Különös idegen

-         Mondd csak,hogy találkoztál össze Hayabushával? – kérdezte Miroku a tűz mellett.

-         Először egy szellemmel találkoztam,valami Shinchin mao…vagy Sechi maru..

-         Sesshoumaru?

-         Igen!A holdkóros! – vágta rá vidáman Hitori.

-         Csoda,hogy még élsz…

-         Hosszú nap áll előttünk,ideje aludni. – mondta Sango,és ebben a pillanatban a nap első sugarai világították meg az arcát. – Ennyit a tervemről…

Összeszedték a dolgaikat,majd útnak indultak. Már 10 óra is elmúlt mikor pihenőt tartottak,nemsokára olyan meglepetés fogadta őket amire egyáltalán nem számítottak.

Hitori és Sango megpihentek egy gyönyörű tó partján amíg Miroku tisztes távolságban elfoglalta magát. Shippo Kirarával játszott,közben néha-néha odasandított a szerzetesre,hogy véletlen se leskelődjön. De nem tette.

*Mi lehet ez? Olyan ismerős ez a szag,de honnan?* - töprengett egy fehér,pirosas csomó miközben sebesen szelte az erdőt. Ismerős volt neki a környék de nem tudta honnan,csak futott majd hirtelen megtorpant. Két erdő által határolt gyönyörű rét volt,a szikrázó napsütésben feltűnt nem messze tőle egy kút,régi volt de büszkén állt a helyén,képek villantak be az emlékezetébe:egy gyönyörű fekete hajú lány ül a kút szélén,ránéz és mosolyog…Úgy érezte ,hogy ismeri azt a nőt,de még mindig nem tudta honnan. Alaposabban végignézett a tájon, megpillantott egy fát majd újabb képek uralták át az elméjét: - Inuyasha!Most meghalsz!- kiáltotta egy nő aki nagyon hasonlított az előző lányra,majd kilőtt felé egy nyílvesszőt. Egy másik kép:Ő és az a lány akit látott a kútnál, épp a fa alatt sétának és beszélgetnek,nem sokkal később a beszélgetésből rájön,hogy a lány neve Kagome…

-         Kagome… - suttogta,majd nekitámaszkodott az egyik fának és meredten bámult maga elé. – Mit jelent ez?Mik ezek a képek?

-         I…Inu…Yasha? – nyögte ki döbbenten egy nő,aki a félszellem mögött állt nem sokkal.

-         Hm?Ki vagy? – nézett hátra a hanyou az idős asszonyra.

-         Nem ismersz meg?Én vagyok Kaede.

-         Nem ismerlek.

-         Inuyasha azt hittük meghaltál! – mondta boldogan az idős papnő. – Emlékszel valamire a múltaddal kapcsolatban?

-         Én…nem. Már 15 éve annak,hogy majdnem meghaltam és elvesztettem emlékeim nagy részét.

-         Inuyasha. Légyszíves gyere velem,valaki látni szeretne téged. – hívta az öregasszony és még most is alig hitte el,hogy valóban él.

-         Hová?

-         Ne kérdezősködj,inkább gyere!

Ahogy Kaedével a falu felé mentek,egyre több emlék jutott eszébe. A helyszínek,a fák és minden ismerős volt neki. Lassan elérték a falu szélét,ahol a falusiak megrökönyödve álltak egyhelyben látva Kaede anyó mellett a félszellemet. Az egyik kunyhóhoz sétáltak,ami inkább hasonlított egy szentélyre mint egy házra,és szó nélkül bementek.

-         Inuyasha,biztos nem emlékszel semmire?- kérdezte az anyó.

-         De…Mikor ide jöttünk újabb emlékek jutottak az eszembe.

-         Talán ez segít…- szólt a nő majd egy fura port dobott Inuyashára.

Egy pár perc erejéig feszült csend volt,majd Inuyasha felháborodottan megszólalt:

-         Engem is megkérdezhetnél,mielőtt ilyen izéket szórsz a fejemre!!!

-         Emlékszel?

Tényleg,Inuyasha csak most vette észre,hogy a régi tudatállapotába került vissza.

-         Kagome?Hitori?A többiek?Mi lett velük? – kérdezte hadarva Inuyasha.

-         Kérdezd meg őket!Valahol a tónál lehetnek innen délre… - mondta az öregasszony,és mosolyogva nézett Inuyasha után,aki még hirtelen visszafordult és bekiáltott az ajtón:

-         Köszönöm!

-         Ideje lenne tovább Indulnunk! – szólt Hitori,és máris útra készen állt.

-         Jó-jó. Nem kell annyira rohanni,ha még nyomon se vagyunk…

-         Az mindegy,ha rohanunk hamarabb nyomon leszünk… - érvelt a lány.Valami furcsát érzett,valami ismerőset,tudta hogy valaki jön akit ismert… - Valaki közeledik!

-         KI?

-         Honnan tudnám?!Valaki!!

Ahogy végig néztek a tájon egy ide-oda ugráló kis pici piros-fehér foltra lettek figyelmesek,a távolból nem igazán tudták kivenni az alakját.

-         „Biztos csak képzelődök,nem lehet ő az!” – nézett meredten Sango a jövevény felé.

-         I…I…Inuyasha? – kérdezték egyszerre Miroku,Shippou és Sango.

Hitori hirtelen felkapta a fejét és az idegenre nézett,majd eszébe jutott a azon a képen látott alak,amit még a nagyanyja mutatott neki.

-         Apa?