A szellem ellökte a férfit. Farkasszemet néztek egymással.

- Menjetek. Csak kerüljetek minél messzebb a csatától.

Sanaé nem akart elmenni. Oda akarta adni Sesshoumarunak a kardját. Tudta, hogy szüksége lesz rá…

- Sesshoumaru… --a férfi hátrasandított rá –Tessék.

Sanaé letette a Tenseigát a földre. Kimentek a teremből.

Leértek egy lépcsőn. Majd következett még egy. Kagome lesietett. Majd sikoltva visszajött. A lépcsőn az az óriás jött föl, mely idehozta őket. Megragadta Kagomét, s a torkánál fogva a magasba emelte. Sanaé felemelte a kezét. Szemét egy pillanatra behunyta. Minden erejét kézfejébe fókuszálta. Odaszökkent a szellemhez, s megérintette. A lény teste egy fájdalmas kiáltással porrá omlott. Kagome a földre esett. Kicsit köhögött.

- Köszönöm, Sanaé.  

Ekkor nem más rohant föl a lépcsőn, mint Inuyasha. Rájuk nézett. Sanaé aggódva fordult meg.

- Sesshoumaru még mindig fent van…

Inuyasha sietve elindult a következő lépcső elé. Kagome utána szólt.

- Várj!

- Ne próbálj megállítani! Le kell zárnom az ügyet a Sou-ungával!

- Csak hallgass meg!

- Mi az!?

- Hogy legyőzd Sou-ungát, egyesítened kell a Tetsusaiga és a Tenseiga erejét.

- Mi? –Inuyasha nagyon szerencsétlen képet vágott.

Saya készségesen megmagyarázta.

- Egyesítened kell a te Bakuryuuhadat Sesshoumaru Souryuuhajávál, hogy legyőzzétek Sou-unga Gokuryuuhajat.

- Mert Sesshoumaru össze fog velem állni!

- Ostoba! Ezért kell NEKED összeállnod Sesshoumaruval! –fakadt ki Kagome.

- Mert meg is tudom csinálni!!

- Nincs más mód! Testvérek vagytok! Csak egyszer hagyd, hogy megfogja! Csak próbáld ki! Meg tudod csinálni! Mostanáig képes voltál keresztüljönni, igaz?

- Ne légy annyira átkozottul pozitív! –Inuyasha felment a lépcsőn.

Percek teltek el. Sanaé és Kagome kimenekült a szabadba. Földrengés rázta meg a vidéket. Miután csatlakoztak Sangoékhoz, olyan messzire mentek, amennyire csak tudtak. Mély, erőteljes hang hallatszott.

- Itt megnyitom az utat a Másvilágra!

Megrepedt a föld, s egy hatalmas tömeg emelkedett ki csavarodva belőle. Saya rémülten pislogott.

- Ez nem jó! Sou-unga utat nyit a másvilágra!

- Mi történik, mikor megnyílik? –Sango aggodalmasan ránézett.

- A távolság az élők és holtak világai között megszűnik. Mindenki meghal –válaszolt Toutousai.

- Micsoda?!

- Nos, a mennyen, földön kívül, ez a pokol kardja. –vette át a szót Myouga.

- Míg a Tenseiga és a Tetsusaiga harcolnak, Sou-unga megpróbálja ezt a világot másvilággá változtatni –folytatta Saya. Kagome a tömeget körülvevő árok felé rohant –Bolond! Ne menj a közelébe!

A mélyből felfelé szállt a levegő. Odalent alakok milliói mozogtak tenger moraját idézve. Kagome hátrahőkölt.

- Mi az?

Sanaé és a többiek mellé értek. Toutousai gondterhelten válaszolt.

- A túlvilág zombijai.

- Az élők lelkeit szólítják –vette át a szót Saya. –Ha nem mentek el hamarosan erről a helyről, a ti lelkeiteket is megszerzik!

- De Sesshoumaru és Inuyasha még mindig… --Sanaé hangja elcsuklott. Ekkor hatalmas szél támadt, kis híján beletaszítva őket a mélybe. Kagome térdre esett. Suttogott valamit. Sango üveges, tágra nyílt szemmel lépett a szakadék széle felé. Már majdnem leesett, mikor Miroku megragadta a csuklóját, s visszatartotta.

