5. rész: út a végtelenbe

Kondera figyeli a vele szemben ülő fél szellem minden arcmozzanatát. Nem tudja miért oly furcsa most ez az ismerős arc melyet már annyiszor látott még akkor is ha nagyon messze voltak egymástól. Végül rájön: „Hát persze Inuyasha akkor nézett engem így mikor ott ültünk a kis hídnál, ahol először találkoztunk. Talán ő nem is sejti hogy már akkor abban a percben szívemből megszerettem. Oh Inuyasha bárcsak tudnád, mit érzek most. A gyomrom a torkomban van, mert nem tudom, mit mondhatnék neked. Mivel bátorságom nincsen, ahhoz hogy megmondjam: Szeretlek”. Kondera így elmélkedik, míg nem Inuyasha megragadja kezét

-          Inu… Inuyasha - Kondera közelebb hajol Inuyashához és szorosan magához, öleli

-          Kondera én… nagyon sze… szeretlek… - Inuyasha átöleli a lányt, és végig nézi a mögöttük elterülő folyót.

-          Inuyasha… ezt komolyan mondod? - Kondera háta mögött ismerős hang csendül fel.

-          Kikyou! – engedi el Inuyasha Konderát

-          Igen Inuyasha én vagyok. És még te mondtad, hogy a halálba is utánam jönnél, hogy velem lehess

-          Te ezt nem érted Kikyou Kondera sokkal régebb óta a…

-          A mi? Szerelmed! – ordítja Kikyou

Inuyasha a megszeppent Kondera felé pillant, aki hatalmasra nyílt szemekkel várja a választ.

-          Igen… - bólint Inuyasha

-          MICSODA!? – Kikyou körül hirtelen hatalmas fény támad, és a levegőbe emelkedik. Nyakából kiszakad a hatalmas nagydarab ékkő melyből, már alig hiányzik pár darab, és Kikyou hirtelen köddé válik. Óriási köd felhő száll a kicsiny tisztásra. Inuyasha aggódva keresi Konderát. De nem találja. Pár percre rá köd szertefoszlik és megjelenik a lány. Ott áll a folyó mellett és szomorúan nézi a földet.

-          Kondera jól vagy? – rohan oda Inuyasha

-          Jaj Inuyasha pedig annyi mindent mondtam volna még neked…

-          Miről beszélsz? – kérdi Inuyasha egyre aggódóban

-          Hát erről kedves Inuyasha – Kondera háta mögött megjelenik Naraku és egy hatalmas kardot, döf a lány hátába

-          NNNNNNNNEEEEEE! – üvölti Inuyasha

A fél szellem előrántja a Tessaigat és egyenesen Naraku szívébe, szúrja…

- Ez nem… lehet – nézz a kardra Naraku mely csupa vér. – Te nem ölhetsz meg… csak…

- Kikyou – szól hangosan Naraku háta mögött Kagome, Miroku és Sango egyszerre

- De ahhoz hogy meghalj az én nyílveszőm is elég… - mosolyodik el Kagome és leereszti íját

- NNNNEEEMMMM – ordít Naraku majd hirtelen, összeomlik a földön.

- Köszönöm… - szól Inuyasha Kagoménak – Kondera!

Inuyasha letérdel a lány mellé, és óvatosan felemeli a fejét. A lány szájából kifolyik egy kis vér kezét a hasán, tartja.

-          Kondera nem hagyhatsz itt te is…

-          Inuyasha… - Kagome letérdel Inuyasha mellé és megfogja vállát így tesz Sango és Miroku is – nagyon sajnáljuk

-          Nem te voltál… nem te…

-          Inu… Inuyasha – szól halkan Kondera

-          Kondera te élsz? – Inuyasha nagyon gyengéden magához öleli a lányt

-          Inuyasha nincs sok időm… hallgass végig. Miután meghalok az ékkőt mely most már ismét a régi helyezd a sebembe és temessétek el  velem együtt.

-          Nem halsz meg… nem hagyom… - Inuyasha nem küszködik tovább könnyeivel és elkezd sírni

-          Ne sírj… ne sírjatok… - Kondera megfogja Inuyasha arcát, és gyengéden megcsókolja homlokát aztán egy gyengéd csókot, add szájára… - Ég veletek…

-          Egy angyalnak nincs neve, de bármelyik percben előfordulhat, hogy a te nevedet viseli…- szól halkan Miroku és megveregeti Inuyasha hátát

-          Kagome kérlek, hozd ide a szent ékkövet – mondja halkan Inuyasha

-          Rendben – Kagome odasétál a kis hídhoz és elveszi az ékkőt, aztán visszamegy és Inuyasha kezébe, adja.

-          Köszönöm – szól már suttogva a szellem. Aztán megfogja az ékkőt és belerakja Kondera sebébe.

Sango lassan sírni kezd és átöleli az akkor érkező Shiput és Kirarát aztán Inuyasha meg fogja Kagome kezét a lány Sangoét Sango Mirokuét Miroku Shipuét Shipu kezét Kirara fejére, helyezi akár csak Inuyasha így bezárul a kör. Ahogy ez megtörténik hatalmas fény, támad és Kondera holtteste a magasba, emelkedik aztán az ékkő a lány feje fölé száll a sebből és a lány testét óvatosan visszahelyezi a földre, de lelkét magába szívja aztán leereszkedik a kis csapat elé…

-          Inuyasha… Kondera már vár ránk

-          Vele tartunk… igaz? – kérdi Sango

-          Inuyasha? – nézz a fél szellemre Miroku kérdőn

-          Igen.

Inuyasha köre teszi kezét Kagome Inuyasha kezére, teszi kezét aztán Sango Miroku Shipu és Kirara is, megteszik ezt a mozdulatot. Óriási fény támad és a kis csapatból lelkek, lesznek. Kondera lelke kiszáll a kőből és Inuyasha piros lelke mellé szállva, elindulnak az ég felé…

THE END