2. fejezet: a múlt-az első csók

Miközben Kagome a kútban utazott nem tudta kiverni a fejéből azt a napot mikor először megcsókolta Inuyasha!

Aznap Inuyasha csak ember volt és mint szokta tenni elvonult éjszakára a többiektől. Sango, Miroku és a többiek már régen aludtak kivéve Kagomét. A lány csak forgolódott a hálózsákjában. Ezért kimászott belőle és úgy döntött h lemegy a közeli folyópartra…

-Hűű, de meleg van ma este!- mondta Kagome de tudta úgysem hallja vagy látja senki…de csak hitte…

A lány beledugta a kezét a vízbe. A víz kellemesen hűvös volt. Kagome nem habozott gyorsan levette a ruháit és belegázolt a vízbe. Először kicsit hidegnek találta de nem foglalkozott vele csak sétálgatott tovább…

Közben Inuyasha figyelte a lány minden mozdulatát… Miközben a lány leöltözött Inuyashát elöntötte valami forróság…akarta a lányt, de fogalma sem volt róla hogy mit mondjon vagy tegyen inkább a helyén maradt és onnan figyelte ahogy a lány sétálgat a vízben ezzel felzavarva a víz tükröt.

Kagome közben lebukott a víz alá és ott elmélkedett de hogy pontosan min azt ő sem tudta volna megmondani pontosan… Rengeteg minden végig futott a fejében…Végül egy kép jelent meg előtte Inuyasháé…. ekkor elfogyott a levegője és feljött a felszínre… Pont Inuyashával szemben állt meg így a fiú láthatta a lány kerek idomait…Kagome még mindig Inuyashára gondolt…

-Inuyasha!!! (Kagome)

-Végem!! Lebuktam!! Kezdj mentegetőzni és akkor talán  nem kerülsz a …..(Inuyasha)

-Miért nem vagy itt -sóhajtott felé Kagome.

-Hogy mit akarsz???? - Ekkor bukott le a fiú.

-FEKSZIK!! - Inuyasha a földre került…

-Kagome gyorsan magára kapta a ruháit és odament a fiúhoz.

-Mióta vagy itt??? (Kagome)

-Háááát…régóta. – a fiú gyorsan felpattant mélyen Kagome szemébe nézett megfogta a két kezét magához húzta majd megcsókolta…a lány nem ellenkezett. Hosszasan csókolták egymást amikor abbahagyták megölelték egymást. Egyikük sem akarta elengedni  a másikat de Kagome hirtelen sírni kezdett. Inuyasha nem tudta hogy mire vélje a lány viselkedését.

-Kagome! Mi a baj??

-Semmi .- hazudta a lány. Rámosolygott a fiúra és megcsókolta. A lány abbahagyta a sírást de nem tudta hogy mikor lehetnek újra így együtt.

-Leültek. Kagome odabujt Inuyashához majd elaludt de a félszellemet nem engedte el. Egyenlőre a fiú sem.

Másnap reggel a mikor a lány felébredt. Egyedül volt. Inuyasha eltűnt… elment…a lány sírni kezdett. Tudta hogy ez lesz!!! Kagomén a fiú felsője volt. De rögtön le is vette.

-Inuyasha!! Hogy lehetsz ilyen?? Ezt még megkeserülöd! Ajánlom a te érdekédben hogy ne találkozzunk…-mondta a lány azzal elindult Sangoék felé.

-Inuyasha már ott volt Sangoékkal immáron teljes félszellem lényével…mikor meghallotta hogy jön a lány felállt de nem tudta hogy mit mondjon.

-Inuyasha! Köszönöm a felsődet - és odadobta a fiúnak és ment tovább vissza a faluba Kaede anyóhoz.

-De visszafordult és mosolyogva de könnyes szemmel mondta:

-Inuyasha! FEKSZIK!

-A srác rögtön a földre esett…

-Ka—Kagome! Mi történt??? - érdeklődött a szerzetes, de Sango fejbe csapta. A szellemirtónak feltűnt hogy Kagome milyen szomorú és hogy könnyes a szeme.

-De ezt most miért kap…de nem fejezte be Miroku a mondatát mert a lány ismét ütni készült…

-Ugye utána akarsz menni Inuyasha??? - kérdezte Shippou a rókadémon.

-Nem! Azzal felvette felsőjét és elindult az ellenkező irányba de mikor látta hogy a többiek is visszamennek a faluba a félszellem is elindult a falu irányába de csak szép lassan. Inuyasha szomorú volt. Kagome miatt?? Hiába gondolkodott azon hogy miért hagyta ott a lányt nem tudott semmilyen logikus magyarázatot adni… talán mert nem tudta hogy mit mondjon a lánynak amikor felkel!! De szomorúságát nem mutatta senkinek és nem is mondta el senkinek….