Egy reggel Kagome korábban felkelt a szokásosnál, reggelit készített és rohant is a kúthoz, h végre találkozzon Inuyashával. Már két hete nem látta, és már hiányzott neki. De persze ő nem tudta h Inuyasha már többször is utána ment, csak nem, mert Kagome közelébe menni.

-Nah végre láthatom Inuyashát. –említette meg Kagome.

Ahogy kimászott a kútból már rögtön ráköszönt Shippo és Sango.

-Szia Kagome, csak, h itt vagy. – szólt Sango.

-Sziasztok, miért mi baj?

De persze Shippo már ugrott is a nyakába, mert már annyira hiányzott neki Kagome.

-Inuyashával van a baj… mióta elmentél, nem eszik, nem iszik… és csak ül egymagában. –válaszolt Shippo

-És… tanulnom kellett… ő úgy is el volt a kis Kikyoujával…- vágott vissza Kagome

-Ah te csak azt hiszed…-mondta Miroku

-Szia Miroku- köszönt Kagome – De hagyatok elegem, van Inyausha szeszélyeiből egyszer még én másszor meg Kikyou… ebből elegem van jobb lesz, ha haza megyek!

-Várj Kagome! –kiabált Inuyasha

-Hagyj Inuyasha hagyj, haza megyek, és nem jövök vissza többé…

-De… Kagome… várj…

-Nem! Fekszik!

És Kagome beleugrott a kútba, azonnal otthon is találta magát, a jól megszokott helyen. De ezt nem gondolta volna h így kell lenni-e így kell elszakadniuk Inyuashával . De eközben Inuyasha még szomorúbb lett.. sokkal szomorúbb, mint eddig , hiányolta Kagomet , mert időközben rájött h nem tud nélküle lenni.

-Inyuasha menj utána – szólt Miroku

-Hát nem tudom. Félek h, elutasít

-Nem fog nyugodj, meg szeret…

És Inuyasha elsétált a kúthoz és beleugrott, azonnal Kagome világában találta magát. Kimászott a kútból és bement Kagome szobájába. Kagome nem volt ott, Inuyasha ettől félt… h már késő, de ebben a pillanatban nyitódik az ajtó Kagome az. Inyausha elbujt a szekrénybe. Még időben.

-Ah holnapra sokat kell tanulnom. Matekból dolgozatot írunk!

De ebben a pillanatban Kagome elkapta a tekintetét és Inyaushát vette észre kilépni a szekrényből.

-Kagome… beszélnünk kell!

-Inyausha hagyj békén… menj vissza Kikyou-hoz. legyetek boldogok…

-Nem, nem és nem! Halgass már végig! –és Inuyasha Kagome-t a falhoz szorította. – Nem szeretem Kikyou-t TÉGED, SZERETLEK, fogd már fel! –kiabált Inyausha

De amikor Kagome meg akart volna szólalni, de akkor már késő volt, mert Inuyasha már megcsókolta Kagome-t. A lány nem elenkezett, minden percét élvezték a csóknak.

-Inuyasha… én is szeretlek! –szólt a csók után Kagome

-Kagome… -és Inuyasha már hajol Kagome-hoz , a lány nem ellenekezett hagyta h a fiú, azt csináljon vele, amit akart .Így Kagome és Inuyasha egymáséi lettek , mindketten élvezték, ahogy testük egymáshoz simul , érezték egymás közelségét , szívdobogását.

-Inuyasha szeretlek. –szólt Kagome

-Én is – válaszolt Inuyasha és megcsókolta a lányt.

Másnap reggel Kagome úgy döntött vissza megy Inuyashával, és mivel most épp szünet következett az iskolában, így Kagome tovább maradhatott a középkori japánban.

Inuyasha és Kagome együtt kézen fogva ugortak be a kútba, és tértek vissza a középkori japánban, ahol őket már várta Shippo , Sango és Miroku.

