4. rész: Találkozás

4 héttel később egy kis falu:

- Kondera! - az immár ember Kondera felé egy apró gyermek szalad

- Sikio szia! - Kondera letérdel a földre így a kislány egyenesen a karjába borul és szorosan átöleli

- Mond csak Kondera mért látlak mindig szomorúnak?  - kérdi a kicsi Sikio

- Tessék? - nézz értetlenül a gyermekre Kondera - Én...nem...

- Ugyan ne mentegetőz szoktam látni ahogy a folyó parton sírsz éjszakánként...ne haragudj hogy meglestelek de majd megszakadt érted a szívem - szól kicsit bűntudatosan a gyermek

- Semmi baj Sikio. - válaszol elnézően Kondera - Na jó neked elmondom...

- Igazán?? - ragyog fel a kislány szeme

- Igen. Tudod van egy fél szellem akit tiszta szívemből szeretek,de... - és Kondera csak mesél és mesél míg nem elér a végére és így szól - szóval így történt...így maradtam magányos és így lett belőlem is ember...

- Ez annyira igazságtalan.... - szól magából kifakadva Sikio - Hogy ha szeretett ez az Inuyasha akkor most mért nincs itt...

- Sikio ő nem engem választott és ezt el kell fogadnom...

- Nem igaz nem kell. nem kell mindig úgy tenni dolgokat ahogy mások mondják...

- Sikio kérlek nyugodj meg - Kondera megpróbálja átölelni a kislányt de az kitépi magát kezei közül és sírva elrohan - aahh... nem kellett volna erről beszélnem neked... - hajtja le fejét Kondera

3 nappal később:

- Mond csak Miroku biztos nem tévedtünk el? - kérdezi Sango a fiút mivel lassan három órája bolyonganak a kicsiny erdő sötétjében

- Igen teljesen biztos... Inuyasha ugye igazam van... Inuyasha!!

- Tessék mi van? - kérdezi Inuyasha ugy mintha most ébredt volna egy mély komából

- Mondom ugye nem tévedtünk el és nekem van igazam... - válaszol Miroku mérgesen

- Persze...

- Na láttod Sango Inuyashanak hihetsz...

- Hm...Egoista...

- Inuyasha... mond csak mi baj van? lassan négy hete egy kukot se szólsz... - lép  Inuyasha mellé Kagome - nekem elmondhatod hogy az zavar hogy hagytad elmenni Konderát...

- MI? Te megörültél én csak koncentrálok a szellemölésre... hagy már békén egy kicsit!

- Jó ne haragudj...nem kell egyből bunkónak lenni.

Miroku hirtelen megáll mert meglát egy kislányt az egyik fa oldalának támaszkodva.

- Megkérdezem... - szól nagyképűen

- Na azt már nem! Még a végén megkérdezed nem lenne - e a gyermekeid anya - kiált rá dühösen Sango - Majd én!

Azzal odalép a leányzó elé

- Szerbusz! Minket szellemüzésre hívtak egy faluba nem tudod merre találjuk?

- Ti vagytok a szellemüzök gyertek velünk! Nekünk van szükségünk szellemüzökre. Az én nevem Sikio...

- Szerbusz! - lép elő nevetve Kagome - Ő itt Sango a fekete hajú Miroku az a makrancos hófehérke meg I...

- Inuyasha! - kiált hatalmasat a lány - Te gonosz szívtelen szörnyeteg! Takarodj innét nem hagyon hogy kárt tegyél Konderába

- MI!? - emeli fel a fejét Inuyasha - Kondera itt van?

- Jaj ne elszóltam magam! - a lány elkezd rohani egy tisztás felé Inuyasha villám gyorsan utána indul. A többiek követik.

" Szóval Kondera itt van?" - gondolja magában szomorúan Kagome.

A tisztáson:

Kondera épp kiveszi lábát a kicsit fagyos vízből mikor érzi hogy valaki neki rohan. Gyorsan letörli könnyeit és megfordul.
- Sikio mi baj van? - kérdi a kislány arcát látva
-Itt van...

- Kicsoda?

- Én - Inuyasha előlép a fák közül és megáll Kondera előtt pár lépésnyire

- Inu...Inuyasha mit keresel itt? - Kondera érzi nem bír már sokáig küszködni könnyeivel.

- Engem hívtak szellemüzésre... - szól Inuyasha kicsit tanácstalanul

- Aha...értem. Ak..akkor gyere elviszlek a falu vezetőjéhez ő tudja mit kell tennetek... mivel gondolom Sangoék is itt vannak...

- Öööö...igen persze...

A falu vezetőjénél:

- Köszönjük hogy ilyen gyorsan megjöttetek. - szól az öreg vezető - Kondera mondta hogy gyorsan itt lesztek és megbízhatóak vagytok.

- Szóval Kondera ajánlot? - kérdi Inuyasha felemelve a fejét

- Igen igen. Téged említett legelőször azt mondta igazán ügyes vagy...

" Nahát Kondera tényleg nagyon szeretheti Inuyashat. Akár csak én...de biztos hogy úgy szerettem mint ő?" - gondolkozik Kagome

- Kimegyek egy kicsit - szól Inuyasha majd feláll és kisétál a kis faházból.

Este van. Úgy dönt elindul a kicsiny tisztáshoz ahol Konderát meglátta. Mikor odaér meglátja a lányt. Ezen csepet sem lepődik meg számított rá hogy ott lesz. Kondera a folyó parton ül és lábát ismét a folyóba logatja. Mikor Inuyash közelebb ér meghallja a lány halk sírását.

"Miattam sír? Oh! Értem még soha senki nem sírt... de Kagome igen... most hogy döntsek?" - gondolkodik Inuyasha majd Kondera mellé lép és lassan leül mellé.

- Szia...

- Szerbusz Inuyasha... - szól halkan Kondera

- Ugye nem miattam sírsz?

- Ha-Ha... Nem persze... ki miatt sírhatnék...

- Kondera...sajnálom én nem tudtam mit érzel...

- Nem...nem akkor amit abban a percben mondtál nem is szívedből szólt csak úgy mondtad...igaz???- Kondera könnyben úszó szemmel fordul Inuyasha felé

- NEM! A SZÍVEMBŐL SZÓLT!

- Igazán....

Csak nézték egymást...a hold megvilágította arcukat így szinte látták egymás érzéseit...