17. Szövetség

Sanaé hátrasandított a válla felett. Sesshoumaru egy fa tövében ült, s őt nézte. A lány dideregve ereszkedett bele a vízbe. Kis vízesés zúgott mellette, s a tó hideg volt. A nő ennek ellenére nyakig merült benne, s a szellem felé fordult. Aztán, lebukott. Védőpajzsa felderengett körülötte, vagy húsz percre elegendő oxigént biztosítva számára. Sanaé várt.

Sesshoumaru nézte a csillogó, sima víztükröt. Felpattant. Sima??? Egy ugrással a parton termett. Lenézett. Egy szürkés szempár villanása… S egy karcsú alak lőtt ki a vízből. Átkarolta a férfi nyakát, akit, nem jelentéktelen súlyának, inkább az akció váratlanságának köszönhetően, sikeresen berántott a vízbe. Sesshoumaru prüszkölve emelkedett a felszínre, ruhái és páncélja erősen húzták lefelé. Mögötte egy lány kacagása hangzott fel. A szellem hátranézett, s a leggyönyörűbb nő szürkés szemébe nézett, akit valaha is látott. Sanaé közelebb húzódott hozzá, s segített neki levenni a páncélját, s a fölsőjét. Majd ellökte magát a férfitól, s nevetve úszott arrébb. Sesshoumaru először kissé értetlenkedve nézett rá. Aztán üldözőbe vette, ám Sanaénak az utolsó pillanatban, mindig sikerült elsiklani előle. A lány kacagva fröcskölte le, majd úszott el újra. Sesshoumaru élvezte a játékot. Sanaé végül a tónak azon részéhez ért, hol meredek, síkos falú sziklák határolták a partot. A lány hátrébb tempózott, amint a szellem egyre közeledett hozzá. Háta végül nekiütközött a kőfalnak. S Sanaé hagyta magát elkapni…

Yaken úgy tett, mint aki alszik. Ám Aun teste mögé rejtőzve, figyelt. Ura mostanában furcsán viselkedett… s a kis gnóm már sejtette, miért. Csak épp nem akarta elhinni.

Sanaé Sesshoumaru mellkasára hajtotta fejét. A szellem átölelte. Egy fa tövében ültek, s a holdtalan éjszakában ragyogó csillagokat nézték. Nem szóltak. Mindketten elmerültek gondolataikban.

Sesshoumaru lenézett a lányra, s hosszan, mélyen beszívta illatát… A férfi összevonta szemöldökét… Valami furcsát érzett… Idegen volt a számára, még a szerelemnél is furcsább, s ismeretlenebb. Sanaé illata megváltozott… Már hetek óta… s a szellem, mióta észrevette nem érzett testi vágyat a nő iránt. És mégis, sokkal jobban szerette, mint valaha. Nem volt szükség arra, hogy magáévá tegye… hisz az övé volt. S ő megvédte azt, mi a sajátja… Ám Sanaé… Minden vágya volt, hogy biztonságban tudhassa őt, s a közelében.  

Sanaé érezte, hogy a férfi finoman, mégis, erősebben öleli. A lány halkan sóhajtott. Olyan jó volt… Biztonságban. Földöntúli boldogságát azonban elhalványította egy újfajta probléma… A nő félt. Nem merte elmondani… Sanaé megrázta magát, még egyáltalán nem biztos… Gondolatait gyorsan egy másik, majdnem annyira ijesztő, bizonytalan témára terelte.

- Sesshoumaru… --a férfi szusszant egyet, jelezve, hogy figyel. –Biztos nem akarsz… nem akarsz csatlakozni Inuyashaékhoz?

Sesshoumaru meglepetten pillantott a lányra, ki hirtelen úgy helyezkedett, hogy a szemébe nézhessen. A férfi lassan elfordult.

- Kérlek… Nem mondom, hogy szeresd, sem azt, hogy békülj ki vele, de… --Sanaé hatalmas, könnyben úszó szemekkel nézett a szellemre –viseld el… Ne piszkáld… ne bántsd…

- Miért akarsz annyira csatlakozni hozzá?