- Sango! Erősítsd meg az elméd! Ne hagyd, hogy a szívedben lévő sötétség elnyeljen! –a szerzetes láthatóan erőlködött. Sango tekintete kitisztult. Sanaé körülpislogott. Nem értette… ő nem érzett semmit.

- Mindenki gyűljön körém! –Saya szellemteste halványan derengett a pokol szélének sötétjében. Kagome beledöfte Sou-unga hüvelyét a földbe. Széles védőpajzs ölelte körbe őket. Nagyon hideg lett. Sanaé lelke mélyén meglelte az ezüsttüzet. Már nem érezte annyira a jeges borzongást… Yaken ekkor felkiáltott.

- Sesshoumaru nagyúr!

Mindenki fölnézett. Három alak harcolt a magasban… Ketten támadtak egyre… Egy félelmetes alakra. Teste csupán két hosszú lábból, és egy balkarból állt, mely egy kardban, a Sou-ungában végződött. Inuyasha és Sesshoumaru folyamatosan támadtak, sikertelenül, ám nem fogtak össze. Egymást lökdösték félre.

- Ez nem jó! Ő nem olyasvalaki, aki ellen egymagad mehetsz! –rázta fejét Saya.

Sanaé és Kagome egymásra nézett. Bólintottak. A két lány felállt, s kirohant a pajzs alól. Kagome felkapott egy íjat és egy nyilat, míg Sanaé védőpajzsot vont maga köré, s nehezen, de sikerült elérnie, hogy a papnő körül is felderengjen egy halvány védelem. Felrohantak a magasba. Megálltak egy kiemelkedő részen, hallótávolságon belül Inuyashaékhoz. Kagome elkiáltotta magát.

- Inuyasha! –a fiú felé fordult –Harcolj Sesshoumaruval, kérlek!

- Mert meg is tudom tenni!

Sanaé ekkor előrelépett.

- Sesshoumaru! Kérlek, segíts Inuyashanak!

Sesshoumaru azonban nem figyelt rá. Tovább támadta ellenségét. Inuyasha elé vágott. Kagome kilőtt egy nyílvesszőt, mely egyenesen Sou-unga kardforgató karjába fúródott. Ekkor Inuyasha lecsapott volna, ám bátyja megelőzte. Kagome alatt beszakadt a talaj. Inuyasha odaugrott, s segített Sanaénak felhúzni a lányt. Eközben Sesshoumaru tovább csatázott. Újabb földrengés. A lyuk szélesedett.

Sesshoumaru hátracsúszott. A Toukijin füstölgött.

- Hasznavehetetlen…

Inuyasha egy kiáltással visszaugrott a csatatérre. Sou-unga lecsapott.

- Gokuryuuha!

 Inuyasha belevágott a keletkezett szélbe, ám hátraesett. A szél felé és Kagome felé tartott, a félszellem támadott a Bakuryuuhaval, aminek sikerült eltérítenie. Sou-unga nevetett.

- Nem rossz. Milyen szórakoztató –felemelte karját –Kölyök, mit szólsz ehhez?

Ám, mielőtt lecsaphatott volna, Sesshoumaru, aki időközben eltette a Toukijint, energiaostorával támadt, mi rátekeredett a Sou-ungára, eltérítve a támadást. Inuyasha a Bakuryuuhat használta, ám a Gokuryuuha áthatolt rajta, s átment a félszellemen, aki a földbe szúrta a Tetsusaiga hegyét. Sesshoumaru karmaival támadott, ám mind hiába. A szellem ököllel hárította a kardot, majd megütötte ellenfelét, aki félreugrott, épp időben Inuyasha nagy port kavaró csapása elől.

- Mindkettőtöket a pokolra küldelek!

Sou-unga újabb csapást küldött Inuyasha felé. Sesshoumaru félrelökte öccsét.

- Útban vagy!

A kavargó szél elérte a szellemet. Sanaé felkiáltott. Mikor elült a vihar, Sesshoumaru lihegve, féltérdre ereszkedve, a Tenseigára támaszkodva, de élt.

Sou-unga ismét Inuyashat vette célba, kinek ellentámadása nem sok sikert aratott. A fiú testét magasba repítette a vihar, majd ledobta a porba.

- Érzed a gyengeséged, félig szellem? Sesshoumaru, most te következel.

Sesshoumaru felállt. A Tenseigát előre tartotta.

