V. Fejezet: szomorú elválás

-Ez Kagome!!-mondta Shippou Rinnek. Mindketten lefeküdtek a földre és kikukucskáltak.

-Nagyon széplány!-mondta Rin.

-Igen!! Szerintem is!-bólintott rá az ifjú rókaszellem.

-Mindenki figyeljen ide!! !MI VAN ITT??? -kiabálta még egyszer Kaogme. A többieknek csak most tűnt fel a lány mikor az besétált középre. Mindenki elhallgatott.

-Most mondom! Egy csepp vért sem akarok itt látni.

-Ha harcolni jöttünk volna, akkor már elkezdtük volna! (Sesshoumaru)

-Így igaz! És… kezdte Kouga, de mikor meglátta a lány szúrós tekintetét inkább nem, folytatta. A lány egy pár farkas szellem köszöntését hallotta.

Szia Hugi! -Kagome odaintett nekik majd odament InuYashához és megkérdezte:

-Te hívtad őket ide??

-Mit képzelsz te rólam??

-Jól van, na! -mosolyodott el Kagome.

-Amúgy mind a ketten téged keresnek!

-Igen?? És mit akarnak?

-Nem tudom!

-Akkor odamegyek és megkérdezem. Minjárt jövök!

-Veled megyek!

-Nem kell! Tényleg! -nyomott egy puszit a fiú arcára és otthagyta. Odament a „vendégekhez”.

-Na halljam! Mit akartok?

-Segítséget! -mondta a nagyúr suttogva hogy az öccse ne hallja meg!

-Miii? Egy haldotól kérsz segítséget?? -kérdezte a lány félmosollyal az arcán.

-Nem! Én tőled kérek szívességet!-mondta egyszerűen Sesshoumaru.

Kagome ezt a válszat nem nagyon értette de nem foglalkozott vele!

-Öö.. rendben! Miben kell segítenem?

-Rin!-hallatszott Sesshoumaru hangja.

-Igen?-Egy kislány jelent meg a szellem mellett!

-Ő itt.. -kezdte Sesshoumaru

-Kagome! Tudom! -felelte mosolyogva a lány.

-Honnan?? Na mindegy! Nem érdekes! Ő fog rád vigyázni amíg én vissza nem jövök. Jó?? Ne mozdulj mellőle és a barátai mellől!!! Rendben? Megértetted??

-Igen Sesshoumaru nagyúr!

-Ne hívj nagyúrnak! Már mondtam! Jó?? -kérdezte mosolyogva a lánytól és leguggolt a lányhoz. Kagome még sosem látta mosolyogni a szellemet.

-Rendben -mondta a lány de egy könnycsepp csordult le az arcán. Sesshoumaru finoman letörölte és megsimogatta a lány arcát. Kagoménak a szája tátva maradt (jelképesen)

-„Sesshoumaru gyengéd egy halandóval?” -gondolta Kagome!

Azzal Sesshoumaru felállt és ott hagyta síró Rint Kagoméval, aki megfogta a kislány kezét.

-Sesshoumaru nagyúr!!! -kiabálta Rin és a szellem után futott .

A szellem megfordult és úgy nézte a közeledő Rint! A kislány két kis kezét maga előtt tarotta hogy mielőbb a megérinthesse a szellemet.
Sesshoumaru leguggolt és úgy várta hogy a kislány odaérjen. Maga sem tudta hogy mit csinál, mikor a lány odaért rögtön megölelte a szellemet és erős zokogásban tört ki. Sesshoumaru kezét Rin hátára tette és ő is megölelte!

InuYasha odalépett Kagome mellé és szó szerint tátva maradt a szája a csodálkozástól.” A bátyám érzelmi kötődést tart egy haladóval??? Ez nekem mára már túl sok”

-Hé Sess….

-Fekszik! -mondta Kagome lágyan ámulattól ittasan. Bocsi de ne zavard meg őket és felsegítette a szellemet! Ő is odabujt a hanyouhoz és úgy nézték a szellemet és Rint. De nem csak InuYasha és Kagome csodálkozott el a történteken. Sangonak és Mirokunak is elakadt a szava. Sango még sírni is kezdett annyira meghatódott… Miroku odament a szellemirtóhoz és átölelte! (tapi nélkül!!!J)

Sesshoumaru most elengedte a lányt megtörölte az arcát, egy psuzit nyomott a homlokára és visszaküldte Kagoméhoz. Rint tett egy pár bizonytalan lépést majd megfordult és megkérdezte:

-Úgye visszajössz majd értem??? Én veled akarok maradni!!!!

Sesshoumaru meglepődött a kérdésen.

-Persze hogy visszajövök!!! De vigyázz magadra és ne sírj mert nekem nem kell egy síros kislány!! -mondta mosolyogva.

-A kislány is visszamosolygott majd visszaszaladt Kagoméhez.

-Yaken!! Indulunk!

-Persze nagyuram!

-Hiányozni fogtok!!! -kiabálta a szellem és Yaken után Rin. Siessetek vissza!!!

-Rin vagy igaz?? -fordult Kagome a kislányhoz.

-Igen!…szipogott még egy kicsit a lány.

-Tessék.I tt egy zsepi. Fujd ki az orrodat! -mosolygott Kagome.

-InuYasha!

-Igen?

-Vidd oda Rint a többiekhez. Addig én beszélek Kougával.

-Rendben! Engedelmeskedett a félszellem mert most nem akart veszekedni! Most nem…túl szép napuk volt eddig együtt…mindent elrontanának azzal aha veszekedni kezdenének.

-Sziasztok. Én Rin vagyok!

-Miroku!

-Sango! Ő ittt pedig Kirara! Mutatatott Sango egy kis macskára!

-Jajj!! De aranyos! -és megsimogatta a fejét. Kirara ezt egy kis „dorombolással” köszönte meg.

-Ő itt -folytatta Sango- pedig Ship….

-hol van Shippou???

-Itt vagyok!!! -futott ki a rókakölyök a bokorból.

-Ő itt…

-Shippou! Tudom. Már megismerkedtünk. Shippou elvörösödött..

-Akkor az jó! Nem mentek játszani a többi gyerekkel itt a faluban?

-De! Azzal elindult és magával húzta Shippout is.

-Kirara! Vigyázz rájuk!- a kismacska bólintott és a gyerekek után ment.

-Szerzetes! Fordult Sango Mirokuhoz.

-Szívesen!

-Sango megölelte a szerzetest az pedig nem hagyhatta ki az alkalmat hogy ne tapizza le…ezért egy pofont kapott de most Mirokut nem érdekelte…fontosabb dolog miatt kellett megtennie…”nem tudhatja meg…nem szabad”(Miroku)