- Csak úgy győzhetjük le Narakut, ha összefogunk! Kérlek! Tedd meg… értem!

Sesshoumaru rámeredt a lányra, aki már ült, mellette. A férfi felállt.

- Yaken!

- Igen uram… --a békaszellem ijedten pattant fel. Ám Sesshoumaru csupán szótlanul megfordult, s elindult. Sanaé követte. Yaken most már beigazolódni látta szörnyű gyanúját…

Sanaé elégedetten, és kissé aggodalmasan figyelte Sesshoumarut. Láthatóan megviselte a gondolat, hogy öccsével fog szövetséget kötni… S ez egy kis bűntudatot csalt a leány szívébe. Megfordult a szél, s Sesshoumaru megállt. Sanaé mellé ért. A férfi aprót sóhajtott… Majd ismét elindult, gyorsabb tempót diktálva. Ám nem kellett sokáig menniük, ugyanis hamarosan Inuyasha, és kis csapata feléjük rohanó alakját pillantották meg. Elég távol álltak meg. Inuyasha agresszívan előre lépett.

- Sesshoumaru! Van nálad egy ékkőszilánk! Add ide, míg szépen mondom! 

Sanaé értetlenül bámult a fivérekre. Majd Kagome szállt le Kirara hátáról.

- Sanaénál van…

Mindenki a lányra bámult. Sanaé pedig csak pislogott. Nála? A Szent Ékkő egy szilánkja???! Tudta, hogy a papnő képes megérezni az Ékkövet… ám… nála nem volt, az biztos! Sanaé megrázta fejét. Kagome elbizonytalanodott. Majd, nem törődve Inuyasha figyelmeztető kiáltásával, odafutott Sanaéhez. Furcsán nézett rá.

- Olyan, mintha… az egész testedben ott ragyogna az ékkő… Furcsa, hogy eddig nem vettem észre… de… egyáltalán, hogy lehetséges ez?

Az egész társaság meglepetten pislogott rájuk. Még Sesshoumaru is érdekesen nézett…

- Nem tudom, miről beszélsz –mosolyodott el zavartan Sanaé. Kagome habozott. Inuyasha előrántotta a Tetsusaigát.

- Nem számít… Sesshoumaru, most úgyis megöllek.

A szellem szeme összeszűkült apja agyarának látványára. Keze már a Toukijin markolatán volt, mikor Sanaé elé állt, s Inuyashara nézett.

- Nem akarunk harcolni! Azért jöttünk, hogy egyesítsük erőinket Naraku ellen!

Inuyasha álla leesett. Sango, aki az épp őt fogdosó Mirokut próbálta leütni, megállt a mozdulat közben. Yaken leesett Aun hátáról. Inuyasha készenlétben tartotta kardját. Önelégülten elvigyorodott.

- Hah! Nahát, kedves bátyám, csak nem rájöttél végre, hogy mégsem vagy elég erős?

- Nevetségesen ostoba vagy –Sesshoumaru csikorgatta fogát dühében.

- Inuyasha, ne légy undok! –kiabált Kagome. –Ragadd meg a lehetőséget, hogy kibékülj vele! Szükségünk van a segítségére!

Inuyasha laza mozdulattal vállára lendítette kardját. Sértődötten húzta fel orrát.

- Keh! Ez nem igaz… MERT SOKKAL ERŐSEBB VAGYOK NÁLA! EGYEDÜL IS LE TUDOM GYŐZNI NARAKUT!

Sanaé hallotta, amint Sesshoumaru halkan morog mögötte, akár egy kutya. Kagome zavartan legyintgetett.

- Persze-persze, tudjuk, hogy erős vagy… Senki nem mondta, hogy ne tudnád…

Miroku és Sango vigyorogva összenézett. Inuyasha lehajtotta fejét.

- Akkor meg nincs is szüks…

- De igenis, VAN!!!

Inuyasha ijedten húzódott arrébb Kagométól. Majd lassú mozdulattal eltette a Tetsusaigát. Behunyta szemét, s ismét lehajtotta fejét. Egyik vastag szemöldöke remegett.

