Kagome madárcsicsergésre ébredt, bár érezte nincs minden rendben. A nap még csak most kellet fel, de körülötte az égbolt vörösen izzott, mint a vér!

A lány most Sangot és Mirokut nézte. „milyen aranyosak így együtt!” Rinre pillantott majd Shipooura és Kirarára. Békésen aludtak. Nem akarta őket felébreszteni… inkább lement a folyópartra hogy megmosakodjon. Amint leért a partra szörnyű látvány fogadta. Három megcsonkított medve test hevert a vízparton vérükkel pirosra színezve a víztükröt!

-Azt hiszem, ma itt nem mosakszom! –mondta Kagome.

-Miért? Nem szereted a vért? Én odáig vagyok az ízért! –mondta valaki a háta mögül szörnyen bánto, megvetö és lenézö hangsúllyal.

A lány félve fordult meg. Mikor meglátta, ki van vele szemben nem hit a szemének. Ekkor egy érzés hasított utat a tudatába jelezve, hogy az alaknak ékkő szilánk van a kezében.

-InuYasha! Mi történt veled? Hogy nézel ki?

-Tudod volt egy kis kalandom az este. –gyorsan lenyalta a karmairól a medvék vérét, közben le sem vette a szemét Kagomérol. Minden mozdulatát figyelte, és ha a lány egy kicsit is megmozdult morogni kezdett. A „hanyou” érezte, hogy valamilyen kapcsolatban van a lánnyal, hiszen a nevén szólította.

-Azt hiszem, eljátszadozom veled egy kicsit! Hagyom, hogy lassú halált halj általam. És az az a legszebb az egészben hogy még élvezni is fogom!

-InuYasha! Mit csinált veled Kikyou?

-Az a lány? Nem tudom! De tetszik! –mondta mosolyogva. –amúgy ha érdekel ö már halott!

-Megölted?
–De meg ám! Minthogy a medvéket is!

-Kagome nagyon megrémült, hogy szerelme így beszél. Valamiért úgy érezte, hogy ez a nap számára is az utolsó lesz!

-„Nem! Biztosan tehetek még érte valamit! De mit?” –elmélkedett Kagome de nem volt sok ideje, mert InuYasha elindult felé. Szemében a gyilkolás utáni vágy volt látható.

A fiú ugyanazt a módszert használta, amit Kikyounál. Karmait a lány hasába mélyesztette és jó ideig benne hagyta. Majd egy hirtelen mozdulattal kirántotta és a lány a földre rogyott. Kezével a füvet markolta. Mikor a fiúra nézett a jó pár lépést tett hátra és közben a vérét nyalogatta hosszú karmairól!

-„Nem! Ez lehetetlen! Ez nem InuYasha! Valamit tennem kell!”(Kagome)

A lány nem törődött fájdalmával, felállt! A „hanyou” nagyon meglepődött!

-Látom te is, szeretsz játszadozni! Igazad van ez így sokkal izgalmasabb!

-Megvárta, amíg a lány odaér hozzá és akkor újra a lány testébe, döfte a karmait. Kagomét nem érdekelte de száján nagy adag vér csordult ki.

-Várj te ostoba lány! –mondta InuYasha és közelebb hajolt a lányhoz. Kagome hirtelen nem tudta mit akar tőle a fiú de, nem sokára megtudta! A hanyou lenyalta a lány arcáról a vért, majd pedig erővel megcsókolta. Így a lánynak a vér teljesen eltűnt a szája környékéről és a szájából. A csóknál elsírta magát. Nem ugyanaz a csók volt, amit a fiútól már oly sokszor kapott… más volt… erőszakosabb, vadabb.

-Finom a véred!

-Nem sokáig élvezheted! –azzal megfogta a fiú kezét, amiben az ékkő volt.

-Ne! Ez fáj! Te ostoba! Engedj el! Elég!

-Nem! -A fiú ki akarta húzni a karmait a lányból de nem sikerült neki!

Kagome erősen koncentrált, arra hogy meg tudja tisztítani, az ékkövet! Akkor talán megmentheti InuYashát ha már ö maga, meghal. Érezte, hogy sikerrel fog járni. A fiún lassan eltűntek az átváltozás jelei. Majd teljesen visszaváltozott. Karmai teljesen visszahúzódtak így kijöttek a lány testéből, aki a térdre rogyott. A haja és bőrre is visszaváltozott. InuYasha eszméletét vesztette. Kagome ismét csak a füvet markolta. Nem bírta tovább.

-„Le kell feküdnöm egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit. Utána odamegyek InuYasához és megnézem, hogy van!” a lány lefeküdt a fűre, amit vére vörösre festett, lehunyta a szemét de többet nem nyitotta ki. Ereje teljesen elhagyta, mind elszállt mikor megtisztította az ékkövet. Végül belehalt a sérüléseibe, amit InuYasha okozott neki!

Folyt. Köv.