A megváltozott félszelem

    Egy szép napon Kagome elindult nagy hátizsákjával a kút felé. Az idő szép volt de a lány  szívét mégis valami szorongás fogta közre. Nem az hogy újból vissza kell térnie a középkori Japánba hanem az hogy már csak egy ékkőszilánk hiányzik amit könnyedén megszerezhetnek.

  Nem gondolkodott tovább nehogy elkapja a sírás. A kútból kikászálódva meglátta társait.

-Sziasztok! –mondta meglepve Kagome

-Ennyire vártatok? –kérdezte hitetlen hangon

-Miért ez annyira zavar téged Kagome? –vonta kérdőre Sippou

-Nem nem dehogy! –mondta zavarba a lány

A csapat indulni akart a falu felé de ekkor Inuyasha megszólalt.

-Állj! Nem arra megyünk! –mondta határozottan

A többiek csak néztek Inuyashára meredt szemekkel

-Inuyasha de hát… -Miroku nem tudta befejezni a mondatot

-Semmi de! –Egy ékkő van csak ami Sango testvérének Kohakunak van a hátába.

-Azt megszerezzük! – mondta lehajtott fejel de annál inkább elszántabb hangon.

-De hát Inuyasha… -Kagome hangja elcsuklott

-Te megakarod ölni Kohakut? -kérdezte Miroku

Inuyasha nem válaszolt. Sango megrázta a fejét és kicsordult a könnye.

-Tudhattam volna Inuyasha! Az neked fontosabb hogy te szellemé válj mint hogy egy barátod boldog legyen!!! –vágta arcába Sango és elrohant az erdőbe.

Kagome csak nézett Inuyashára és megcsillant egy könnycsepp a szemében. Elfordult fejjel Sango után indult.

Miroku sóhajtott.

-Várj Miroku! Ez nem így van….!

-Inuyasha ne mentsd magad, a hatalom utáni vágyad elemésztette a szíved!

-Miroku szólhatnék egy szót ? –mondta Inuyasha kissé ingerülten

Miroku sóhajtott és vállat vont Inuyashának.

-Miroku ez az egész már rég nem rólam szól.

Miroku meglepődötten nézet a félszelemre és egy kérdés tört ki belőle!

-Akkor miröl ?

-Az ékkő csak annyi időre kell még én is átjutok a túlvilágra. –fejezte be a mondatot

Miroku meghökkenve nézte a fiút és arra gondolt hogy ő mégis Kikyot választotta?! Nem ez nem lehet hiszen Inuyasha nagyon közel került Kagoméhez, és akkor most ..

-De Inuyasha mi lesz Kagoméval?

-Éppen ez az Miroku ,Kagoménak haza kell mennie ha az ékkő teljes lesz nem maradhat és én meg Kikyoval boldog lennék és nem kellene Kagoméra gondolnom.

-Miroku el ne mond Kagoménak csak Sangoval akarom megértetni .

Miroku megkereste Sangot közben Kagome elpanaszolta gondjait Kaede anyónak. A megbeszélések után Inuyasházoz sietek ahol Sango így szólt természetes hangon:

-Akkor indulhatunk? Meg kell keresnünk még sötétedés előtt.

Kagome  meglepődötten nézett és nem értet semmit. A többiek után indult.

(kis idő múlva megtalálták Kohakut és egy könnyed ütéssel a földre küldték. Az ékkő kikerült a fiú hátából és az ékkőszilánk a helyére került)

Nagy fényesség támadt. Inuyasha  kezébe volt az ékkő .Elbúcsúzott: Sangotól, Mirokutól , Sippoutól és Kirarától is. Csak Kagome állt egyhelyben és nézte Inuyashát . A fiú kézen fogta Az illetődött lányt és a kúthoz vezette.

-Kagome mellettem álltál jóban rosszban de itt az ideje hogy hazatérj!

Egy csókot nyomot Kagome homlokára és belökte a kútba .Kagome most már végképp nem értet semmit de mikor vissza akart ugrani a kútba a kút vízzel telt meg. Kagome sírni kezdet és belehullott egy könnye az vízbe .Ekkor meglátta ami a középkori japánba történteket. Látta amint Inuyasha a túlvilágra kelül. Most már értette. Értette Sango nyugodtságát ,Inuyasha búcsúzását, mindent értet. Ekkor egy szó jött ki a torkán.

-INUYASHAA!!!!!!!!

Kagome szíve ekkor össze szorult és a teste a kút mellé hullott.

                                                                                                          (folyt. köv. by :kagome8 )