-         Az meg ki? Az én nevem Nomaya.- húzta ki magát a lány.

Inuyasha értetlen képet vágott. „Pedig kiköpött mása.” Ránézett a többiekre, majd vissza a lányra.

-         Héé, hallod? Mondom a nevem Nomaya.- kezdett türelmetlen lenni.

-         Jól van na… Biztos, hogy nem Miya vagy?

-         Nálad hülyébb teremtményt a világ se látott. Talán betőzzem? No-ma-ya. Ez a nevem.

-         ÉN HÜLYE?!

-         Mért látsz valaki mást…?

-         NEM TUDOM? HOGY KI VAGY? DE EZT MÉG MEGKESERÜLÖD.

-         Az előbb mondtam.

-         Mit?

-         Hogy ki vagyok.

Inuyasha csak bámult a semmibe.

-         Hát te tényleg sötét vagy.

-         NA MOST FEJEZD BE!

-         Te csak ordítani tudsz? Tudod, nem vagyok süket.- szúrós szemekkel nézett rá.

„Nem vagyok süket… hol hallottam már?”- Inuyasha törte a fejét.

-         Nomaya!- Senka rohant oda hozzá.

Már alig kapott levegőt.

-         Siettem, ahogy csak tudtam.

-         Ki mondta, hogy gyere utánam?

-         Hát…

-         Azt mondod, ismered?- „tért vissza” Inuyasha.

-         Na, már megint kezded?- Nomaya.

-         Inuyasha! Nyugodj le. A kisasszony mondta már, hogy ő Nomaya, nem pedig Miya.- húzta vissza a fiút Miroku.

-         De ő semmiképp se lehetne, mert… már meghalt.- hajtotta le a fejét Sango.

-         Oh.- Nomaya megszeppent.

Inuyasha csak azért sem adta fel. De útját állta egy sereg falusi.

-         Köszönjük, hogy megmentette az életünket.

Lassan Inuyasha ki sem látszott a hálálkodó emberekből.

Nomaya kifújta magát, egy kicsit remegett a keze…

-         Gondolom, még nem találtak szállást éjszakára?- tette fel a kérdést az egyik kedves menekült.

-         Még nem.- Miroku idióta vigyorgásba kezdett, a hölgy láttán.

-         Nálam megszállhatnak.- lépett elő a tömegből egy öregasszony.

-         Mukotsi anyó!- szólalt fel valaki a sokaságban.

-         Na, ezt cserkészd be.- nevetett Sango, Miroku arcáról meg leolvadt a mosoly.

-         Kövessenek.

Nomaya ráncolta a homlokát. „Mi lesz még itt? Szellemek a faluban…” Gyanakodva figyelte tovább őket.

Az anyó a falu szélén lakott, egy roskadozó házban.

-         Sokat túl élt, de otthonos.- bement a kunyhóba.

-         Szerencse, hogy nem szakad ránk.- jegyezte meg Inuyasha.

-         Ha valami nem tetszik, kint is aludhat.- fordult meg az anyó.

-         Cccc.- morgott a fiú.

Egy kis idő múltán a kedélyek is lecsitultak.

-         Először is elnézést kell kérnünk a kisebb kellemetlenségek miatt.- mondta az anyó.

A szerzetes kérdőn ránézett.

-         Az az ostoba lány, Nomaya, elrontott mindent. Rettentően neveletlen.

-         Meg van a saját stílusa.- mosolygott Kagome- Ugye Inuyasha? Milyen jól összebarátkoztál vele…

-         Nem is említsd! A kis…

-         Az idegeneket főleg ki nem állhatja. De legkevésbé a szellemeket szereti. A családját is azok ölték meg… vagyis mi úgy gondoljuk.

Miroku a homlokát ráncolta.

-         Ezt, hogy…

-         Mukotsi asszonyság! Megjöttem!- toppant be egy kislány.

-         Senka! Hányszor mondjam, hogy ne hozd rám a frászt!

Senka elszégyellte magát a vendégek előtt, de mikor rájött hogy kik is azok…

-         Miért tetszik befogadni ezeket a gonosz szellemeket?

Sangoék egymásra néztek. Szellemek? Tudtukkal csak egy van.

-         Azért nem minden démon egy vérszomjas vadállat.- mondta nyugodtan Inuyasha.

-         Tényleg? Mondj példát!- feleselt Senka.

Inuyasha elvörösödött… a méregtől.

