Egy pár hónap múlva

Inuyasha és Kagome már a gyerek nevéről beszélgettek.

-Nekem tetszik az a lány név h Minako. –szólt Kagome

-Hm nem, szerintem az anyáról kapja a nevét.

-De nem, Kagome nem jó, akkor már keverjük őket. –szólt Miroku

-Drágám én tudod, min gondolkodtam –mondta Sango

-Min? –kérdezte meglepődötten Miorku

-Elmehetnék Kagomeval az ő világába, és megnézhetnék h a kicsi jól van-e

-Hm igazad van – szólt Kagome – akkor legalább nem egyedül olyan sokáig!

-De Kagome… én mindig veled szoktam menni… - szólt Inuyasha

-Igen de te más vagy… te nem érzed át az én helyzetem! – förmedt rá Kagome

-Nos akkor elmész Kagomeval és mi addig itt maradunk Inuyashával és mindent, elrendezünk, mire hazaértek. Mindent a piciknek és a mamájuknak. – kacsintott Miroku Inuyashára .

-Hm igen úgy jó lesz, menjetek csak – szólt Inuyasha

A lányok valamit nem értettek ebben az egészben, de nem látták hátrányát h elmenjenek, így hát együtt fogták magukat és elmentek a kúthoz, bele ugrottak és azonnal Kagome idejében teremtek.

-Kagome nem fog fájni ? –kérdezte ilyedten Sango

-Nem fog fájni nyugodj meg… de nem ilyedj meg attól amit az orovs kér, rendben? – mondta Kagome

-Rendben – Sango először nagyon félt de utána rájött h semmi oka félni, mert a gyermeke biztonságban van.

-Gyere Sango öltözz át, adok ruhát! – kacsintott rá Kagome

-Rendben

Sango átöltözött, pont jó volt rá Kagome ruhája. Elindultak az orvoshoz, és nagyon hamar végeztek is, az orvos megnyugtatta Sangot h semmi baja nincs a babának, és h tökéletesen fejlődik.

-Kagome figyelj, hol fogjuk mi megszülni a kisbabát? –kérdezte aggódóan Sango

-Nem tudom… én az én világomban szeretnék szülni… én itt biztonságban érzem magam…

-Hm igen… csak tudod én nem, tudom h itt h, megy a te világodban.

-Majd megtanuljuk, nah gyere, menjünk haza! – szólt kedvesen Kagome

Elindultak haza, Sangonak nagyon furcsa volt a város, ilyet még soha nem látott, de egyben elragadónak is találta mivel ilyen nagy házakat még soha nem látott.

-Nos itthon vagyunk – szólt Kagome

-Igen, várj, átöltözöm

Sango átöltözött, de már alig fért bele a saját ruháiba, igaz ez bántotta mivel a nagy hasa miatt nem tudta felvenni a harci ruháját sem, de megnyugtatta az a gondolat h nincs semmi baja a kisbabának.

-Hm alig jön már fel rám ez a ruha – panaszkodott Sango

-Rám is az enyémek… - válaszolt Kagome

-Gyere, menjünk el vásárolni, veszünk divatos kismama ruhákat, benne vagy?

-Hm – Sangonak nagyon tetszett az ötlet – miért is ne… de valami szépet vegyünk h, elvarázsoljuk Inuyashát és Mirokut .

Sango és Kagome besötétedésig vásárolták a kismama ruhákat, olyan sokat vettek h alig bírták haza hozni, de mikor haza értek akkor rögtön rohantak is vissza a középkori jabánba.

Inuyasha és Miroku már nagyon agódtak értük, nem gondolták volna h eddig elmaradnak, de mikor meglátták őket a ruháikba, amik nagyon is jól álltak nekik leesett az álluk.

