4. fejezet

Emberek és a természet

Másnap Keiko még mindig puffogott, bár Koikon kívül senkinek nem volt hajlandó elmondani dühének pontos okát. Úgy döntöttek, hogy tovább mennek és meg sem állnak éjszakáig. Ez így ment pár hétig. Az útjuk során egyetlen árva démonnal sem találkoztak. Inuyasha, Hiku és az ikrek hülyére unták magukat. Meg persze közben eljött az Újhold, így mind a négyen emberré változtak, de szerencsére nem történt semmi. Egyik nap délután betévedtek egy erdőbe. Az erdő nagyon szép volt, a fákon csak úgy illatoztak a gyönyörű virágok, a bokrok levelei üde zöldek voltak és az egész rengeteget vidám madárcsicsergés töltötte be. Ahogy egyre beljebb mentek egyre jobban tetszett mindenkinek. Nemsokára elértek egy nagy tisztásra, ahol csodaszép szarvasok és őzek legeltek. Mindegyik gyönyörű volt: agancsuk nagy és terebélyes, testtartásuk kecses, szőrük pedig egészségesen fénylett. Inuyashaék nem győztek betelni a látványukkal. Tovább indultak, átvágtak a tisztáson és újra bementek az erdőbe. Már estefelé járt, amikor megpillantottak egy kisebb fajta hegyet, melynek oldalán vízesés zuhogott le amelynek vize egy kis tavat táplált. A hegy lábánál egy szerény ház állt mellette szép virágos, -és konyhakert, a tó közepén pedig néhány kövön emberek ültek és imádkoztak.

Miroku: Ezek szerzetesek!

Sango: Tényleg? Remélem nem perverz szerzetesek….

Keiko: Ez a hely valami csodaszép! Itt maradhatnánk éjszakára!

Inuyasha: Tőlem maradhatunk.

Kagome: De előbb meg kéne kérdezni a szerzeteseket, hogy szabad-e?

Ekkor oda lépett hozzájuk egy ősz öreg pap.

-          Szervusztok! Kik vagytok?- kérdezte kedvesen

Koiko: Jó napot apó! Mi vándorok vagyunk. Itt maradhatnánk éjszakára?

Apó: Persze! Szívesen látunk titeket!- felelt. Azzal bevezette őket a házba és meg vendégelte őket finom vacsorával. Vacsora közben kedvesen magyarázott nekik:

-          Ugye tetszett az erdőnk? Mi tettük ilyen széppé. Mi a Természet remetéi vagyunk, teljes harmóniában állunk minden növénnyel és állattal. Gondozzuk őket, segítünk rajtuk, ha baj van, ők pedig úgy hálálják meg a kedvességünket, hogy szeretnek minket és felvidítanak szépségükkel!- mondta- A ragadozó állatok sem bántanak minket, hanem megvédenek a gonoszoktól!

Kagome: Ez csodálatos!  

Az öreg pap még sokat mesélt, közben meg mutatta hogy minden igaz, amit mondott: a szobának nyitva volt az ajtaja és bejött egy tigris. A tigris békésen odasétált az öreghez, lefeküdt mellé a földre az apó pedig nyugodtan simogatta. Mindenki ámult-bámult. Vacsora után mindenki kapott takarót és párnát, és a lányok külön szobát. (Sango kérésére, mert Miroku az utóbbi időben nagyon virgonc lett). Lefekvés előtt mindenki egy szobában ült és beszélgettek. Kagome úgy döntött, hogy kimegy sétálni. A többiek tovább beszélgettek, Inuyasha viszont csöndben kiment Kagome után. Ezt az ikrek és Hiku elégedetten nézeték.

 Már elég sokáig távol voltak, amikor Miroku feltette a lényegre törő kérdést:

-          Szerintetek… vajon mit csinálhatnak, most odakint… kettesben…- kérdezte sejtelmesen (na meg kívácsian) ^-^  

-          Honnan veszed, hogy kettesben vannak?!??!? – kérdezte kissé furán Sango, bár szerinte is együtt voltak valahol…

-          Ez tuti. – szögezte le Hiku rögtön – Ez nem volt kérdéses, csupán az, hogy mit csinálhatnak…?

Keiko: Nagyon remélem, hogy éppen Hiku…öhm… „előállításával” foglalatoskodnak…- mondta huncutul

Koiko: Ez valószínű, hiszen már majdnem letel az egy hónap….

Mindenki szelíden elmosolyodott…

Hiku: Hát igen nagyon remélem… Nem akarok én is elhalványulni… mint az a srác abban az ősrégi filmben… mi is volt a címe… - gondolkozott- á, mindegy nem is érdekes…

Keiko: Melyik film?

