9. Újjabb támadók

Az éjszaka kellemesen telt, bár kissé hűvös volt. Mindeniki kipihenten ébredt. A reggeli hal volt, és kenyér, mindenki jóízűen evett, kivéve Sesshoumaru.

-Azt kérted kóstoljam meg, hát megkóstoltam!- szólt nyugodtan Sessoumaru. Ezen egy darabig elnevedgéltek, de Kinuye hirtelen felkapta a fejét. A szél baljós szagokat hozott.

-Vendégeink jönnek- mondta.- Drága bátyám, most te is megmutathatod, hogy mit tudsz- nevetett Kinuye. Néhány perc múlva feltűnt Kagura.

-Üdvözöllek titeket- mondta nyájas hangon.- Nahát Sesshoumaru. Nem gondoltam volna, hogy együtt foglak látni halandókkal, bár Rin is elég nagy meglepetés volt. Á! Szóval ti vagytok az újak- mondta és az ikrek felé fordult.- Naraku elmesélte milyen ügyesen küzdöttél te lány.

-Hát én azt nem nevezném küzdelemnek. InuYashát nehezebb lenne legyőzni- nevetett Kinuye.

-Valóban? Akkor most küzdhetsz! Pengetánc!- kiáltotta. Fujimaro és Kinuye nyugodtan álltak. InuYasha és a többiek kicsit nyugtalanok voltak, ezért elugrottak a támadás elől. Fujimaro előhozta pajzsát, ami könnyedén kivédte a támadást.

-Hát igen. Mire nem jó, ha van egy bátyja az embernek… vagyis démonnak!- nevetett Kinuye.

-Most mi jövünk- szólt nyugodtan Fujimaro és felvette InuYasha alakját.

-Te meg mit csinálsz?- kérdezte InuYasha, mikor meglátta, hogy elővesz egy ugyanolyan kardot, mint az övé.

-Majd meglátod! Szélborda!- kiáltotta. InuYasha látta, ahogy a két szél egymásnak ütközik, és azt is látta, hogy Fujimaro látja. A fiú belehasított. Az öt erővonal egyenesen Kagura felé tartott, ám ő is nyugodt maradt. Hirtelen megjelent Kanna és visszafordította a csapást.

-Ostobák! Tudhatnátok, hogy Kanna mindig velem van…Mi ez?- kérdezte meglepődve és ijedten, mikor meglátta Kannát, azaz Kinuyét kilépni InuYasha, azaz Fujimaro háta mögül.

-Meglepetés! –kiáltotta Kinuye. A tükröt felemelte és csapást a visszairányította a helyére. Kagura és Kanna annyira meglepődtek, hogy már nem tudták kivédeni. Mind a ketten súlyos sebeket szereztek és elszálltak Kagura egyik tollán.

-Megléptek…-mondta Kinuye.- Hé, bátyó! Jó voltál!

-Köszönöm! De te is…

-Mind a ketten jók voltatok, de hogy tudtad előhozni a szélbordát és honnan van neked Tessaigád?- kérdezte Kagome.

-Ez nem az a kard. A kardot is mondhatjuk alakváltónak. Amúgy, ha átváltozom valakivé, rendelkezem minden erejével- válaszolta Fujimaro.

-Szerintem menjünk! Naraku már nincs messze, és minél előbb megöljük, annál előbb hazajuthatunk- sóhajtott Kinuye. Nagyon hiányzott neki a jövő, de elmenni sem akart. Itt végre olyanokkal lehetett, akik hasonlítanak rá, és nem kell előlük rejtegetnie erejét. Kis pihenő után továbbindultak, mit sem sejtve a közeledő veszélyről.