jót akartok magatoknak egy hónapon belül izé… hát szóval jöjjetek össze, tudjátok hogy!

Kagome: Izé… nem lehetne esetleg, mondjuk…

Hiku: NEM! Én megakarok születni, különben is nekem muszáj élnem, engem várnak a saját idősíkomban!

Különben meg mi a bajod a dologgal, szereted apát, nem?

Inuyasha: Ha megkérhetnélek ne hívj így! Ez olyan… olyan öregítő! Végül is még nem vagyok az apád, sőt lehet hogy nem is leszek!!

Kagome: Igen! Én még nem akarok alig 16 évesen gyereket szülni! És ha jól számolom kb. 30 évesen már lesz három gyerekem… hogy fejezzem be így az iskolát….

Keiko: Szóval téged csak az iskola érdekel?!

Koiko: Össze fogtok jönni és kész! Ez nem volt kérdés!

Hiku: Ne csináljatok úgy, mintha nem örülnétek hogy ez így lesz, hiszen még az agyilag sötétek is látják hogy ti egymásnak vagytok teremtve!

Kagome: Nekem nincs is ellenvetésem a dolog ellen, csak… nem várhatnánk még pár évet?

Inuyaha: Miii? Kagome, te azt akarod hogy mi….

Kagome: Nem… nem úgy gondoltam…. Különben is miből gondolod? Azt hiszed hogy szerelmes vagyok beléd vagy mi?!? Nem igaz hogy milyen beképzelt vagy!

Inuyaha Ez nem igaz, elegem van belőled meg az állítólagos ”gyerekeinkből”!

Kagome  Szóval eleged van belőlem, mi? Akkor én hazamegyek!

Inuyasha Menj csak, ne hidd hogy érdekel!

Kagome: Megyek is!

Hiku: Na lányok, sztem menjük sétálni, nekem elegem van ebből!

Keiko: Nekem is!

Koiko: Majd ha abba hagytátok szóljatok!

Azzal mind a hárman kimentek. Inuyasha és Kagome elszégyelték magukat és egymásra nézek. Rögtön elpirultak, de lelkük mélyén majdnem ordítottak örömükben…