III. Mi ez az egész?

Amikor a házukhoz ért Nicole a lépcsö tetejéröl látta, hogy Kagome a
szentély fele megy, gondolta megijeszti, így nem szólt, hanem ö is
elindult felé. Amikor odaért csendesen benyitott, Kagome épp akkor
ugrott be a kútba, és Nicole látta a kútban eltünö Kagomet. Teljesen
kétségbe esett. "Most mit csináljak? Kagome öngyilkos lett... megölte
magát... Talán, ha utánna kiabálok ez nem történik meg..." Ezek a
mondatok keringtek a fejében és vagy tizenöt percig vívódott így míg
végre elhatározta, hogy benéz a kútba. "Talán nem halt meg, talán
csak eszméletét vesztette"
Benézett a kútba, de nem látott semmit, mivel közben már
besötétedett.
-Le kell mennem.-eröt vett magán és leresztette a kötelet amit
vett. -Kérlek légy életben...kérlek-mondta miközben leereszkedett.
Amint leért körülnézett, de Kagomenek nyoma sem volt.-De ez nem
lehet... láttam, hogy leugrott-alig mondta ki ezeket a szavakat egy
furcs fény vette körül, ami amlyen gyorsan jött el is tünt."Mostmár
biztos, hogy hallucináltam !" Gondolta, majd felnézett. Látta a
csillagokat.-Ez meg hogy lehet? Áhh... biztos van egy lyuk a tetön.-Majd
elkezdte a kötelet keresni, de azt sem talalta.-Ez már sok! Én nem
fogok egy kútban éjszakázni!! -Majd elkezdett fölfele mászni.

***
(E közben a faluban)

Kagome és Inuyasha Kaede anyó kunyhója elött ültek, beszélgettek.
Rin és Sippo már aludtak, Yaken pedig valami fura fözetröl morgott
magának. Miroku cspta a szelet Sangonak, aminek a jutalma egy
hatalmas pofon volt. Sesshoumaru pedig egyszerüen unott arcal nézett
maga elé. Egyszer csak Kagomet egy fora érzes keritette hatalmába.
-Inuyasha! Egy ékköszilánk van a közelben!
-Hallotátok ezt? Kagome ékköszilánkot érez!
-Lehet hogy Naraku egyik csatlósa-mondta Miroku-vagy Naraku
maga!- ez már az addig unatkozó Sesshoumaru érdeklödését is
felkeltette. Végre leróhatja a tartozását ennek a szánalmas kis
csapatnak, és Narakuval is végezhet. Két legyet egy csapásra!
Azzal elindultak arra amerre Kagome az ékköszilánk jelenlétét érezte.
A Csontok Kútja felé.
Nicole ekkor kászálódott ki a kútból és körúlnézett:
-Ez nekem sok! Elöször azt hiszem, hogy Kagome öngyilkos lett,
most meg ez!Valószinüleg még mindíg éjjszaka van, és én pedig
alszom!-nyavajgott a lány.
Kagomeék sebesen közeledtek a kút féle amikor Kagome felkiáltott:
-Már látom az ékkövet! Pontosan elöttünk!-majd egy alakot láttak
kirajzolódni a sötétböl. Sesshoumaru elöre futott, hogy végezzen az
idegennel.-Sesshoumaru! Nee!-kiáltotta Kagome, de már késö volt.
Sesshoumaru a lány elött termett, torkon ragadta és felemelte.
Nicole az álomteóriáról le is tett, mert a kéz ami a nyakát szorongatta
nagyon is igazi volt.
-Sesshoumaru ne öld meg! ö nem Naraku társa!-futott oda Kagome.
-Ha nem, akkor ki?
-Ö egy régi baratom.-azzal Sesshoumaru elengette a lány nyakát,
aki lehuppant a földre. A többiek álmélkodva nézték a furcsa lányt,
akiröl Kagome az állította, hogy a barátja. Hiszen nem nyujtott
mindennapi látványt haspólójában és a miniszoknyájában, zöld
szemeivel és barna hajával.
-Kagome, mi ez az egész? Hol van Yokyo? És kik ezek?-kérdezte
kétségbeesetten.
-Nyugi, mindent megmagyarázok, de elöbb menjünk a faluba, itt egy
kicsit veszéjes, és még neked is el kell magyaráznod, hogy hogyan
kerültél ide.
-Veszéjes? Hogy érted, hogy veszejes? Több ilyen elmebeteg is
rohangál idekinn?-bökött Sesshoumaru felé, és még mindig a nyakát
dörzsölgette.
-Hát, mondhatjuk.-mondta Kagome, és a falu fele terelte a lányt.