-Milyen szépek vagytok ma lányok. –szólt Miroku

-Köszönjük. –szólt Sango

De Kagome szomorú volt h Inuyasha nem is dicsérte meg a szép ruháját, pedig olyan sokat mászkáltak utána, és úgy fáj már a lába tőle, de nem, mert panaszkodni, mert akkor Inuyasha azonnal leteremtette volna…

-Kagome milyen szép vagy ma

-Köszönöm szépen Inuyasha – és Kagome arca újra mosolygóssá vált.

-Kagome szeretnék veled beszélgetni, ha nem haragszol meg – mondta udvariasan Inuyasha

-Nem baj, gyere, menjünk félre – szólt Kagome

Inuyasha és Kagome félre vonult kettesben hagyva eközben Mirokut és Sangot, akik nem bírtak ellen állni a kísértésnek, és rögtön egymásnak estek, persze Inuyasha is ezért hívta félre Kagomet.

-Kagome gyönyörű vagy ma este! – dicsérte őt Inuyasha

-Köszönöm – mosolygott a lány.

-Kagome szeretlek és a pici babánkat is. – szólt Inuyasha és azonnal megcsókolta kedvesét. Kagome és Inuyasha élvezték a csókot forró hangulat uralkodott körülöttük, nem bírták ki ők sem egymás nélkül az estét, ugyan úgy, mint Miroku és Sango.

Másnap reggel egymás karjaiban ébredtek fel, Inuyasha közben szépen betakargatta Kagomet meg ne, fázzon, mert az éjszaka hűvös volt. Reggel Kagome és Inuyasha csókkal üdvözölték egymást, és próbálták megbeszélni mi is legyen a kicsi neve

-Nos ha lány lesz nekem a Minako tetszene… -szólt Kagome

-Hm nekem a Kikyou…. –kezdett bele Inuyasha

-Inuyasha Kikyou most h jön ide? Te még mindig szereted őt? – kérdezte szomorúan Kagome

-Nem már nem szeretem! De…

-Inuyasha hagyjuk azt a de-t eldöntöttem én a gyerek nevét ne szólj bele a dolgainkba, többé nem tartozol hozzánk!

-De Kagome… várj, kérlek! –kiabált a lány után Inuyasha

De Kagome nem akarta hallani többé a hangját, tudatában volt annak h Inuyash még mindig Kikyout szereti és h ők soha nem, lehetnek egy család… Bár tudtam volna ezt előbb akkor soha nem tartottam, volna meg a picit… gondolta magában. De igazából nem bánta h megtartotta, mert így legalább örökéletre emlékezteti valami Inuyashára és az egyetlen igazi szerelemre, amit valaha is érzett egy személy iránt… Kagome elérte a kutat de Kogua útját állta.

-Kouga mit akarsz? –kérdezte Kaogme

-Kagome legyél az asszonyom, és én mindent megadok neked! –mondta neki Kouga

-Kouga vigyél magaddal – jelentette ki Kagome, bár ezt még nem gondolta át de jobbnak látta, ha most nem megy haza… Hisz Inuyasha ott, keresné őt először. Kouga is nagyon meglepődött a lány kérésén, de egyben örült is neki, mert az asszonya lehet és így még önszántából ment vele.

-Kagome… h van a pici? –kérdezte Kouga

-Honnan tudod h gyermekem lesz?

-Látszik rajtad… meg ne haragudj, meg azért amit most mondok… de ki lestelek, amikor Inuyashával a nevéről beszélgetetek… - válaszolta Kouga

-Kouga képes lennél akkor is elvenni h ha tudod h az a gyermek nem a tiéd? –kérdezte Kagome bár nemt udta miért, de ezt súgták neki az ösztönei

-Igen… mert szeretlek. – adta válaszol Kouga

-Rendben van, akkor menjünk!

Bár Inuyasha először a kúthoz ment, de megérezte Kouga szagát, és rögtön tudta h Kaogme vele van… Valahogy megérezte… és utánuk ment. Eközben Kouga már szépen lerakta Kagomet a verembe és elhelyzkedtek, Kouga épp elment élelemért amikor Inuyasha odaért.

