|
2. rész: Igaz történet
2005.06.24. 16:04
2. rész: Igaz történet
Három nap múlva:
- Szia Kondera! – Kondera mellé Sango ugrik – Csak meg akartam dicsérni hogy múltkor megtanítottad ezeket a srácokat a jóra…
- Aha… kösszz – Kondera int Sango-nak hogy most, hagyja békén
- Szia Kondera! – lép a lány mellé Kagome – Mond csak neked, tetszik Inuyasha?
- Hm… - Kondera lassan Kagome felé fordul – Hogy mondtad?
- Se..sehogy félre beszéltem! SZIA! – ugrik el Kagome a lány mellől
A kis társaság Kondera háta mögött:
- Nem azért de ez a lány szerintem dilis egy kicsit – súgja Miroku Inuyasha fülébe majd a két lánynak és Shipunak is, elmondja
-Igen szerintem is – bólint a két lány
- Nem tudom, miért vagytok ilyen ellenségesek, lehet, hogy valami baja van…
- Mi van Inuyasha beléd csapott a villám, hogy ilyen kedves vagy? – kérdezi Sango
- AAAHHH! Hogy lehetek ennyire marhák… aahh… - Inuyasha legyint egyet és a démon mellé lép
- Ebbe meg mi ütött? – kérdezi Miroku csodálkozva
- Szerintem, átérzi a helyzetét, mert végül is Kondera is csak félig szellem, vagyis démon…
- Talán igazad van Shipu, de engem soha nem védett meg így – szól Kagome sértődötten
- Jó de téged nem beszélünk ki a hátad mögött… – szól Sango bölcsen
- Oh – hajtja le fejét Kagome – igaz…
A kis csapat előtt:
- Szia Kondera – köszön Inuyasha vidáman
- Szia… - bólint oda neki Kondera – Nézd Inuyasha ne, haragudj, hogy múltkor olyan csúnyán viselkedtem veletek nem kellett volna felhúznom magamat csak t… nem inkább hagyjuk.
- Kondera kérlek mond el ha valami baj van. – teszi Kondera vállára kezét Inuyasha – Nekünk mindent elmondhatsz…
- Hát…jó.
- Hé! Itt megállunk és meghallgatjuk Konderát - szól Inuyasha hátra a többieknek.
Tábortűznél este 9 fele:
- Nos akkor halljuk mi bánt – szól Kagome Kondera felé közbe egy pillanatra se méltatva
- Rendben. – bólint Kondera – Mikor még kislány voltam egy kis faluba éltem édesanyámmal aki ember volt…
„Pont mint Inuyasha anyukája…” – gondolja magában Kagome
- Sokáig nem volt senki aki a barátjának tekintett míg nem egy nap egy piros ruhás kisfiú és anyukája érkezett a faluba. Az édesanyával ott telepedtek le a mi házunk mellett. Ez a fiú nagyon különleges volt. Akár csak én. Bár szó mi szó akkor még csak vörös szemem miatt néztek rám az emberek furcsán. Ennek a fiúnak azonban rendes fül helyet kutya füle volt. Bizony. Ez voltál te Inuyasha.
- Én? – kérdezte Inuyasha
- Igen. Egyik nap mikor Inuyasha édesanya nem figyelt kisfiára azok a kegyetlen falusiak elvették apró játékát, és nem akarták visszaadni neki. Ezen kívül közben azt kiabált mind egytől egyig, hogy…
- Te korcs – szól Inuyasha halkan – mikor végre eldobták kis játékszerem-odamentem anyámhoz, aki a kis híd túl oldalán üldögélt. Mikor odamentem hozzá és megöleltem megkérdeztem tőle mit jelent, az hogy korcs. Aznap anyám miattam sírt. Mert ő tudta mit jelent.
„Ez a történetet már hallottam mikor Sesshoumaru egy szellem segítségével meg akart tudni, hogy hol van apjuk sírja. Az a szellem pont úgy nézett ki, mint Inuyasha édesanya csak nem volt arca.” – gondolkozik el Kagome – „de azt nem értem, hogy jön a képbe Kondera. Lehet, hogy csak kitalálta az egészet hogy megszerezze Inuyashát… Nem Kagome nem. Akkor honnét tudná a történetet?”
- Még aznap este elmentem a kis folyóhoz, ahol Inuyasha egyedül üldögélt és a vizet nézte. Leültem mellé, és azt mondtam: Te nem vagy korcs. Engem Konderának hívnak. Emlékszem pont így mondtam. Inuyasha rám nézett kinyitotta két szép szemét, és azt mondta: Én Inuyasha vagyok. Utána szinte minden percet együtt töltöttünk-játszottunk és beszélgetnünk. Míg nem egy nap egy hatalmas sárkány érkezett a faluba. Akkor még nem tudtam hogy sárkány démon vagyok mivel anyám azt mondta apám kinn dolgozik a földeken és csak olyankor jön haza mikor én alszom. Mikor a sárkány karmai közé vett anyám és Inuyasha is meg akart menteni. Hatalmas lábával azonban ellökte Inuyashát és anyám. Édesanyám még aznap meghalt Inuyasha pedig utánam kiabált: Megkereslek, és ha megtalállak öröké, együtt leszünk. Hosszú évekig vártam hogy eljöjjön értem Inuyasha de nem jött. Féltem talán más barátot talált és elfelejtett… Hát ez az én történetem… Ha most megbocsátatok…
- Persze… - bólint mindenki egyszerre. Sango arcán egy könnycsepp gördül le Kagome csupán sajnálatot, érezz.
- Inuyasha – böki oldalba Miroku a fiút – Menj utána…
- De én… nem tudom, mit mondhatnék. Hiszen magára hagytam nem is próbáltam megkeresni… hogy felejthettem el… de igazából nem is felejtettem el csak… jött Kikiyo és úgy éreztem Kondera számára már nincs többé hely a szívembe. Csak el akartam felejteni de… most dúlnak bennem az emlékek…
- Ha… bunkó! - Kagome feláll a földről és elsétál abba az irányba amerre Kondera ment.
- Inuyasha nem csak a saját érzéseid fontosak. Gondolj arra mit szenvedett ez a szegény lány… - szól Sango még mindig síros hangon és kicsit mérgesen
- Én csak….
Az erdőben:
- Kondera… szia – köszön Kagome a lánynak
- Szia Kagome! – köszön vissza sírós hangon a démon
- Nézd Kondera én, sajnálom azt, amit Inuyasha tett borzasztó bunkó dolog volt tőle, hogy ötszáz éven át nem is keresett téged. És elnézést kérek tőled, hogy féltékeny voltam rád, hiszen te sokkal jobban ismered Inuyashát mint én…
- Kagome… nem csak Inuyasha a baj… és veled sincs semmi bajom, nem haragszom, mert látom, hogy szeretted Inuyashát, de én szörnyű dolgot tettem, azért hogy kijussak a sárkány karmai közül…
- Hogy mi? Mi volt az kérlek, mond el.
- Alkut kötöttem Narakuval…
- HOGY MICSODA!?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