Hiku: Tudod, amit abban a filmtörténeti múzeumban láttunk Tokyoban…. Amelyikben az a krapek egy autóval - csak úgy véletlenül- vissza ment abba az időbe, amikor a szülei még nem ismerték egymást. Aztán valami béna baki miatt a szülei nem nagyon akartak egymásra találni, ezért a srác elkezdett halványodni…. (ez a Vissza a Jövőbe 1 c. film alapstoryja, ha valaki nem érti, hogy most mi van, nézze meg a filmet! [a szerző] )

Koiko: Ja… az a film… az izgi volt… végül minden happyend lett…

~~ ~

Kagome kiment a házból és leül a tó partjára. Már sötét volt, a vízesés szépen csobogott, Kagome pedig békésen nézte a Teli Holdat… Mindenfélén járt az esze, de legfőképp Inuyashan…

Egyszer csak Inuyasha tünt fel mögötte.

-          Szia! Mit csinálsz? Leülhetek melléd?- kérdezte furcsán

Kagome főtt rák módjára elvörösödött de azért válaszolt:

-          I-igen, persze…

Inuyasha leült kissé távolt Kagometol. Már régen beszélgettek, az utóbbi időben ilyesmivel nem foglalkoztak.

Most igyekeztek mindenfélét elmondani a másiknak (persze bizonyos kereteken bellül ^-^) ugyan egész végig alig mertek egymásra nézni, mert rögtön elpirultak. Aztán valahogy szóba került Kikyo (naná hogy Inuyasha hozta fel ˇ-ˇ ) így Kagomenak kicsit elment a kedve az egésztől. Inuyasha ezt nem nagyon vette észre, mert Kagome igyekezett nem kimutatni.

Inuyasha: Kagome, nem kéne már visszamenni a házba? Elég késő van már…- mondta a Kikyo szöveg után.

Kagome: Én nem szeretnék. De te menj csak ha akarsz… -felelte

-          Akkor én is itt maradok…- mondta kissé bizonytalanul Inu

Ebben a pillanatban egy sereg denevér repült ki a vízesésből. (ezt csak a házból kiszűrődő fény miatt látták)

Csodálkozva nézték, végül Inuyasha szólalt meg:

-          Biztos van egy barlang a vízesés mögött…

-          Nézzük meg! –felelt Kagome lelkesen

Azzal a köveken oda ugráltak a vízeséshez, és átmentek a vízfüggönyön. Mindketten vizesek lettek de ez most nem zavarta őket: egy csodaszép cseppkőbarlangban voltak, amit titokzatos fény világított meg. Elindultak a fény forrása felé, a barlang belsejébe. Alig mentek pár lépést megláttak 9 hatalmas fáklyát az egyik falon.[szerzői megjegyzés: a Hiku név jelentése; tüzes kilenc…] A 9 láng fénye betöltötte az egész barlangot.

-          Ezt nagyon szép! Maradjuk itt egy kicsit… mondta Kagome

-          Jól van. – felelt Inu

Leültek és tovább csodálták a barlangot.Újra beszélgetni kezdtek, Kagome már el is felejtette a kit mondottakat. Míg nem Inuyasha megint rákezte a régi lemezt játszani: Kikyo így… meg Kikyo úgy… Kagome ezt már nem tűrte szó nélkül:

-          Nekem ebből elegem van!- pattant fel dühösen- Ha minden áron ’róla’ akarsz beszélni inkább tedd monjuk Mirokuval, úgyis vele beszéled meg a „nő ügyeidet” ! Elegem van abból hogy mindig a lelkembe taposol ezzel!- fakadt ki szomorú-dühös hangon. Most mindent kiadott magából, nem türtőztette magát. Inuyasha nem értette miért kiabál Kagome:

-          Most meg mi a bajod?!??? Én csak… én csak…- értetlenkedett

-          Hagyd a hülye dumát!  Mindig ezt csinálod! Elkezdesz szédíteni hogy közeledsz hozzám, megvédesz, hogy fontos vagyok neked, de aztán mikor megjelenik vagy szóba kerül Kikyo akkor én már csak ékkőkeresőnek vagyok jó!- kiabált. Közben már sírva is fakadt…

-          Kagome… -hebegett Inu

-          Hagyj békén! Nem akarlak látni többet!- zokogott- Most azonnal haza megyek! -Már indult volna ki, de Inuyasha elkapta a kezét és magához rántotta.  

-          Kagome ne menj el! Bocsáss meg! –kérte a lányt

-          Hagyjál! Eressz el! – zokogott és megpróbálta kitépni magát a hanyou karjaiból

-          Kagome! Én SZERETLEK!!!! Kérlek bocsáss meg!