-Kagome  gyere kiszabadítlak! –szólt Inuyasha

-Nem Inuyasha menj Kikyouhoz nekem és a gyereknek nincs szüksége rád….

-Nem velem jössz! – és avval elragadta magával Kagomet, de ekkor Kagome érezte a gyerekkel nincs valami rendben.

-Inuyasha a baba… a baba rosszul van! – kiabált Kagome

-Miii, mii baja lehet?

-Nem tudom, vigyél azonnal Kaelde anyohoz! Kérlek! – Kagome nagyon félt, félt h elveszti egyetlen gyermekét, akit tiszta szívéből szeret, és félt h ez által Inuyashát is… . Szerencsére még időben oda értek Kaelde anyo kunyhójához, aki azonnal bevitte a lányt és megnézte mi a baja…  Bár az anyo már értette, ez a gyermek nem csak egyszerű gyermek… érzi mind azt amit az anyja és az apja érez együtt… . Ezt csodálatos képességnek tartotta bár ebből még baj is származhat…   Inuyasha közben már türelmetlen volt, kíváncsi volt arra h van Kagome és a pici.

-Gyere be Inuyasha

Inuyasha bement és leült Kagome mellé, aki nem volt valami jó állapotban erős fájdalmai voltak, de amikor Inuyasha megfogta a lány kezét és kézen csókolta Kagome azonnal jobban lett.

-Inuyasha… ne haragudj a baba miatt… - szólt szomorúan Kagome

-Nyugodj meg nem, haragszom, az a lényeg h jól vagytok! – szólt Inuyasha

Néhány perccel később megjött Sango és Miroku akik már aggódtak Kagome és a baba miatt, de mikor látták h jól vannak, akkor megnyugodtak. De Sango elfáradt és le kellett pihennie sajnos ő is és Kagome is a végét járták a várandóságnak, így hát Miroku és Inuyasha sokkal jobban féltették őket, mint eddig.

Elérkezett a nagynap, Kagome szülni készült a kórházban, de Inuyasha nem lehetett ott vele így otthon várta kedvesét. Sango és épp szült és Miroku a tenyerén tátongó sebhely miatt nem lehetett vele… Így hát otthon ültek és vártak. Amikor Sango és Kagome haza értek nagyon megörültek nekik, kiderült h mindkettőjüknek kisfiuk lett. Kagome úgy döntött h Inuyasha lesz a neve, az apja után. Sango és Miroku kisfia a Khoakut kapta Sango öccse után. De mindenki nagyon boldog volt. Kagome és Sango már minden babakelengyét bevásárolt a piciknek. De nem volt túl sok idő a pihenésre, sietni kelett vissza a középkori japánba. Így hát Sango és Kagome amit bírt felpakolt, h a kicsik semmiben ne szenvedjenek hiányt. De nem is hitték volna h eközben Miroku és Inuyasha már egy kész baba paradicsomot, rendeztek be a piciknek. Inuka és Khoakunak tiszta 21. századi gyerek szobája volt. Inuyasha elhozta Kagomejéktól a bölcsőket, a babaruhákat, pelenkákat, pelenkáztatókat, mindet, ami kellett, és amit a két lány vett. Tehát a két család élte kis életét boldogan és meghitten, Kagome és Inuyasha boldogan neveltékInut,Miroku és Sango a kis Koakut akinek szintén ott volt a tenyerén a fekete lyuk. És várták azt a pillanatot, amikor végleg legyőzik Narakut és ennek örökre véget, vetnek. Kagome és Inuyasha a tóparton ülve kezükben a pici nézték a holdat. Amikor Inuyasha megnézte gyemekét és így szólt:

-Kagome örökké szeretni foglak, és tudd ez nem a vég, ez csak a kezdet! – és egy hatalmas puszit nyomott fia arcára, és Kagomet megcsókolta.

The End