- Hát jó…  

A fivérek ellenségesen méregették egymást. Kirara és Aun kíváncsian szagolta meg a másikat. Yaken döbbenten meredt maga elé. Sanaé kissé tartózkodóan viselkedett, míg a papnő és a szellemirtó érdeklődve nézték. Miroku meg pláne…

A tűz ropogott. Három férfi ült körülötte törökülésben. Inuyasha és Miroku egymás mellett, előttük a lángok, szemben velük Sesshoumaru. A szerzetes kellemetlenül feszengett ültében. A két testvér egymással farkasszemet nézett. Nem pislogtak, meg sem mozdultak. Közöttük a lángok egy pillanatra magasra csaptak. Csak úgy izzott a levegő a feszültségtől.   

A kis, forró vizű tavat bokrok szegélyezték. Kiváló leselkedő hely… Sango és Kagome óvatosan körbekémlelt. Sanaé bizonytalanul követte példájukat… A lányok gyorsan levetkőztek, majd nyakig merültek a gőzölgő vízben. A papnő és a szellemirtó lány egymás mellett, Sanaé velük szemben helyezkedett el. Kagome és Sango meredten őt nézték. Szegény lány, elég kényelmetlenül érezte magát… Pár percig néma csönd volt. Majd Kagome hirtelen előretempózott, hogy arca egy centire volt az övétől.

- Mondd, mi van Sesshoumaru és közted? –a papnő hatalmas szemekkel nézett rá. Sanaé kissé elpirult, s hátrébb húzódott. Sango hirtelen Kagome mellett termett.

- Szóval, szereted őt?

- És ő is szeret téged?

A két nő kíváncsian meredt Sanaéra, s ő nem tudott mit mondani. Végül összeszedte magát.

- A-azt hiszem, igen.

Társnőinek szeme kerekre tágult. Úgy tűnt, hirtelen ezer dolgot akarnak kérdezni… Aztán elvörösödve fordultak félre. Sanaé örült ennek. Nem kívánta részletezni, milyen is Sesshoumaru… Gondolatai elkalandoztak kicsit. Láthatóan a másik két lánynak is… Sanaé összeráncolta szemöldökét, s nagyon remélte, hogy nem épp Sesshoumaruról fantáziálnak… Végül, hogy biztosan kivégezhesse a témát, most ő csusszant előbbre a vízben. Kagoméhoz fordult.

- És, mi van veled és Inuyashaval?

- Mi?! –a papnő hátrahőkölt –Mi lenne…

Sanaé ravaszul elvigyorodott.

- És te, Sango? Mi a helyzet Mirokuval?

- Hát… Öööööö… --a szellemirtó elpirult. Kagome vágott közbe.

- Miroku megkérte a kezét… Jegyesek.

Ezek után hallgattak. Majd elkezdtek beszélgetni. Kagome mesélt arról a különleges világról, ahol él, arról, hogy hogyan került ide, és hogy miért keresi az Ékkő szilánkjait. Sango beszélt az ő szomorú történetéről, s Sanaé is elmondta, hogyan találkozott Sesshoumaruval.

Hirtelen, mozgás támadt a bokrok között. Sango egy „ELÉG SZÉP A KILÁTÁS?!” csatakiáltással eldobott egy követ. A lányok kiszaladtak a partra. Ám csak egy majom volt… Ekkor azonban, attól félve, hogy támadás érte őket, megjelent Inuyasha, Miroku és Sesshoumaru…

A lányok aludtak már. Vidáman ropogott a tűz. Miroku ábrándozó arckifejezéssel, csukott szemmel ült, törökülésben. Vele szemben Inuyasha, meglehetősen morcosan, a Tetsusaigát mellkasához támasztva.

- Engem is meggyanúsítottak…

- De megérte… Micsoda látvány…

Inuyasha durcásan meredt rá. Valamiért nem találta túlontúl boldogítónak a helyzetet, tekintve a hatalmas púpot, s a sok kék-zöld foltot a fején. Oldalra sandított. Sesshoumaru a tűz fényén kívül, egy fa tövében ült. Sanaé nem messze tőle feküdt. A félszellem elégedetten állapította meg, hogy bátyja is kapott egy monoklit a szeme alá…