5.rész

Mikor InuYasha átért a kúton már sötétedett. Gyorsan felugrott Kagome ablakába, nehogy valaki meglássa. Kagome az íróasztala előtt ült és a könyveit bámulta, de látszott rajta, hogy egészen máshol jár. InuYasha egy darabig nézte, majd bekopogott. Kagome visszazökkent álmodozásaiból, és ablakot nyitott.

-Szia! Te mit keresel itt?- kérdezte.

-Én? Hát…Csak jöttem!- mondta és beugrott az ablakon.

-De nekem tanulnom kell!- mondta Kagome és visszaült az asztalához.

-Az előbb nem úgy néztél ki, mint aki nagyon tanul- mondta InuYasha, mire Kagome elpirult.

-Csak gondolkodtam…-mentegetőzött a lány.

-Na és min?- faggatta InuYasha. Kagome azonban nem akarta elmondani, hogy mire gondolt, vagy inkább kire.

-Semmi közöd hozzá!- ordított rá a fiúra.

-Kagome- szólította meg csendben a lányt.

-Mi van?- kiáltott vissza, de mikor meglátta InuYasha arcát, megbánta, hogy úgy ordítozott vele.

-Nem azért jöttem, hogy veszekedjünk- mondta InuYasha és leült az ágyra.

-Mindjárt végzek. Megvárod?- kérdezte Kagome, mire InuYasha bólintott. Kagome még negyed órát bújta a könyveit, majd felkiáltott.

-Végeztem!- mondta és az ágyra pillantott. Elmosolyodott a látványos. InuYasha az ágyon feküdt és aludt, mint egy kisgyerek. Kagome letérdelt a ágy mellé és figyelte a szundító fiút. Egy idő után ő is elálmosodott és odabújt InuYasha mellé és elaludt…

Reggel Kagome édesanyja benyitott a szobába. Nagyon meglepődött azon, amit látott. Elmosolyodott és kiment. Becsukta maga mögött az ajtót és bekopogott.

-Kagome! Reggel van!- mondta és elment. Kagome álmosan kinyitotta a szemeit. Körülnézett és mikor meglátta a mellette még mindig édesdeden alvó InuYashát, nagyon örült. Aztán észbe kapott.

-Dolgozat!- kiáltotta és elfutott zuhanyozni. A kiáltásra InuYasha is felébredt és elindult megkeresni a lányt. Igencsak meglepődött, mikor bement a fürdőbe és meglátta Kagomeét a zuhany alatt, teljesen meztelenül. InuYasha csak nézte, de moccanni sem bírt. Ám Kagome észrevette.

-Kifelé!. Ordította. InuYasha fülig elpirulva rohant ki a fürdőből. Kagome befejezte a zuhanyzást, felöltözött, majd dühösen berontott a szobába, ahol megdöbbentő látvány fogadta. InuYasha állt előtte, lehajtott fejjel és egy csokor virággal a kezében.

-Bo…Bocsánat…-motyogta és átnyújtotta a virágot. Kagome mérge elszállt és rámosolygott a fiúra.

-Semmi baj, csak máskor kopogj! És köszönöm- mondta és egy puszit akart nyomni InuYasha arcára, de ő elfordította a fejét, így az a puszi a szájára ment. Kagome nem tudta, hogy mit csináljon, nagyon megijedt.

-Most mennem kell- mondta zavarában. Felvette táskáját és elrohant…

A dolgozatra az első órában került sor. Kagome nagyon izgult, mert nem sokat tudott tanulni, ráadásul a reggeli dolog is nagyon gondolkoztatta. A délelőtt további része nyugisan telt. Az utolsó óra végén a kémia tanár belépett a terembe és kiosztotta a dolgozatokat.

-Kagome Higurasi!- mondta zordan a tanár.

-I…Igen?- kérdezte félve Kagome.

-Gratulálok! Négyes lett- mondta és a kezébe nyomta a dolgozatot. Kagome alig hitt a szemének. Nagyon rég kapott ilyen jó jegyet. Az órának vége lett és Kagome boldogan rohant haza. Aztán eszébe jutott, hogy InuYasha lehet még ott van náluk. Akkor mit mond majd neki? Ezeken gondolkozott, mígnem hazaért. Mikor belépett, InuYashát sehol nem látta. Anyukája a konyhában mosogatott, nagyapja betegségekről szóló könyveket bújt, Souta tévét nézett.

