2.

Titok

-         Sango jól vagy?- kérdezte Kagome, amint odaért hozzá.

Sango szeméből könnyek szöktek elő- Jaj Kagome, ismét elárultalak titeket.

-         Ugyan Sango- mondta Kagome vigasztalóan.- Tudom, hogy az öcsédért bármit megtennél.

-         Hidd el a helyedbe mi is ezt tettük volna. Egyébként mi történt?

-         Hát- kezdett hozzá Sango szipogva- Miroku meg akart állítani de nem hallgattam rá.

-         Aztán odaadtam Narakunak az égköveket, de ő nem akarta elengedni Kohakut, mert ti jöttetek és az alkuban az szerepelt hogy egyedül kell jönnöm. De az alkut amúgy is megszegte.

-         És hol az öcséd?- tette fel a kérdést Kagome.

-         Elment. Még mindig Naraku hatalma alatt áll. Majdnem megölt, de…-Sangonak hirtelen eszébe jutott, hogy mit mondott a férfi (egyenlőre nevezzük csak ígyJ), mielőtt elment:

-         Sajnálom Sango, de most nem beszélhetünk.- mondta a férfi- Hallottam már a barátaidról és most igazán nincs kedvem találkozni velük.

-         Tehát miért? Miért viselkedsz ilyen…- de a mondatot nem tudta befejezni, mert a férfi a szavába vágott.- Elvállaltam egy feladatot, amit most nem részletezek, mert tudom hogy figyelnek. A mostani találkozásunk nem véletlen. Amikor megtudtam, hogy élsz nagyon meglepődtem. De ő mindent elmondott. Nem gondoltam volna hogy ilyen rendes ez a Sesshoumaru… akarom mondani…- a férfi hirtelen a szájára tapasztotta a kezét.

-         Micsoda? Milyen feladatról beszélsz? És mi dolgod Sesshoumaruval?- Sango hirtelen azt se tudta mit gondoljon vagy tegyen.

-         Sajnálom az titok. Bocsáss meg, de mennem kell. Így is többet mondtam a kelleténél. Ja és ezt a találkozást ne említsd meg a barátaidnak. Ez maradjon a mi titkunk. Ha elmondod nekik nekem végem. Esküszöm majd mindent megmagyarázok. Még találkozunk Sango…

-         Sango mi van veled?- kérdezte Kagome- Azt kérdeztem hogy mi történt az öcséddel és te még nem válaszoltál teljesen.

-         Ja igen- tért vissza a gondolataiból Sango- szóval elment. Kohaku nem tudott megölni.

-         Értem- mondta Kagome- akkor most menjünk pihenni. Már sötétedik és a sok harctól mind elfáradtunk.

-         Rendben- egyezett bele a dologba Sango. Mindketten elindultak Inuyasháék felé.

Sango a többieknek is elmondta, amit Kagoménak. Inuyasha a szokásos módon reagálta le a dolgot. Az égkövek miatt dühös volt, de amint találtak egy kunyhót ő aludt el legelőször.

Hajnalban Sango éppen a kunyhó közelében lévő pataktól jött visszafelé egy jó fürdő után, amikor hirtelen egy kezet érzett a fenekén.- Miroku!- ordította majd egy köríves rugással az „érzékeny pontja” felé rúgott. De a rúgás nem talált és csak ekkor vette észre hogy nem is Miroku áll mögötte. A tegnapi férfi volt, akinek sikerült elkerülnie a rúgást.

-         Hát te meg mit keresel itt?- nézett kérdően Sango.

-         Gondoltam megismerkedem a barátaiddal. Amúgy ahogy nézem még mindig ugyanúgy reagálod le a dolgokat. Ha-ha-ha… Aúúú- Sango bal kezének nyoma ottmaradt a férfi arcán.

-         Te is olyan disznó vagy mint Miroku!- nézett mérgesen a férfira Sango, majd elindult a kunyhó felé.- Na gyere bemutatlak a barátaimnak.- A férfi az arcát fogva elindult utána.

Ahogy belépett a kunyhóba, hirtelen minden tekintet rá szegeződött. Sango végigmondta a férfinak, hogy kit hogy hívnak. Eközben mindenki felmérte a férfit. Sötétbarna haja a bal szemét félig eltakarta, zöldesbarna szemei csillogtak a tűz fényénél. Hosszú, szürke köpenyt viselt, alatta bőrből készült páncélt. Életkorban nem lehetett pontosan behatárolni, 17-20 éves lehetett. Mielőtt bárki is megszólalhatott volna a férfi elkezdett beszélni.

-         Üdvözöllek benneteket, a nevem…- ekkor hirtelen megrázkódott a kunyhó és összedőlt a csapat feje felett.