-Sziasztok! –köszöntek a többiek

-Sziasztok! –köszönt Inyuasha és Kagome

-Mi történt veletek? –kérdezte Miroku

-Semmi sem történt! Mi történt volna? –kérdezte ingerülten Inuyasha

-Semmi csak olyan vidámak vagytok mind a ketten. -szólalt meg Sango

-Inuyasha gyere velem lécives, beszélnünk kell! –szólalt meg Miroku

Inuyasha és Miroku arrébb mentek, Miroku kérdően nézett Inyuashára

-Na mi volt közöttetek? –kérdezte fenyegetően

-Semmi nem volt, csak megbeszéltük a dolgokat, és kibékültünk – persze ez nem volt igaz, de nem mondhatták el mi is volt, mert akkor minden kitudódna és azt sem Inuyasha sem Kagome nem akarta. De már vissza is tértek a beszélgetésből.

-Kagome mit fogunk most enni? –kérdezte Inuyasha

-Hm hoztam nektek egy kis finomságot – szolt Kagome és a táskájára mutatott

Megebédeltek és mindenki félre vonult pihenni, ugyanis egy kicsit ellustul a társaság, de ezt Inuyasha kihasználva ellopózott Kagomeval egy olyan helyre, ahol senki sem láthatta őket.

Egy fa hűvösébe vitte Kagomet. Amint oda értek le ültek a fa alá egymás mellé, bár Kagome nagyon örült ennek a dolognak mégis tartotta a tisztes távolságot. De ez nem tetszett Inuyashának

-Kagome miért húzodtál el tőlem?

-Miiiiiii? Én????

-Igen te…

De ebben a pillanatban már Inyausha közeledett is Kagomehoz és már meg is csókolta, heves forró csók volt, mindketten érezték, h ez most nem egyszerű csók, ez az igazi szerelem csókja.

-Kagome én nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. –öntötte ki a szívét Inuyasha.

-Én is szeretlek, és nem foglak soha elhagyni.

De e-percben már Inuyasha gombolta ki Kagome pólóját, Kagomen volt a sor levetette Inuyasha köpenyét, és élvezték egymás testének közelségét, forró volt a hangulat, csak úgy izzott a levegő kettőjük között. De lassacskán véget ért ez is, vissza kellett menni Mirokuékhoz, akik már keresték őket. Mikor meglátták h együtt, jönnek vissza már mindenki tudta , sejtette mi is történt közöttük .

-Nah merre voltatok? –Kérdezte Miroku

-Sétáltunk –válaszolt Kagome

-Hmmm biztos h csak sétáltatok? –kérdően nézett Miroku

-Miroku te mindig csak arra gondolsz… - szólt Sango de már ütötte is Miroku-t.

-Jolvan na nem tehetek róla.

Pár nappal később

Kagome már sajnos újra otthon volt, egyedül a szobájában, és Inuyashára gondolt. Sajnos a szünetnek vége jöhet a tanulás gondolta magában… de e pillanatban Inuyasha nyitotta ki az ablakot és Kagome egy érzéki csókkal, fogadta.

-Nah h h így fogadsz? –kérdezte meghökkenve Inuyasha

-Nem tudom, csak úgy jött, már hiányoztál – és azon nyomban átölelte a fiút.

Inuyasha is viszonozta az ölelést, és újból megcsókolta a lányt.

-Kagome velem kell jönnöd, mutatnom kell valamit neked.

-Mit szeretnél mutatni nekem ? –kérdezte Kagome meglepődten

-Meglepetés többet ne is kérdezz!

Kagome elment Inuyashával a kúthoz megfogták egymás kezét és bele ugrottak . Mikor megérkeztek aközépkori japánba Kagome meglepődten vette észre h minden kivan díszítve szalagokkal .

-Mit ünnepelünk? –kérdezte

-Azt h újra itt vagy velünk! Már nagyon hiányoztál – szólt Inyuasha és megcsókolta a lányt.

Ám ekkora Kagomenak eszébe jutott, ma van a négyéves évfordulója h itt járt először a középkori japánban. Mindenki előjött és köszöntötték Kagome-t .

-Szia Kagome –szólt Miroku, Sango és Shippo.

Kagome nagy meglepetésére még Kaelde anyó is feltünt.

-Kaelde anyó de régen láttam már h, van?

-Köszönöm Kagome jól és te?

-Én is – de amint Kimondta szédülni kezdett és összeesett.

