Kikyou hová viszel?

-majd meg látod!

-Rendben! –mondta a hanyou de nem ezt akarta! Legbelül ordított és Kagomét akarta!

-Őt nem kaphatod meg! Csak én vagyok neked! Engem kell szeretned… -mondta a papnő és odabujt a félszellem mellé.

-InuYasha képtelen volt irányítani a testét és az a furcsa dolog, ami szívében továbbra sem hagyta nyugodni. Furcsán érezte magát, de nem tudta az okát. Azóta kerítette hatalmába az érzés, amióta megfogta Kikyou a kezét és elindultak. A hanyou meg akarta néz, mi lehet a kezével, de nem tudta megmozdítani.

-„Mi lehet ez?” –gondolta a hanyou magában.

-Megérkeztünk! –mondta Kikyou és kibujt a félszellem karja alól és megcsókolta. InuYasha viszonozta de:

-„NEM! NEM AKAROM! MEGINT MEGBÁNTOM KAGOMÉT!”

-Értsd meg végre ő, már nem lehet a tiéd!

-„Olvas a gondolataimban? Jaj mi ez? A kezem és a karom! Mi történik velem?”

InuYasha fájdalmasan üvöltött egyet és térdre esett. Mostmár uralta te4stét.

-Ááá! Látom, most alakulsz át! Végre!

-Miről beszélsz Kikyou?

-mikor megfogtam a kezed egy ékkövet tettem beléd, amit Narakutól kaptam kölcsön! Ja és mérgezet volt! Hamarosan átalakulsz, de még vérszomjasabbá, mint amikor szimplán a kardod hiánya miatt uralkodik el rajtad a szellemvér. Gyilkolásod még kegyetlenebb lesz, mint valaha! –mondta gúnyosan a papnő.

-Kikyou! –nyögte utolsó erejével hanyou majd fájdalmasan üvöltött egyet és változni kezdett.

Bőre olyan fekete lett mintha a leggonoszabb szellem éjfekete vérre szenezte volna be. Haja hófehérré változott. Körmei majdnem 10 cm-é nyúltak és vörös színnel izzottak, akárcsak a szeme és két méregcsík az arcán. InuYasha félelmetes látványt mutatott.

Az átváltozott félszellem beleszagolt a levegőbe. Ekkor érezte meg Kikyou szagát. Neki támadt. Azonban a papnő sem volt rest. Megsorozta nyilakkal, amik mikor a testbe furodtak elolvadtak vagy elégtek. Nem lehetett látni pontosan. Az viszont biztos, hogy csak hamu maradt belőle, ami a földre hullt.

Egy nevetés hallatszott mellőlük. Mindketten odafordultak. Naraku volt az, páviánbőrbe bújva.

-Bocs Kikyou de elfelejtettem szólni, hogy a mérgemre nincs hatással a nyílvessződ! Most véged lesz és akkor Onigumo összes érzése, távozik majd belőlem! –nevetett gúnyosan, majd kiadta a parancsot InuYashának hogy, ölje meg Kikyout. A félszellem azonban Narakut támadta, meg aki közben már rég elmenekült.

-Nekem nem parancsol senki! –hörögte a „hanyou”, majd csak Kikyoura öszpontosított. InuYasha érezte, hogy utálja ezt a nőt, de agya elborult ezért nem tudta az okát. Kikyou a fiú pillantásától megijedt és érezte, hogy most fog meghalni. A „félszellem” először fojtogatni kezdte a nőt de, mikor látva, hogy az csak mosolyog, elengedte. Így nem élvezte a gyilkolást, ha nem láthat félelmet a szemekben. Elsétált tőle.

Kikyou így megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ekkor becsukta a szemét, ami végzetes hiba volt. A fiú hangtalanul ugrott a lány elé. Mosolyra huzata a száját és ennyit mondott:

-Halott vagy! Karmait a lány testébe mélyesztette. A lány szemében és pillantásából azonban kiolvasható volt a meglepődöttség és félelem. Lassan a nő szájából patakként folyt a vér. InuYasha mozgatni kezdte karmait a lány testébe kiszélesítve a sebet az így még gyorsabban folyt a vér. Mikor végre kihúzta onnan kezét a nő összeesett és utolsó erejével, ezt mondta az éjszakába:

-InuYasha!

A fiú még pár percig nézte, amíg a nő hamvaira hullik és távozik e világról. Lenyalta Kikyou vérének maradványit ujjáról és elindult arra amerre embert érzett… történetesen pont Kagoméék felé…

Folyt. Köv.