Az alvilág királynője

7. rész

Kagura és Kanna, miután visszaértek a palotába, elmesélték Narakunak, hogy milyen erős is a lány.

-Ha tényleg ekkora ereje van, magam mellé kell állítanom- mondta és elővett egy ékkőszilánkot. –Te leszel Naraku kedvence, ha ilyen erős vagy- gondolta magában.

-Gondolod, hogy egy szilánk elég lesz, hogy irányítsd?- kérdezte Kagura. Naraku dühösen ránézett. Kagura nagyon megijedt.

-Bocsáss meg…

-Igazad van! Itt van kettő- mondta és elővett még egyet.- holnap meglátogatjuk kis barátainak a faluban. Biztosan előjön. És akkor az enyém lesz…Most mennyetek!- mondta…

Másnap az idő elég baljós volt. Zuhogott, az ég sötét volt, és minden honnan szomorúság sugárzott.

-Ez nem jó jel…-állapította meg Miroku.

-Nekem se tetszik…-mondta Sango.

-Ti mióta értetek egyet bármiben is?- kérdezte InuYasha, bár neki is rossz előérzete volt. Az egész délelőttöt a kunyhóban töltötték. Délutánra még jobban esni kezdett. Az ég még jobban beborult. Hamarosan minden rossz érzésük beigazolódott. Úgy délután három óra felé megjelent Naraku, Kagura és Kanna.

-Örülök, hogy látlak titeket!- mondta gúnyosan, majd magában folytatta.- Ő nincs itt…De majd eljön!

-Naraku!!!- kiáltották mindannyian.

-Most véged!- ordította InuYasha és Narakunak rontott. Ő egyszerűen félreállt a csapás elől és hozzátette.

-Most nem hozzád jöttem…

-Szegény InuYasha! Már nem ő a kedvenc…-nevetett Kagura.

-Mit akartok?- kérdezte Sango ingerülten.

-Engem!- mondta az éppen megérkező Iriye. Naraku elmosolyodott.

-Hát végre itt vagy! Ki vagy te?- kérdezte.

-Nahát, nahát kedves Naraku! Örülök, hogy látlak. Nem emlékszel rám? Ötven évvel ezelőtt te végeztél velem- mondta dühösen. Naraku kissé megnyugodott.

-Hát nem tudja?- kérdezte magától.

-És az apámmal is! A falumról nem is beszélve- folytatta. –Lemészároltál mindenkit! És velem végeztél utoljára! De miért?

-Azt nem fogom az orrodra kötni! De nemsokára te is engem szolgálsz majd!- mondta mosolyogva Naraku.

-Felejtsd el! Inkább meghalok!

-Az is egy lehetőség…-mosolygott tovább Naraku.

-Bocsánat, de sajnos már nem tudok meghalni, mert már halott vagyok!

-Honnan van ekkora erőd?- faggatta tovább Naraku. Mindent tudni akart róla.

-Most bájcsevegni jöttetek, vagy harcolni?- kérdezte Miroku.

-Mi van szerzetes?! Meg akarsz halni?- kérdezte Kagura. –Akkor gyere! Pengetánc!

Miroku épphogy csak el tudott ugrani. InuYasha, Kagome és Sango is nekilendült. Mind Kagurát támadták.

-Négyen egy ellen? Nem szép dolog…-mondta Kagura és gúnyosan nevetett. Eközben Naraku még mindig Iriyét faggatta.

-Mostantól engem szolgálsz!- jelentette ki Naraku és elővett egy szilánkot.

-Ugyan már, kérlek! Már hogy…-akadt el a szava, mikor az ékkő a testébe fúródott. Szemei üresek lettek.

-Mondtam, hogy engem fogsz szolgálni!- ordította és gúnyosan nevetett.

-Iriye! Ne! –kiáltották a többiek.

-Késő! Már az enyém!- mondta Naraku és elmenekült vele.

-Most mit tegyünk? –kérdezte Sango.

-Nyugodjatok meg!- mondta egy ismerős hang nevetve.

-Iriye?!- kiáltották egyszerre, mikor meglátták Iriye alakját.

-Igen én vagyok! Csak ne ordítsatok, mert Naraku észreveszi.

-Mit?- kérdezte Sango.

-Hogy az csak egy üres és használhatatlan test. Egyszerűen kibújtam belőle. Ez a Naraku nagyon ostoba! Most megyek! Viszlát!- mondta és eltűnt.

-Egyre furább dolgokat csinál…-mondta Sango.

-Most menjünk haza, mert egyre hidegebb van!- mondta Kagome reszketve. InuYasha odaadta a felsőjét és megfogta Kagome kezét. Miroku és Sango csak nézett.

-Látod, amit én látok?- kérdezte Miroku.

-Nem vagyok vak…-válaszolta Sango.

-Mi is mehetnénk így?- kérdezte reménykedve Miroku.

-Még az is megeshet! -mondta -De te csak a fenekemet tudod fogni!- kiáltotta Sango, mikor megérezte Miroku tenyerét a hátsóján. Lekevert neki egy pofont. Nagy meglepetésükre InuYasha és Kagome hátra se nézett, csak fogták egymás kezét és mentek.

-Azt mondod semmi nem történt köztük?- kérdezte Miroku, mikor lenyugodtak a kedélyek.

-Visszavonom! Holnap kikérdezem Kagomét…-mondta Sango. Hamar hazaértek. Kagome reszketve bújt a takaró alá.

-Mi a baj? –kérdezte InuYasha.

-Nagyon fázom…-vacogott Kagome. InuYasha erre odament mellé és összebújt vele. Mind a ketten elpirultak, de nem akarta, hogy Kagome megfázzon. Miroku és Sango kikerekedett szemekkel figyelték az eseményeket, nem hittek a saját szemüknek.

-Nem kéne kimenni?- súgta oda Miroku.

-Jaj Miroku! Hagy már ezt abba…-mondta Sango. InuYasha és Kagome hamar elaludtak egymás karjaiban.

-Boldognak látszanak…-mondta Sango.

-Én is az lennék, ha hozzád bújhatnék…-álmodozott Miroku, amit egy újabb pofon követett. Hamarosan ők is elaludtak. Az éjszaka kellemesen telt, de még nem tudták, hogy mi vár rájuk másnap.