Mikor felébredt mindenki meglepődve figyelte Kagome arcát. Legelőször Inuyashát tekintette, meg aki az ölében tartotta.

-Jól vagy Kagome? Nincs semmi bajod? –kérdezte ijedten

-Nincs, nincs jól, vagyok köszönöm – és azonnal fel is ált, de visszaesett, de Inuyasha elkapta és segített neki.

-Kagome nem mész sehova vigyáznod kell magadra! Mi lesz, ha valami bajod lesz? Azt nem élném túl. –szólt Inuyasha

-Köszönöm az aggodalmad de már jól vagyok! –szólt Kagome

-Sango el tudnál kísérni vízért? –kérdezte Kagome

-Persze –felelte Sango

Pár perccel később

-Kagome mi volt ez? – kérdezte Sango

-Nem tudom, biztos leesett a vérnyomásom, előfordul

-Hát igen nah gyere, menjünk vissza jobb lesz

-Rendben – felelt Kagome

Visszasiettek de mire odaértek már Kogua ott volt, és éppen Inuyashával harcolt.

-Áh Kagome! Az asszonyom leszel! –oda futott hisz még mindkét égkő szilánk ott volt a lábába, és elvitte magával.

-A kutya, elvitte Kagome-t ezért meglakol! A saját kezemmel tépem szét! – kiabált Inuyasha

-Azonnal utánuk kell mennünk! – és már el is indultak

Kagome és Kouga már rég messze jártak, amikor megálltak.

-Tegyél le msot azonnal –kiáltott Kagome

-Jólvan tessék – Kouga lerakta Kagome-t

-És most, mit akarsz tőlem? – kérdezte Kagome – Minek hoztál ide? És most azonnal vigyél vissza a többiekhez!

-Nem, az asszonyom leszel és kész! Te az enyém vagy és nem azé a korcsért…

De eközben megérkezett Inuyasha, és elő rántotta a Tessaigát .

-Most meghalsz! –kiabált Inuyasha

-Te csak azt hiszed! –válaszolt Kouga

-Állj! Én Inuyashával megyek! – szólt bele Kagome

-Nem, te velem maradsz! Te leszel az asszonyom! –szólt Kouga

-Állj, ne nyúlj Kagomehoz mert, megbánod!

-A rosszul vagyok…- szólt Kagome és összeesett

-Kagome! –kiabálták egyszerre

-El kell vinni Kaelde anyóhoz, ő vigyáz rá! – szólt Inuyasha

-Igen, elviszem! –szólt Kouga

-Nem, én viszem! –szólt Inuyasha

-ÁLLJ! – kiabált Moriku –Majd Kirara elviszi!

Kirara el is vitte az ájult lányt Kaelde anyóhoz, aki betakargatta és vigyázott a lányra, ám Kagome felébredt.

-Jól vagy Kagome? –kérdezte Kaelde anyó

-Igen, most már jobban vagyok! Köszönöm

-Kagome! H vagy? –kérdezte Inuyasha rémülten

-Most már jól vagyok! Semmi bajom!

-De igen is van baj, ma már másodszorra esel össze ez nem, tetszik nekem…

-Hm Kagome menj haza a te világodba és menj el egy orvoshoz jobban, jársz – közölte vele Kaelde anyó

-Nem nincs semmi bajom – de hazudott Kagome tudta, megérezte, de nem volt benne biztos h jól érzi-e a dolgot. Nem tudta h télleg anya lesz-e vagy csak a megérzései csalnak.

-Kagome, gyere, haza kísérlek - ajánlotta fel Inuyasha

-Nem, itt maradok veletek, nincs semmi bajom, értitek? –kiabált Kagome. De abban a pillanatban már szédelgett is , még szerencse h Inuyasha elkapta.

-Kagome nekem ez nem tetszik – szólt Inuyasha

-Inuyasha menj ki lécíves, beszélnem kell Kaelde anyóval – szólt Kagome

-Okés – ezzel megfordult és kiment

Csak Kagome és Kaelde anyó maradt a kunyhóban.

-Kagome, már te is sejted?

-Igen, de h mondjam meg Inuyashának azt h gyereke lesz?