-Szia Kagome!- szólt ki a konyhából a mamája. –Ha InuYashát keresed, fenn van a szobádban!

-Mi? Még itt van?- kérdezte magától. –Szia nagyapa, szia Souta!- mondta és felsietett a lépcsőn. Kagome benyitott a szobájába, ahol InuYasha éppen Buyouval játszadozott. Nem vette észre, hogy Kagome ott van, hisz a szobában mindennek Kagome illata volt. A lány odalépett InuYasha mögé.

-Szia!- mondta csendben. InuYasha először megijedt, aztán felállt és szembefordult vele.

-Szia…-mondta alig hallhatóan.

-Miért is jöttél el tegnap?- kérdezte Kagome. InuYasha nagyon megijedt a kérdést halván.

-Csak…mert…-motyogta, össze szedte minden bátorságát és megölelte Kagomét.- hiányoztál.

-Mi?- lepődött meg Kagome és viszonozta az ölelést. –Tényleg?

-Igen! –bátorodott fel InuYasha, majd még szorosabban magához ölelte a lányt.

-InuYasha, van még más is, igaz?- kérdezte Kagome. Érezte, hogy InuYasha még valamit nem mondott el. A fiú igencsak megszeppent a kérdésen, tudta, innen nincs viszaút, ígyhát elmondott neki mindent. Elment a kúthoz, aztán elaludt, aztán álmodott, Kikyou, Kagome és ő, meg a hang, aztán a földrengés, szakadék, aztán…Kagome megijedt. Azt hitte, hogy InuYasha Kikyout választotta.

-Aztán választottál? –kérdezte meg félve a választól.

-Igen- válaszolta csendben.

-Akkor miért vagy itt?- fakadt sírva Kagome. –Menny és légy boldog!- mondta és elfordult. InuYasha hirtelen elkapta, magához húzta és megcsókolta, majd azt mondta.

-Szeretlek!

Erre Kagome még jobban sírva fakadt, InuYasha pedig még jobban megijedt, mert azt hitte, valami rosszat mondott.

-Mi a baj? Valami rosszat mondtam?- kérdezte. Kagome nem válaszolt, csak InuYasha nyakába ugrott és megint megcsókolta. Nagyon boldogok voltak mind a ketten. Boldogságukat Kagome anyukája zavarta meg, mikor bekopogott.

-Kagome! Telefon…-kiáltotta.

-Ki az?- kérdezte két csók között.

-Az egyik barátnőd…-felelte. Kagome felkelt a földről, Jmert eddig ott lenn ültekJ, és kiment a szobából.

-Hallo, tessék…

-Szia Kagome! Hogy vagy, holnap jössz iskolába?- kérdezte valaki a telefon másik végén.

-Szia! Jól vagyok…Vagyis nem, de hogy! Holnap nem tudok menni, mert…őőő…be kell mennem a kórházba…kivizsgálásra- hebegte vissza.

-Ó! Kár! Jobbulást!

-Köszönöm!

-Na és mi van a fiúddal?- kérdezte a telefonáló. Kagome mosolyra húzta a száját és sóhajtott egy nagyon.

-Minden rendben van! –mondta.

-Tényleg? Na és milyen? Már nem olyan bunkó, mint volt? Na és mostanában nem próbált megölni senkit?- faggatta Kagomét, aki már nagyon zavarban volt.

-Bocsi, de most le kell tennem! Majd még beszélünk! És ha azt mondom hogy minden rendben, akkor minden rendben! Szia!- mondta és lecsapta a kagylót. Kagome visszament a szobájába, ahol InuYasha már várta.

-Ki volt az?- kérdezte.

-Csak az egyik barátnőm…- válaszolta. –Össze kell pakolnom holnapra. Most nem viszek sok mindent, tanulnom nem kell…

-Sikerült a dolog izéd?- kérdezte InuYasha.

-Dolgozatnak hívják és igen, sikerült….Hé! InuYasha! Hova tűntél?- kérdezte Kagome, mikor észrevette, hogy a falnak beszél. Lement a lépcsőn és rájött, hogy miért tűnt el.

