8.Az edzés

Kinuye és Fujimaro elindultak a tisztás felé. Hűs szellő fújt. Mindenki feszült figyelemmel nézte az edzést. Nem tudták, hogy miért vannak életveszélyben, csak Sesshoumaru  sejtett valamit, hogy mi fog történni. Utánuk kiáltott.

-Ez olyan lesz, mint mikor játszotok?- kérdezte. Kinuye visszakiabált.

-Nem! Annál sokkal jobb!- kiáltotta, és elmosolyodott. Kinuye és Fujimaro egymással szembe álltak. Derekukon ekkor megjelent egy-egy kard. A pengéje egy ismeretlen fémszerű anyag. Markolata csontból készült és különböző jelek voltak rávésve. A markolat végén egy jel ([) egyik darabja látszódott. Kinuye kardján a fekete rész volt, Fujimaroén a fehér.

-Mintha két fél lennének. Az egyikben a gonoszság, a másikban a jóság testesül meg- állapította meg Miroku. Csakhogy Kinuye ezt meghallotta.

-Tévedsz Miroku. Nem vagyok gonosz, csak hajlamom van rá. Tudom használni a gonosz erőket. Fujimaro pedig nem a megtestesült jóság. Hidd el nekem!- mondta Kinuye.

-Azt hittem nem hallja!- suttogta Miroku.

-Hallottam! De most nem érdekel! Edzeni jöttem- kiáltotta, majd előhúzta kardját és testvérének rontott. Ő csak várt, és várt, míg húga elég közel nem jött. Akkor valami védőpajzsot húzott maga köré, amiről a lány simán lepattanhatott volna, ha meg nem áll. Fujimaro meglepődött kissé. Ő is előhúzta kardját és párbajoztak. A kardok, mikor összeértek, különös hangot hallattak. A közelükben megremegett a föld, néhol repedések nyílottak és néhány kráter is keletkezett, ahova a kard lecsapott. Körülbelül egy órát „játszadozhattak”, mikor Fujimaro és Kinuye egyszerre megálltak és elrakták fegyverüket. Mindenki némán figyelte őket. Már rájöttek, miért is voltak veszélyben. Mikor az ikrek visszatértek a többiekhez, azok csodálkozva nézték őket.

-Mi van?- kérdezték.

-Semmi…De hogy-hogy ti nem sérültetek, mikor a környezetetek szinte elpusztult?- kérdezte InuYasha.

-Hát, Kinuyénak hatalmas ereje van. Ez a kard nem árthat neki. Őt támadásra tanították, engem védekezésre. Őt harcban nem lehet legyőzni, nem lehet úgy hozzáférkőzni, hogy lelehessen csapni. Nekem a védelmem áttörhetetlen, de támadni is tudok, csak nem akkora erővel.

-Ja, értem!- bólogatott InuYasha.

-Esteledik. Ideje valami menedéket keresni- szólt közbe Sesshoumaru. Mindenki helyeselt. Nem sokára találtak egy barlangot, ahova mindenki kényelmesen befért. Tüzet gyújtottak, Kagome vacsorát főzött. Mindenki jóízűen evett, mikor Kinuye megszólalt.

-Nem felejtettünk el valakit?- kérdezte.

-Kit? Ja, Sesshoumaru? Ő nem eszik ilyet- válaszolt InuYasha és tovább tömte magát.

-Honnan tudod, ha meg se kérdezted?- szólt ismét Kinuye.

-Igaza van. Én nem eszem meg azt a fehér izét- mondta undorodva Sesshoumaru. Kinuye felállt, odasétált Sesshoumaruhoz és így szólt:

-Létszi! Csak kóstold meg!- kérlelte.- Ha nem eszel legalább egy falatot, nem lesz más választásom.

-Mit teszel? Talán megölsz?- nézett kérdően Kinuye szemeibe.

-Dehogy…-mondta nevetve és átváltozott. Mindenki odanézett és rögtön kiköpte a tésztát. Kinuye egy aranyos kiskutyává változott. Apró volt és törékeny. Füleire két piros masni volt kötve, ami remekül ment fekete szőréhez. Sesshoumaru szörnyülködve nézte amint a kegyetlen lány egy szempillantás alatt átváltozott egy ilyen „szörnyeteggé”.

-Te jó ég!- kiáltotta mindenki.

-Addig ebben a testben maradok, amíg nem eszel legalább egy falatot!- fenyegetőzött Kinuye.

-Azt hiszed érdekel?- kérdezte Sesshoumaru, majd még jobban rosszul lett a látványtól, mikor a kiskutya hatalmas barna szemeit rámeresztette.

-Na jó, ezt hagyd abba!- kiáltott rá.- Rendben, megkóstolom, ha megígéred, hogy soha többé nem változol át!- mondta szinte könyörögve.

-Rendben!- mondta Kinuye és visszaváltozott. Sesshoumarunak nem volt sok kedve az emberi ennivalóhoz, de nem akart még egyszer ennyire ronda dolgot látni.

-Szerintem aranyos volt…-sóhajtozott Miroku, aminek egy újabb púp volt a jutalma. Miután kinevették magukat, mindenki lefeküdt aludni.