-Neked kell tudnod – mondta Kaelde anyó

-Köszönöm – ezzel meg fordult és kiment

Kagome elsétált Inuyasha előtt aki nem értett semmit az egészből .

-Kagome mi baj?

-Semmi haza megyek, és meg ne próbálj utánam jönni…

Ezzel Inuyasha elé dobta az égkő nála lévő darabjait, és bele ugrott a kútba. Inuyasha meghökkene figyelte az eseményeket és nem értett belőle semmit, mikor Sango és Mioku meglátták Inuyasha tekintetét, gondolták h nem, számíthatnak jóra.

-Mi történt?

-Nem tudom… - és ezzel Inuyasha elment, arra a helyre, ahol egyik délután Kagomével gyönyörű pillanatokat éltek át, de Inuyasha nem is gondolta h itt fogant meg gyermekük, akiről Kagome nem is akart neki beszélni.

Ám Kagome már bánta h csak így eljött de belátta h nem volt mit tenni-e így volt a leghelyesebb, h Inuyasha nem tud gyermekük létezéséről, akit ő titokban fog felnevelni. Csak abban az egy dologban reménykedett h a gyermek nem az apjára fog hasonlítani, bár majd az idő eldönt mindent gondolta.

De Inuyasha nem bírta ki Kagome után ment h megbeszélje vele a történteket, átment Kagome világába, és bemászott Kagome szobájába, de akaratlanul is meghallotta, amit Kagome és az édesanyja beszélgettek…

-Kicsim biztos vagy benne h meg akarod tartani?

-Igen anya, nem fogom elvetetni.. meg tartom a picit.

Ekkor rájött Inuyasha Kagome gyermeket várt, de kitől? Az még mindig kérdéses volt, mert hát ő is lehet az apa, de akkor mivan ha mégsem ő a gyermek apja?

Kagome belépett a szobájába és meglepődve nézte Inuyasha arckifejezését, aki rögtön evvel a kérdéssel fogadta:

-Ki a gyerek apja? –kérdezte közömbösen

-Te, te itt? H h?

-Az most nem számít… De ki a gyerek apja? –már kicsit ingerültebben

-Te halottad ugye? Nos hát akkor ne titkolom el…

-Igen halottam! KI a GYEREK APJA? –kiabált Inuyasha ám ekkor valami belehasított a szívébe. A fájdalom. Az a fájdalom h Kagome megcsalta. És félt h nem ő a gyermek apja…és félt h elveszíti Kagomet .

-A gyerek apja – ám ekkor Inuyasha már várta a választ h kiderüljön ki az apa, h elveszti-e a szerelmet vagy sem – az te vagy!

Kimondta, én én vagyok hát, mégsem csalt meg, mégis szeret gondolta magában Inuyasha.

-Kagome… ha én vagyok az apja, akkor velem együtt fogod felnevelni, együtt! És ígérd meg h soha el nem, hagysz!

-Nem foglak, soha nem foglak elhagyni! Szeretlek! – ám ekkor egy könnycsepp hullott Kagome szeméből. Inuyasha oda ment és letörölte, érezte Kagome közelségét és érezte h nem, tudná elveszíteni, és ekkor megcsókolta. A kis pár boldogan kézen fogva sétáltak el a kúthoz. Igaz még nem lehetett érezni a gyerek rúgásait, de Kagome valami csoda folytán érezte a benne növekvő picit. Ezt még ő sem értette, de talán majd idővel megérti, ez az anyai ösztön, ami nála sokkal de sokkal erősebb, mint egy átlagos embernél. Inuyasha az ölébe vette Kagomet

-Mit csinálsz Inuyasha? –kérdezte meglepődötten a lány

-Vigyázok rád és a gyerekünk re! –válaszolta Inuyasha

-Oh… -Kagome nem is tudta mit szóljon, de nem is kellett, mert abban a pillanatban már Inuyasha meg is csókolta. Úgy látszik Inuyasha nem, tud betelni Kagomeval, de ezt Inuyasha is így érezte, nem tud tőle elszakadni, ahhoz már nagyon szereti. Meg is érkeztek a középkori japánba, a többiek szaaldtak feléjük, de Inuyasha nem engedte őket Kagome közelébe.

