Minden megtörténhet!!!

X. Fejezet: A mese

Ebben a fejezetben megjelenő Saura,  Arvael: A Természet Úrnője című fanfictionéből vett személy!!!

-Rin! Rin! Már le kell feküdnöd! Gyere! –kiabálta Sango a lánynak, aki önfeledten játszott Shippouval és a többi falubéli gyerekkel.

-Rendben! Megyünk! –azzal megfogta a rókadémon kezét, és magával húzta. Utána mind a ketten futni kezdtek a kunyhó felé, amely előtt a szellemirtó lány állt.

Hamar lefeküdtek és mindenki hamar elaludt. Kivéve InuYasha. Ő valahogy nem tudott aludni. Még mindig nem értette, hogy miért van velük ez a Rin gyerek. Jó aranyosnak aranyos de állandóan követi…

”elég idegesítő!” -gondolta a fiú és egy másodpercre behunyta szemét de ekkor valaki hozzábujt és reszketett. Rin volt az!

-Beléd meg mi a frász ütött? Kérdezte lekezelően  hanyou, és lenézett a lányra. A kislány a félszellem szemébe nézett.

-Félek!

-InuYasha is pontosan ezt olvasta ki a lány szeméből. A kislány még szorosabban ölelte és erre a fiú is átkarolta és védelmezőleg magához ölelte.

-Inuyasha!

-Mi az?

-Mesélsz nekem?

-Mit meséljek? Nem tudok egy mesét sem! -és rámosolygott a lányra.

-Akkor mesélj a gyermekkorodról!

-Miii? Nem. És lenézett a lányra, akinek a szeme sarkában könnycseppek jelent meg és lecsordult a lány arcán

-Jaj csak ne kezdj sírni! Inkább mesélek. Jó?-és letörölte a lány arcáról a sírás nyomait. Rin bólintott és kényelmesen elhelyezkedett.

InuYasha pedig belekezdett a mesébe.

-Tudod az apám egy nagyhatalmú szellem volt. A neve InuTaishou volt. De volt egy gyengesége és talán ez miatt is halt meg. Beleszeretett egy halandóba, az anyámba, Izoyaiba.

-De az nem baj, hiszen te is szereted Kagomét! Nem?

-Ezt meg honnan veszed?

-Tudom -mosolyodott el Rin.

-Akkor folytatom.

-Rendben. Csendben maradok.

-Szóval anyám viszonozta az apám érzéseit. És nemsokára megszülettem én.    A faluban, ahol laktam sokat utáltak, és korcsnak neveztek félszellem származásom miatt. Mindig dobáltak és anyámat is bántották. Sokszor megpróbáltak elkergetni minket a faluból. Persze apám mikor velünk volt akkor megvédett. Egyszer mikor még Sesshoumaru kisebb volt eljött apámmal hozzánk. Ő mindig lenézett, utált és ő ellentétben velem teljesen szellem volt. Én akkor felnéztem rá és csodáltam a hatalmas erejét, és irigykedve néztem milyen erős és meg tudja magát védeni az ellenségeivel szemben és az emberek őt, nem bántották, ahogyan apámat sem, inkább féltek tőlük és tisztelték őket.

Rin ámulattal hallgatta a mesét. Néha-néha beleszólt egy-egy szó erejéig de nem akarta belezavarni a félszellemet a mesélésbe.

Egyszer beszélt Sesshoumaruval. Akkor ő azt mondta, hogy jobban tenném, ha eltűnnék a faluból, és az erdőben éljem az életemet egyedül, mert korcsnak nem való egy emberfalu. Igaz akkor még nem tudtam mit jelent az, hogy korcs de már nagyon sokszor vágták a fejemhez ezt a szót. Ekkor tudatosult bennem, hogy nem lesz zökkenőmentes a kapcsolatom a bátyámmal.

-És nem kérdezted meg hogy mit jelent az, hogy korcs? –kérdezte Rin, mert igazából még nem hallotta ezt a szót, de nyíltan nem akarta megkérdezni, hogy mit jelent, mert nem akarta megbántani a félszellemet.

-De egyszer megkérdeztem anyámat, de ekkor ő sírni kezdett és nem válaszolt csak megölelt. Nem értettem de tőle többet nem kérdeztem.

