-InuYasha! -kezdte Miroku. -Mi volt az az ölelés előbb??? Te mag Kagome össze…

-Nem! Semmi sincsen köztünk te ütődött!

-Ja persze!

-Kétségbe vonod a szavam? -orditotta InuYasha.

-Igen képzeld!

-Akkor készülj a halálra! Állj ki velem!

-Örömmel kedves barátom! -mosolyodott el a szerzetes.

-Na! Hé!! Fiúk!!! Elég legyen ebből!

-Kouga! Te mit akarsz?

-Ugyanazt mint a szellem! Segítséget! A klán nagy bajban van!

-Mi történt?

-Megtámadtak miket pár napja. Nagyon erős szellemek voltak. Sikerült megölnünk őket de nagyon súlyos sérüléseket szenvedtünk nagyon sokan! És azt reméltem hogy te majd tudsz segíteni

-Rendben! Segitek! De várj még pár percet! Szólok a többieknek. -és otthagyta a farkasdémont.

-Sziasztok!

-Szia Kagome! -köszöntötte Sango és Miroku.

-Mi most egyedül hagyunk…

-Ne! Nem! Csak azért jöttem hogy megmondjam egy pár napra elmegyek.

-Micsoda??? -Háborodott fel InuYasha.

-Nem mész sehova! Megtiltom!

-Nem tiltasz meg semmit!

„Na erről ennyit hogy nem fogok veszekedni vele” -gondolták mind a ketten.

-Elmegyek és kész! -Kagome ezt már kicsit sem nyugodt hangon mondta.

-Pár nap múlva visszajövök! Sziasztok!

-Szia Kagome! -köszönt el Miroku majd Sango.

-Kagome ne!!

-Mit ne InuYasha?? –lepődött meg Kagome de nem csak ő. Miroku és Sango is.

Sango megbökte Mirokut.

-Ne most! Hagyj!

-Gyere már!

-Mi? Ja! Jó!

Azzal Miroku és Sango szépen arrébb somfordáltak.

-Mit ne InuYasha? -kérdezte megint a lány mivel látta hogy a fiú nem nagyonakar válaszolni.

-Hát…-habogott a fiú, lesütötte szemét és csak annyit mondott:

-Semmi!

-Rendben! Ezt megbeszéltük! -mondta Kagome de látta hogy a fiút bántja valami. Hátat fordított és elindult de InuYasha megfogta és vissazhúzta és megölelte.

-Mit csinálsz az asszonyommal te korcs?? -üvöltötte Kouga és már rohant is InuYasha felé.

A fiú ezt észre vette és ellökte magától Kagomét és előrántotta a kardját.

-Kouga! Ne!! InuYasha! Elég!!

-De Kagome! Ő kezdte!

-Nem érdekel! Most pedig megyek majd jövök!! Szia!

Kagome!!! Ne!! Én..én..Szeretlek! !-InuYasha nagyon halkan szinte suttogva mondta ki az utolsó szót.

De már késő volt. Kagome már nem hallotta meg, mert Kouga felkapta és már futott vele a farkasverem felé. De, más meghallotta…(J)

InuYasha elrakta a kardját és odament Sangoékhoz akik csak álltak és bámulták a fiút!

-InuYasha! -kezdte félénken Sango.

-Mi van?? (InuYasha)

-Te szereted Kagomét?? (Sango)

-Cccá! Honnan vetted ezt a hülyeséget. (InuYasha)

-Te mondtad az előbb…(Sango)

-Hogy mit mondtam??? (InuYasha)

-Azt hogy szereted!! (Sango)

-És ezt szerinted ő is hallotta???

-Ki? (Sango)

-Kagome? (InuYasha)

-Nem hiszem! Miért? (Sango)

-Húúú…akkor jó!!! (InuYasha)

-De InuYasha! El kell mondanod neki hogy szereted!! (Miroku)

-Miért te elmondtad San…

-InuYasha! Csend!!!

-Mit nem mondott el és kinek?? -érdeklődött Sango.

-Ááá..semmit! Tudod mikor szerelemes az ember akkor össze vissza beszél! Igaz InuYasha??

-Hát…. persze…-nézet bizonytalanul a fiú a szerzetesre majd Sangora!!

-És most ha megbocsátasz drága Sango akkor lenne egy két mondani valóm InuYashának!

-Felőlem! Nyugodtan! -és elment Shippouhoz és Rinhez.

-Ide figyelj InuYasha! -kezdte Miroku hosszas beszédét.

-Miroku! Légyszíves! Csak röviden! Tudom hogy szerzetes vagy de nem akarom végighallgatnia a prédikációdat.

-Gúnyolódsz?

-Próbálkozom! -feleselt a félszellem.

-Na csak annyit akartam hogy nehogy elmondd Sangonak hogy szeretem, mert különben nagyon megjárod. Megérteted?

-Ez most fenyegetés akar lenni? -pimaszkodott Inuyasha de azért közben mosolygott.

-Nem! Dehogyis .-és megeresztett egy mosolyt, de arca és szeme szomorúságot tükrözött.

-Mi a baj Miroku??

-Semmi!

-Látom rajtad hogy van valami. Szeretném ha elmondanád. Bizhatsz bennem.

-Miroku még sosem látta ilyen őszintén beszélni a félszellemet ezért elmondta neki ami a szívét nyomta.

-Tudod van ez az örvény a kezemen. Ha nem tudjuk megölni Narakut az örvény beszippant engem és mindent és mindenkit aki akkor a közelemben lesz. És ki tudja hogy ez az egész mikor fog megtörténni.. Lehet hogy addigra családom lesz és őket is beszipantom vagy titeket esetleg Sangot. Ezt nem engedhetem meg! Ezért nem engedhetek magamhoz túl közel senkit főleg azt nem akit nagyon szeretek.

-Miroku! Sajnálom. -a félszellem hangjából hallani lehetett hogy őszintén gondolja.

-Ugyan nem kell!! De kérlek ne mondd el ezt a dolgot senkinek!! Jó??

-Persze! Ígérem!

-Köszönöm.

Még sokáig beszélgetett egymással InuYasha és Miroku. A hanyou beszámolt a szerzetesnek a folyóparton történt dolgokról ha már Miroku a bizalmába fogata úgy érezte ennyit ő is megtehet.

-Sangonak nem mondod el??

-Nem! Neki úgyis elmondja majd Kagome ha visszajön. -válaszolt Inuyasha.

Igazad van. Nem megyünk vissza a faluba?

-De, menjünk!

Azzal elindultak vissza a táborba.