-Inuyasha nyugodtan engedd őket ide… nem lesz semmi bajunk tőle… - szólt Kagome

-Bajunk? – szólt Miroku

-Igen – helyeselt Kagome és egy mosolyt küldött Inuyasha felé.

-Nah menjetek… de vigyázni ám mit csináltok Kagomeval!

Kagome tudta mi ez az agodalom, az apai ösztön is feléledt Inuyashába, de nem gondolta volna h ennyire. Így még nem látta szeretett félszelemét. Ilyen oda adónak és gondoskodónak.

-Kagome beszédünk van veled… -szólt Miroku

-Nah mondjátok! –mondta Kagome – Inuyasha elmondjuk nekik? –kérdezte Kagome

-Hm nekem mindegy, ahogy te érzed.

-Mit akartok nekünk elmondani? –kérdezte kíváncsian Sango

-Nos… h is kezdjem… nekem meg Inuyashának… hááát gyerekünk lesz. –vallotta be Kagome, aki nem vette észre, de ezek közbe picit el is pirult.

-Gratulálunk! –mondta Miroku – Látod Sango még nekik is sikerült, nekünk miért nem sikerülhetne? –kacsintott Miroku Sangora. Aki eközben elpirult.

-Nah Sango miért pirultál el? –kérdezte Shippo

-Hát még nem mondtam, de Kagome gyere velem lécíves. – szólt Sango

Arrébb vonultak messze el Mirokuéktól, h, amit beszélnek ők még meg se hallják.

-Nah mi baj Sango? – kérdezte aggódóan Kagome.

-Hát… csak annyit szeretnék kérdezni, h te h vetted észre h gyermeket vársz? –kérdezte kíváncsian Sango

-Hm hát hányinger, rosszul létek stb. miért?

-Hát…

-Csak nem te is? Te meg Miroku? –kérdezte egyre kíváncsibban Kagome

-De… egyszer… de nem tudtam ellent mondani neki…

-Gratulálok, együtt leszünk anyukák! Hát ez nagyon szuper! De mikor akarod elmondani Mirokunak?

-Nem tudom… –válaszolt Sango

-Figyelj, maradj itt, és én ide hívom! Rendben?

-Okés.

Kagome visszasétált Inuyasháékhoz.

-Miroku Sango vár rád, beszélni akar veled – kacsintott Kagome.

-Mi? Velem? Már repülök is! –mosolygott Miroku

Miroku nagy nehezen de megtalálta Sangot és érdeklődve nézett rá.

-Miért szeretnél beszélni velem kedvesem? –kérdezte Miroku

-Moriku fogd meg a kezem, emlékszel, ahogy annak idején, amikor megkérted h legyek a gyermekeid anyja.

-Rendben, de miért kell ez?

-És lécíves kérdezd meg.

-Hm rendben, Sango lennél a gyermekeim anyja?- kérdezte Miroku, de nagyon meglepődött, amikor Sango nem pofozta fel ezért a kérdéséért.

-Miroku igen leszek.

-Mi? Komolyan?

-Igen.. el kell valamit mondanom…

-Ugye azt h gyerekünk lesz? –kérdezte kíváncsian Miroku

-Igen azt –válaszolta Sango

-Akkor amikor megtörtént ugye? Akkor fogant meg a gyerek?

-Igen akkor…

-Juhéjj, apa leszek, és Sango a gyermekeim anyja – kiabálta Miroku de olyan hangosan h még Inuyasha is meghallotta.

-Mi Sangonak és Mirokunak is gyereke lesz? –kérdezte megepedten Kagometól.

-Igen, ugye milyen csodálatos?

-Hát meglepő, de ők mikor, és h?

-Jaj, úgy ahogy mi drágám, magán ügyük – szólt Kagome és megcsókolta Inuyashát.

Miroku és Sango eközben épp csókolóztak, Miroku nagyon boldog volt. Attól a nőtől lehet gyereke, akit szeret tiszta szívéből, s ez az érzés boldoggá tette, és tudta h szeretni fogja Sangot is és a gyermeküket is.