-De akkor kitől tudtad meg? -Kérdezte Rin mert a kérdésére nem kapott választ de, InuYasha rájött hogy a kislány nem tudja mit jelent a korcs kifejezés.

-Rin ha nem értesz valamit, akkor kérdezd csak.

-Ööö..mindent értek!-felelte mosolyogva.

-Akkor rendben.

-Illetve valami mégsem… Sesshoumaruval ti ugye sokat harcoltatok és meg akarjátok ölni egymást, csak egyiktöknek sem sikerül soha. Ez igaz?

-Erről te honnan tudsz?

-Yaken mesélte egyszer, hogy ti ketten nem szeretitek egymást… de azt nem mondta, hogy miért és erre lennék kíváncsi.

-Apánk miatt… feláldozta magát értem és anyámért… Sesshoumaru ezt nem akarta elhinni, hogy egy halandóért és egy korcsért hogy halt meg apánk… és engem hibáztat az egész miatt…

-„már megint ez a korcs szó”(Rin)

-Aztán nem sokkal később anyám is meghalt és a falusiak úgy döntöttek, hogy kiűznek a faluból. Kövekkel dobáltak a falusiak de egy lány megvédett. Nem tudtam, hogy ki ő és miért segít de, akkor örültem neki. Elkapott egy követ, ami felém száguldott és elmorzsolta… a mai napig nem tudom, hogy hogyan tette. A neve Saura volt. Aztán felkapott és elindült velem az erdőbe. De mielőtt beértünk volna visszanézett és abban a pillanatban hatalmas földrengés volt, ami kettészakította a földet minket kikerülve. Mellette az ég beborult villámokat szórt, erős szél volt és az eső is esni kezdett de valamilyen furcsa mód ezek a természeti dolgok elkerültek minket. Bevallom, hogy nagyon megijedtem, de Saura rámosolygott és azt mondta, hogy ne féljek ő, majd megvéd… hittem neki… Tudod Rin valamiért biztos, vagyok benne, hogy azokat a dolgokat ő tette…

-Nagyon kedves lány lehetett és biztosan szeretett, ha megvédett téged! -mondta Rin nagyon őszintén.

-Igen nagyon kedves volt és mindig mosolygott. Soha nem lehetett látni rajta, hogy fél, pedig rengeteg démon támadott meg minket és akart végezni velünk.

-Saura tanított meg harcolni is. Ő ültette belém azt, hogyha élni akarok, akkor meg kell magamat védenem. Nap, mint nap tanított és neki köszönhetek minden azt is, hogy most itt vagyok. Ha ő, nincs akkor biztosan meghaltam, volna miután a falusiak, elkergettek a faluból.

-InuYasha! Mi történt Saurával? Hol van most? –kérdezte Rin.

-Egyik nap mikor felébredtem nem találtam magam mellett, ahol aludni szokott. Napokig kerestem de nem találtam. Több faluba is bementem de nem találtam és ki is kergettek onnan. Ismét egyedül maradtam. Úgy éreztem, hogy elárult. Mérges is voltam rá emiatt de nagyon hiányzott. Meg kellett tanulnom teljesen egyedül élnem. Eleinte nehéz volt de megtanultam de nem bíztam soha senkiben sem többet ő volt az első (anyámat leszámítva) és az utolsó is addig, amíg nem találkoztam ezzel a csapattal. Kagome teljesen megváltoztatott. Na de vissza a történethez.

Nem sokkal az eltűnése után úgy kb. 2 hónapra, rá láttam Saurát. Éppen az erdőben sétáltam mikor megláttam egy fa tetején. Akkor láttam rajta először bánatot és szomorúságot. Azt mondta, hogy nagyon sajnálja de el kellett mennie. Utána soha többet nem láttam.

-Ez egy nagyon szomorú történet volt. Sajnálom. –és a kislány nagyot ásított.

- Mostmár ideje aludnod!

-Rendben! Jó éjt! –. Kényelmesen elhelyezkedett a hanyou ölében. Nem telt bele sok idő és Rin már aludt is.

InuYashában előtörtek az emlékek. Eddig életében 3 nőt szeretett úgy igazán. Saurát, Kikyout és Kagomét.(meg persze édesanyját és Sangot de őket nem úgy…)

InuYasha még sokáig elmélkedett családján, bátyján, és barátain… egy könnycsepp csordult le az arcán de végül mégis elnyomta az álom.

Folyt. Köv.