3.Ismét együtt

Kinuye,miután elment Sesshoumaru mellől, visszaváltozott emberré és úgy folytatta útját.Lassan sétált,még nem akart visszatérni bátyához.Egyedül akart lenni.A legtöbbet azon gondolkozott, hogy hogyan tudná megmenteni fajtáját a kihalástól, hogy hogyan tudná megakadályozni, hogy az emberek elkezdjék üldözni a démonokat.Éjfél felé járt az idő, igy átváltozott madárrá és szagát is sikerült ltűntetnie, hogy ne ismerjék fel,hogy démon. Miután mindez megvolt, felült egy fa ágára és ott aludt.Álmában azt látta, hogy a Narakuval való küzdelemben az egész világot elpusztítják, és csak ő marad, és senki más.Erre felriadt.

-Szerencsére csak álom volt-mondta kissé megnyugodva Kinuye.-Te jó ég már ennyi a zidő?Mennem kell-mondta, azzal leröppent az ágról és szélsebesen elkezdett szaldni, immár egy gepárd testében.

-Fujimaro!Te ilyen korán fent vagy?-kérdezte az ajtón kilépő Kagome.

-A mester mindig ilyen korán kelt minket-válaszolta a fiú.

-Hogy-hogy nem aggódzs a testvéred miatt?Még nem gondoltál bele, hogy Sesshoumaru akár meg is ölheti?

-Hogy Kinuyét megölni?-még nekem se sikerült megsebeznem.Sőt, még csak hozzá sem értem a harcok közben...

-Mi?Ti egymással harcoltok?-kérdezte hitetlenkedve Kagome.

-Kivel mással?Csak mi maradtunk...Amúgy nem veszélyes.Ha bármelyikünk megsérül,a másik azonnal meggyógyítja.

-Tudtok gyógyítani?-kérdezte Kagome érdeklődve.

-Igen és még sok minden mást-válaszolta Fujimaro.-Á! Ez a húgom lesz!...Szia hugi!-kiáltott oda Fujimaro,amint meglátta a közeledő gepárdot.Kinuye elkezdett lassítani,majd visszaváltozott.

-Jó reggelt mindenkinek!Hogy aludtatok?-kérdezte.

-Köszönjük jól-válaszolta Kagome.

-Hugi,sikerült meggyógyítanod Sesshoumarut?

-Igen.Sőt,még a karját is visszaadtam-válaszolta büszkén.

-Hogy mit csináltál?De hisz ilyen régi és súlyos sebeket csak akkor gyógyíthatunk, ha az illető barát.Különben belehal...-ripakodott rá hugára Fujimaro.

-Tudom, és túlélte-válaszolta még büszkébben.

-Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy Sesshoumaru összebarátkozott Kinuyéval?-kérdezte Kagome meglepetten.

-Hogy mit csinált a bátyám?-kérdezte az éppen kifele tartó InuYasha.

Összebarátkozott Kinuyéval-válaszolta Kagome.

-Valami olyasmi.És tök jól elvoltunk.Úgy éreztem,mintha visszakaptam volna az apámat-mondta elcsukló hangon Kinuye.-De most ne beszéljünk erről.Éhes vagyok!Mi a reggeli?

-Hát mehetünk halászni,vagy van tészta-mondta Kagome,miközben a hátizsákjában turkált.

-A tészta megfelel!-vágta rá InuYasha,Fujimaro és Kinuye egyszerre.

-Re..Rendben-ijedt meg Kagome.

-Jó reggelt-mondta a kunyhóból kilépő Sango és Miroku.

-Jó reggelt nektek is-mondták a korán kelők.

-Képzeljétek!Kinuye összebarátkozott a bátyámmail...-mondta gúnyosan InuYasha.

-Ez képtelenség!Sesshoumaru mindenkit gyűlöl-mondták hitetlenül.

-De igaz, és jó lenne ha leszálnátok végre rólam!-kiáltotta Kinuye.

-Jól van,nyugi! Nehogy felrobbanj nekem!-nyugtatta InuYasha.

-Pedig ha nem hagyjátok abba, felrobbantom az egész erdőt!!!!-káiltotta még hangosabban.

-Könyörgöm hagyjátok békén!Képes és tényleg megtesz...-kérlelte őket Fujimaro.

-Tényleg képes rá?-kérdezte Kagome.

-Igen képes vagyok-felelte kissé lenyugodva Kinuye.

-Mondtam,hogy sok mindent tudunk...-mondta Fujimaro.

-És most együnk!!!-kiáltotta a két testvér és InuYasha.