-         MIÉRT TE SZERINTED ÉN MI VAGYOK?!

-         Nem tudom.

-         MIIII?! HA AZ LENNÉK, AKKOR MÁR RÉG CAFATOKBAN FEKÜDNÉL A PADLÓN!!

-         Hát, igen, mindenki magából indul ki.- jegyezte meg az ajtóban Nomaya.

-         NA MÁR TE IS?!- Inuyasha már tiszta ideg volt.

-         Nyugalom. Egy kis levegőt kéne szívnod.- ajánlotta fel Kagome.

-         Igen, kívül tágasabb.- tett pontot a végére Nomaya.

Inuyasha felhúzta az orrát és távozott. Az anyó, rosszallóan nézett utána.

Mirokuék égtek a szégyentől.

-         Vannak rossz napjai.- legyintett zavarában Kagome.

-         Senka, gyere!- szólt a kislánynak Nomaya.

-         Persze.

 Néma percek után, Miroku megint megszólalt.

-         Visszatérve az előbbi témához, hogy hogy nem biztos, hogy szellemek ölték meg a családját?

-         Csak néhány hete ismerjük a lányt. A folyóparton találtunk rá eszméletlenül.

-         Szörnyű.- érzett együtt Sango.

-         Nincsenek emlékei, a Nomaya nevet az édesanyám után kapta.

-         Semmire sem emlékszik?- döbbent le Kagome.- Pedig mintha egész életében itt lakott volna.

-         Az, katasztrófa lett volna.

-         Miért?

-         Mióta itt van, balszerencse éri a falut.

-         Nem hiszem, hogy ez igaz lenne.- Kagome válaszolt. Sango is egyetértett vele.

Mukotsi anyó a fejét rázta.

-         Higgyétek el nekem gyermekeim, ez a lány egy csapás. Azt is kétlem, hogy valóban olyan ártatlan, mint ahogy mutatja. Valami szörnyűség beszennyezi a lelkét. Valami sötét, és gonosz.

„Most meg akarsz ijeszteni?”- ásított Kagome.

-         Én nem vettem észre semmi furcsát rajta.- fogta a fejét Miroku.- Teljesen emberi, sőt hasonlít is valakire…

-         A külső nem minden.- vágta rá az anyó.

-         Pedig igen szép.- Miroku fejét újabb púp éktelenkedett.

-         Ne aggódj lányom, Nomaya nagyon elutasító, esélye sincs.- mosolygott az anyó.

Sango elsüllyedt szégyenében, csak meg akarta leckéztetni Mirokut… A szerzetes meg vigyorgott.

-         Azt hiszem békén, hagylak titeket, gondolom, van még pár elintézni valótok.- Mukotsi kibaktatott.

Egy másodperccel később berontott Inuyasha.

-         El kell még intéznem azt a kis mitugrász Keyokot!

Nomaya megtorpant a küszöbnél. Gyorsan visszahúzódott. Még nem vették észre. „Keyoko?”

-         Az a kis rohadék miatt van minden.- püfölte a falat Inuyasha.

-         Ebben tévedsz.- komolyodott el a szerzetes.- Naraku mozgatja a szálakat. Ő is csak egy bábu, mint a többi.

-         Akkor is! Kiverem belőle, amit tud!

„Mit tud, amit mi nem? Ki az Naraku? Keyoko, mibe keveredtél?”

Nomaya szép lassan távolodott tőlük. Végül elhagyta a házat.

Kint csípős hideg szél fújt. Hamar besötétedett. Ma már nem keresheti meg Keyokot. De meg kell találnia.

Nomaya fölmászott az egyik fára. Ott még hűvösebb volt, de nem aludhat el.

Inuyasha magukra hagyta az alvó társait. A falut nem hagyta el, biztonságosabbnak vélte, ha itt marad. Újhold van, nem érdemes elkóborolnia, csak ha nem akar meghalni.

Sötétbe burkolództak az árnyak. A szél nem csendesült. Tetemek mindenütt.

Nem kegyelmeztek senkinek, sem nőknek, sem gyerekeknek. A levegő vérszagban úszott. Egy villanás, egy sikoly, egy vérbe fagyott kisfiú…

Nomaya zilálva felébredt. Kis híján leesett a fáról. A szíve majd nem kiesett a helyéről. Egy újabb álom…

Leugrott. Megingott, de hátulról valaki elkapta.