-          Nem hiszek neked! Megint hazudsz, mint már annyiszor!

Erre Inuyasha megcsókolta. Ajkuk forró csókban ért össze… ez volt az a jel, amire Kagome oly régóta várt…

A jel ami biztosítja Kagomenak hogy Inuyasha nem hazudik… mikor szétváltak Kagome megszeppenve szólt szerelméhez:

-          Én is szeretlek! Bocsáss meg hogy nem hittem neked!

-          Te bocsáss meg, amiért ezt tettem veled…- kérte bűnbánóan Inu

Leültek a földre.

Inuyasha: Kagome, ha kell 100-szor is elmondom hogy szeretlek!!!!

Erre Kagome megcsókolta, és átölelték egymást. Érezték egymás közelségét, szívdobogását. Hamarosan mindent elfelejtettek ami körülvette őket…  forró csókokban értek össze… szép lassan lekerültek a ruhák és ők átadták magukat az élvezetnek… azt akarták bárcsak megállna az idő…

Odakint lágy szellő fujjdolgált… s a Hold fényesen világított…

***

Másnap Kagome vidám madár csicsergésre ébredt, Inuyasha mellkasán. Nem akarta fel ébreszteni, ezért nyugton maradt. De hamarosan Inuyasha is felébredt és szelíden megpuszilta kedvese homlokát.

-          Szeretlek!- mondta vidáman

-          Én is!-

Újra megcsókolták egymást. Kagome hamarosan felült és elkezdett felöltözni.

-          Vissza kéne menni a többiekhez. Már biztos idegeskednek hogy hol lehetünk…-mondta

-          Jaaaaajj – nyögte Inu – Nem lehetne még egy kicsit lustálkodni? – kérdezte nyújtózkodva

Erre Kagome odahajolt hozzá és megcsókolta.

-          Na most már gyere, öltözz fel!- mondta vidáman- Éhes vagy, nem? -kérdezte

-          Na jó…tényleg éhes vagyok…

Azzal feöltöztek a még mindig kissé vizes ruháikba és kimentek a szabadba. Szép, nyári reggel volt és néhány szerzetes a tó partján imádkozott. Kagomeék kézen fogva sétáltak vissza a Házba. A házból furcsa nevetgélés hallatszott. Majd egy sikoly, egy jó nagy csattanás és végül Miroku Auuu kiáltása. Mikor Inuék benyitottak kissé ledöbbentek: a szoba közepén egy nagy papírlap feküdt, amelyen piros, sárga, zöld meg kék kör alakú  foltok voltak. Sango, Miroku, az ikrek és Hiku egy nagy kupacot képezve a lapon feküdt, Shippou pedig melletük térdelt és valami pörgő izével szórakozott. Miroku a nagy vörös tenyérnyomot tapogatta az arcán nevetgélve, Sango viszont dühösen rázta felé a kezét:

-          Te… te perverz! Nem elég hogy bele kevertetek ebbe az ostoba játékba még le is tapizol, te szemét! Tényleg, Hiku mi is ennek az elmebeteg játéknak a neve?- kérdezte idegesen Csak ő nem vette észre Inuyashaékat

-          Twister…- felelte Hiku

Mindenki Inuyashaékra meredt, akik kissé elpirultak.

Keiko: Öööööö…. Hol voltatok tegnap este….?- kérdezte kíváncsian bár sejtette a választ.

Kagome: Háááááát… mi csak… izé… szóval hát….- habogott kezeit tördelve. Inuyasha eléggé zavarban volt és pirongva a padlót bámulta.

Hiku hirtelen elvigyorodott és nevetve a levegőbe bokszolt:

-          Eeeeeeeeeez aaaaaaaz! Juhúúúúú!

-          Most minek örülsz ennyire?- értetlenkedett Sango

-          Meg fogok születni! Hurrá!!!!!!!!- felelte

-          Ez az! – vigyorogtak kórusban az ikrek

Inuyasha: Miiiii? Hogyhogy megfog születni??? -Totál elfeledkezett az egy hónapról meg Hikuról… De Kagome előbb kapcsolt: *Hát persze! Hiszen Hiku azt mondta 1 hónappal ezelőt,t hogy összejövünk! Hogy is felejthettem el! De hiszen… akkor én most…

-          Te jó ég!- kiáltott fel- Akkor én most várandós vagyok?

-          Miiiiiiiiiiiiii???- Inu nak is leesett végre…

-          Igen! A pici Hiku hamarosan életjelt ad magáról!!!!