InuYasha odaszaladt Kagoméhoz de nem ért oda időben, mert a lány köré védőburok épült.

-Kagome! Kérlek, engedj be!

-InuYasha! Most Narakuval kell foglalkoznunk! Kagoménak nem lesz semmi baja. Az ékkő megvédi! (Sango)

InuYasha fájó szívvel hagyta ott kedvesét, majd támadni kezdte Narakut aki még elég erős volt, ahhoz hogy kivédje a hanyou és Sesshoumaru egymás utáni támadásait.

-Ez így nem fog menni! –fakadt ki a félszellem. „NEM fog menni!” a hanyou szeme egyre többször izzott fel piros színben.

-InuYasha! Nem változhatsz át! –vágta hátba Miroku barátját.

-InuYasha úrfi! Csak egy megoldás lehetséges! Azt kell tenni, amit kint az erőtérnél. Csak InuTaishou segítségével tudjátok legyőzni Narakut!

-Totousai! Szerinted működni fog? –kérdezte Sesshoumaru aki már elég ideges volt az értelmetlen harc miatt.

-Igen de egy kell, hogy a célotok legyen, mint amikor Kagomén akartatok segíteni a pajzsnál.

-MI?

-Ne húzd fel magad öcsi! –de InuYasha makacsságát ismerve mindenki tudta hogy ebből nem lesz szövetség. A félszellem tovább támadta Narakut. Sesshoumaru ezt látva „segített” neki.

Kanna ekkor kihasználta a helyzetet, hogy mindenki a hármas harcot figyelte odalopódzott Kagoméhoz és tükre segítségével kezdte megsémisíteni az erőteret. Mivel Kagome nagyon kifáradt és eszméletlen is volt nem tudta fenntartani pajzsát. Fokozatosan gyengült és nem sokára el is tűnt. A lány épp hozzálátott volna a miko lelkének elrablásához de, ekkor valaki hátulról ellökte és tükre kieset a kezéből, több méterre esve gazdájától.

-Ne merészeld bántani Kagomét! –kiáltotta Rin és megfogta a lány két kezét. Shippou és feltűnt egy nagy kővel a kezében és a tükör felé tartott. Mikor odaért a szikladarabot hozzávágta a tükörhöz, ami több ezer szilánkra törött és egy lélek szállt ki belőle, ami Kanna felé tartott. Belészállt és összeesett. Rin elengedte.

Ezzel Naraku utolsó szövetsége is megszűnt. Egyedül maradt. Mikor elvesztette Kannát erejének nagy része is, elhagyta, így InuYasha és Sesshoumaru egyre több sebet tudtak rajta ejteni, de nem voltak olyan súlyosak.

Sesshoumarunak kezdett elege lenni az értelmetlen harcból. Megállt egy helyben eltette a Tokijint és elővette a Tensaigát, de nem támadott. InuYasha értetlen arca nézett bátyjára.

-„MI? Ö kezdeményezi a szövetséget? Ez lehetetlen! Ez lenne a büszke nagy Sesshoumaru? Na jó! De csakis Kagome kedvéért!”

A hanyou bátyja mellé állt és a Tetsusaigát Narakura irányította. Ugyanígy tett Sesshoumaru a Tensaigával. Kardja azon nyomban változott és hasonló lett az öccse kardjához de egy kicsit kisebb volt és aranysárgán szikrázott a pengéje. Éléből zöld méreg cseppeget a földre. A Tetsusaiga átváltozott szokásos nagy méretére és még ezüstösebben ragyogta be az éjszakát, éléből ugyanúgy zöld méreg szivárgott és szennyezte be a földet. Totousai majdnem leesett a tehénjéről mikor meglátta, hogy mi történik.

-A Tetsusaiga, az emberek kardja és a Tensaiga, a mennykardja megmutatja valódi erejét! Ez hihetetlen! Utoljára InuTaishounak sikerült kihozni a két kard erejét. Alig hiszek a szememnek! –ámuldozott a kovács és most volt a legbüszkébb e két müvére. Mindenki csodálattal nézte a jelenetet. Naraku nagyon megijedt látva a két kardot.

-Na! Nézhetne így ki mindig. –lóbálta meg kardját Sesshoumaru.

-Jellemző! –jegyezte meg halkan InuYasha és bátyjára nézett.

-Téged később intézlek el Öcsi!

-Hát persze!

A két kardot még irányítani sem kellett. A Tetsusaiga saját akaratából indította el a szélbordát, ami ezüstös színnel „vágtatott” Naraku felé. Ezzel egy időben a Tensaiga is belevágott valami hasonlóba de az ö fénycsíkja aranyszínnel támadta Narakut az ezüst csík fölött. Az összesen 6 fénysugár szélsebesen rohamozta meg Naraku testét. Mikor elérte látni lehetett a zöld mérget, ami beterítette a férfi testét. Hangos, fájdalommal teli üvöltéssel búcsúzott el a világtól. Felszabadultak a szellemek, amik Naraku testét tartották össze. Amint „kiértek” porrá égtek. Végül Naraku teste teljesen eltűnt. Így pusztult el Naraku! Mindenki fellélegezhetett…

Folyt. Köv.