Egy fekete hajú fiú…

-         Héé, te nem az az idegbeteg Inuyasha vagy?- húzta fel a szemöldökét a lány.

A fiú elengedte és Nomaya a földre esett.

-         Most már biztos, hogy ő vagy.- tápászkodott fel.

-         Na és?!

-         Amint látom, te csak egy egyszerű korcs vagy- de ahogy kimondta meg is bánta.

-         Nevezz annak, aminek akarsz, nem érdekel.

Sarkon fordult, majd eltűnt a sötétben.

„Talán megbántottam? Holnapra úgy is elfelejti, hiszen, akkor megint szellem lesz.”- sóhajtott. „A szellemek szívtelenek.”

Másnap reggel Mirokuék békésen reggeliztek. Inuyasha a fán ült, bámult a messzeségbe.

Kagome a lépcsőn ült, magányosan.

Senka messziről figyelte őket, egyre csak sóhajtozott.

-         Attól, hogy nekem nem tetszenek, te még beszélhetsz velük.- mondta Nomaya.- Elég értelmesnek néznek ki.

Nomaya hirtelen elhallgatott. Olyat látott, amit eddig nem…

-         Szedjétek már KI!!!!

-         De hiszen az csak egy kismacska!- mondta Sango.

-         Akkor is! Áááá!

-         Yumo gyere vissza!- szaladt feléjük Senka.

-         Ááá! Ez karmol! Fekszik! Fekszik! Mássz már le rólam te macska!- kiáltozott Kagome.

Mindahányan összerezzentek, hatalmas puffanás hallatszott.

-         KAGOME!!!- üvöltötte.

-         Jaj, Inuyasha teljesen elfelejtettem, bocsi.- mosolygott kínjában a lány, a macskáról meg is feledkezett.

Yumo a vezényszóra ott hagyta Kagomét.

Inuyasha köpködte a földet.

Senka meglepődve nézett végig a földön elterülő Inuyashán, közben az ölébe vette Yumot.

-         Jéé, ő is tudja ezt a trükköt?

-         TRÜKKÖT?! AZT HISZED? HOGY EZ NEKEM ÉLMÉNY?!- Inuyasha nagyon ideges lett.

-         Hát akkor meg minek estél le a fáról?- értetlenkedett Senka.

-         Hogy MINEK?! Mintha direkt csináltam volna!- dünnyögött.

-         Akkor meg miért?- Senka.

-         A nyakában van egy varázsfüzér, és ha azt mondják: fekszik, hasra esik.- ült le közéjük Miroku.

-         De jó! Fekszik!- nevetett a kislány.

Inuyasha Senka elé lépett. A feje teljesen égett a dühtől.

-         Ezt csak Kagome tudja.- mondta Sango.

-         Hát igen, ez most nem jött össze.- ökölbe szorította a kezét a félszellem.

-         Áááá!- Senka elrohant- Segítség!

Nomaya mosolygott az apró jeleneten.

-         Most meg mi baja?- kérdezte ártatlan arccal Inuyasha.

-         Megfélemlítetted!- mordult rá Kagome.

-         Ez nem volt szép tőled!- Sango.

-         De nem is tettem semmit!- nyafogott.

-         Ennyi is elég volt neki.- tetézte Miroku.

-         Jó. LEGKÖZELEBB MEG SE SZÓLALOK!

-         Jobban is teszed.

Inuyasha megfordult. Nomaya állt előtte.

-         TÉGED MEG KI HÍVOTT?!

-         Jöttem én magamtól.

-         EZT MEG KI KÉRDEZTE?!

-         Te.

Inuyasha forrongott. „Megölöm… megölöm.”

-         Nyugalom- mindahányan ráugrottak a fiúra, hogy visszatartsák.

Nomaya nyugodtan figyelte őket.

-         Nyugtatót kéne szedned, esetleg csináljak egy kamillateát?- mondta Nomaya.

-         Huh, de nagy a szád!- Inuyasha.

„Teljesen olyan, mint Miya!”- Miroku.

„Mintha csak Miyát látnám.”- Sango.

„Ha nem is Miya, biztos rokona!!”- Inuyasha.

-         Ezt sokan mondták.- Nomaya.

-         Talán nem elegen! Állj ki ellenem, és garantálom, hogy csöndben maradsz!- Inuyasha.

-         Nem.- Nomaya.

-         MIII?! Csak ennyi, ’nem’?!- Inuyasha

-         Nem vagyok az erőszak híve.- Nomaya.