- Még nincs vége –Inuyasha lassan, remegve felemelkedett. –Mondtam neked! Mivel emberi vért örököltem, nem adom fel olyan könnyen!

- Akkor itt az idő, hogy biztosan leszedjelek. Menj a pokolba, azzal az ember lánnyal együtt! –Sou-unga nevetett, s körötte hatalmas erő vibrált, amint magasra emelte karját. Inuyasha földhöz érintette kardját.

- Nem számít, hogyan, de eltérítem a Bakuryuuhammal!  

- Gokuryuuha! –minden eddiginél hatalmasabb szél süvített Inuyasha felé.

- Menj! Bakuryuuha! –a két vihar egymásnak feszült.

- Bolond! Nem győzhetsz le engem CSAK a Tetsusaigával. Nem számít, milyen keményen próbálod, a túlvilág elnyeli ezt a világot!

- Fogd be! –Inuyasha hátrébb csúszott. –Van valamim, amit meg kell védenem. Így sosem adom fel!

Sesshoumaru figyelte az eseményeket. Kezében kékesfehéren világító kardja harcra vágyva remegett. „Tenseiga…” Apja szavai visszhangzottak elméjében. „Van valamid, amit meg akarsz védeni?” Sesshoumaru félrenézett. Yakenre gondolt… és Sanaéra. Sanaé… „Van valamid, amit meg akarsz védeni?”

- Azt mondod, hogy valami, amit meg akarok védeni? –Sesshoumaru összehúzta szemöldökét.

Inuyasha még egyszer lecsapott.

- Én, Sesshoumaru… Nem védek SEMMIT!

Sesshoumaru egyet suhintott a Tenseigával. A Bakuryuuha sárga folyamát körbenyaldosták a kékesfehér villámok. A Tetsusaiga és a Tenseiga együttes ereje áttörte a Gokuryuuhat, s elemésztette Sou-unga sötét lelkét, s testét. A széltölcsér felemelkedett a levegőbe, magába szívva a fekete felhőket. Inuyasha és Sesshoumaru Kagome és Sanaé mellé szökkent. Inuyasha Kagomét, bátyja Sanaét kapta fel, hogy biztonságosabb helyre vigye őket. A kék égig törő tömeg összeomlott. Valami zuhant lefelé. Sanaé jobban megnézte. A Sou-unga… s egy kar. A lány ránézett Sesshoumarura. A méregcsíkok… az ő karja.

Sesshoumaru megfordult, hogy elmenjen. A Sou-unga és régi karja beleesett a lyukba. Ennek nyomán hatalmas, földöntúli, kékesfehér fény árasztotta el a világot. Sesshoumaru megállt. Visszafordult. Szeme tágra nyílt a döbbenettől. „Apám.” A fényben, egy férfi állt. Ruhája nagyon hasonlított Sesshoumaruéhoz, arcán egy-egy kékes méregcsík húzódott, szemöldöke vastag és bozontos volt. Arany szemében bölcsesség csillogott. Toutousai, Myouga és Saya felkiáltott.

- Uram!

- Az apám? Az ő?! –Inuyasha ámulva, izgatottan nézett a felderengő alakra.

Mély, zengő hang ölelte őket körbe, mintha csak az elméjükben szólalt volna meg.

- Sesshoumaru. Inuyasha. Ti ketten végül megtaláltátok a választ. Most a Sou-unga örökre lepecsételődött a túlvilágon. Nincs más, amit el kellene még mondanom nektek.

- Apa! –Inuyasha előrelépett.

 Sesshoumaru összehúzta szemét az erősödő fényben.

- Apám…

Ám a ragyogás elnyelte őt. Örökre.

- Az uram bízott a fiaiban, és az ő kezükben hagyott mindent –Myouga sokat tudóan fonta karba kezeit.

- Mit akarsz ezzel mondani? –Kagomének Saya adott választ.

- Azért, hogy megszabaduljanak a pusztítás kardjától, Sou-ungától, a legjobb alkalom akkor van, mikor a túlvilág kapuja megnyílik.

- Ez akkor lehetséges, mikor a Tetsusaiga és a Tenseiga egyesítik az erejüket –vette át a szót Toutousai.

- Az Úr így óhajtotta –bólintott Saya.

- Keh! Milyen kényelmes!

- Ez nevetséges –Sesshoumaru nem is kívánt tovább időzni öccse társaságában. Sanaé és Yaken követte őt. Mint mindig.