-Hát persze! A mama tésztát főz…-mondta és visszament pakolni. Összeszedett néhány ruhát és begyömöszölte a zsákjába. Rendet rakott a szobájában, mostanában hanyagolta. Mire végzett mindennel, már 6 óra felé járt az idő.

-Kagome! Vacsora!- kiáltott fel édesanyja.

-Megyek…-mondta és elindult le a lépcsőn.

-InuYasha, te is eszel?- kérdezte Kagome anyukája InuYashát, aki nyálcsorgatva figyelte, ahogy fő a tészta.

-Ha szabad?- kérdezte.

-Hát persze…-válaszolta. Eközben, a középkori japánban, Miroku és Sango a kút mellett sétálgattak.

-Szerinted hol van InuYasha?- kérdezte Sango.

-Talán átment Kagoméhoz…-válaszolta Miroku.

-Jó, de az éjjel hol volt?- folytatta tovább. Miroku erre bugyután vigyorogni kezdett. Sango fejbe kólintotta.- Disznó!

-Gonosz aurát érzek…-mondta Miroku megkomolyodva. Néhány pillanat múlva egy sötét felhő bukkant fel, amiből kilépett Naraku.

-Oh! InuYasha nincs veletek? Sebaj! Addig is szórakozunk egy kicsit…-mondta gúnyosan, mire több száz szellem rontott rájuk. Néhányat sikerült megölniük, de Naraku darazsai miatt Miroku nem tudta használni a tenyerét. Már nagyon fáradtak voltak…

A modern korban mindenki leült az asztalhoz, InuYashának kicsit furcsa volt. Jóízűen ettek, mikor InuYasha és Kagome felkapta a fejét. Iriye beszélt hozzájuk.

-Nem akarok semmit sem megzavarni, de Mirokuék bajban vannak!- mondta.

-Anya! Mennem kell!- mondta és felállt az asztaltól.

-Siessünk!- mondta InuYasha és ő is elment. Kagome felszaladt a szobájába, magához vette a táskáját és néhány perc múlva már a középkori japánban voltak. Ott megdöbbentő látvány fogatta őket. Miroku és Sango a földön feküdtek, eszméletlenül. Mellettük Iriye állt és mosolygott.

-Iriye!- kiáltott oda InuYasha.- Mit műveltél velük?!

-Szerintem inkább ne velem foglalkozz!- felelte a lány és egy csapat démon felé mutatott. -Egyedül nem bírnak Narakuval. Addig vigyáztam rájuk, amíg ide nem értetek…-mondta és eltűnt. InuYasha egyetlen csapással végzett a támadókkal, Kagome pedig Mirokuék segítségére sietett. Hamarosan magukhoz tértek.

-Mi…Mi történt?- kérdezte Miroku.

-Naraku megtámadott titeket- válaszolta InuYasha.

-Ti hogy kerültök ide?- kérdezte Sango.

-Iriye szólt, hogy veszélyben vagytok- mondta Kagome.

-Ezek szerint élünk?- kérdezte Miroku.

-Nem emlékszel? Ha Narakuval harcolunk, elvileg halhatatlanok vagyunk- mondta InuYasha.

-Na és ti, hogy vagytok?- kérdezte Miroku csalafinta mosoly kíséretében. Kagome és InuYasha elpirultak.

-Menjünk innen, ez nem biztonságos!- terelte el a szót Kagome. –Fel tudtok állni?

-Persze, már jól vagyunk…-válaszolt Sango.

-Én mondtam!- súgta oda Miroku Sangonak. Hamarosan visszaérkeztek a faluba.

-Fárasztó egy nap volt…-mosolygott Kagome és nyújtózkodott egyet.

-És vajon miben fáradt el ennyire?- vigyorgott tovább Miroku. Sango ezt a megjegyzését is pofonnal jutalmazta.

-Ne kezdjétek már megint!- szólt rajuk InuYasha, aki nem is sejtette, hogy miről van szó…A Nap már rég lement, a Hold és a csillagok ragyogtak a sötét éjszakában. Már mindenki nyugovóra tért, csak egy valaki volt fenn. Egy sötét palota gonosz ura gondolataiba mélyedve bámult maga elé…