5. Ismét úton

Már világosodott mikor Kagome felébredt. Először nem tudta, hogy hol van majd minden eszébe jutott. Érezte, hogy valaki szorosan átöleli. Mikor látta, hogy Inuyasha az legszívesebben táncolt volna örömében. De mivel a fiú még aludt nem tette, inkább még jobban hozzá bújt. Mikor Inuyasha meg érezte, hogy Kagome jobban bújik hozzá felébredt.

- Jó reggelt. – súgta a lány fülébe.

- Neked is. – válaszolta Kagome –„Bárcsak ne kéne még visszamenni és ölelne még egy darabig.” – gondolta.

Nem is sejtette, hogy Inuyasha fejében is ilyen gondolatok keringenek.

-„Bárcsak örökké így ölelném és ő is így ölelne engem….. Jaj ha tudnád mennyire, szeretlek Kagome”- gondolta a fél démon.

- Lassan mennünk kéne. –szólalt meg Kagome

- Ne még ne menjünk vissza. Nézzük meg a napfelkeltét. – Kagome meglepődött de örült neki, hogy Inuyasha ezt kérte.

Miután megnézték a napfelkeltét visszamentek a faluba, még korán volt és a többiek aludtak.

Kagome úgy döntött megvárja, amíg felkelnek a többiek, és csak utána megy haza. Leült az egyik sarokban és miközben vart elbóbiskolt, Inuyasha ezt látva mellé ült és átkarolta. Hamarosan felébredtek a többiek is. Nagyon elcsodálkoztak, mikor meglátták Kagomét és Inuyashát. Miután megtudták, hogy Kagome, hogy került vissza ismét útra keltek. Már mentek egy pár napja és ez alatt az idő alatt 2 szilánkot találtak, de Inuyasha még mindig nem volt meg elégedve.

-         Nem hiszem el, hogy csak ennyi van. Biztos, hogy nem érzel több szilánkot?

-         Igen biztos –mondta szomorúan Kagome – Sajnálom…

-         Ááááhhhh….- Inuyasha felállt és elment az erdőbe.

-         Ne sajnáld Kagome. –szólt Sango Kagome szomorú arcát látva.

-         Inuyasha örülhetne, hogy kettővel több van már a birtokunkban. – mondta Miroku

Kagomet ez nem vigasztalta meg.

-         elmegyek sétálni. – mondta a többieknek.

-         Elmenjek veled?

-         Most ne Sango egyedül szeretnék lenni egy kicsit

Miután Kagome elment Miroku sejtelmes mosollyal az arcán Sangohoz fordult.

-         Úgy látom ketten maradtunk Sango – húzódott egyre közelebb a lányhoz

-         Te meg mit csinálsz? – kérdezte a lány egyre idegesebben.

-         Előttünk áll az egész éjszaka. Sango legyél a gyermekeim anyja!

Puufff. Sango fejbe vágta Mirokut a csonttörővel.

-         Auu.. ez fájt.

-         Megérdemled te perverz szerzetes! És ha most nem mész távolabb, akkor kaphatsz még egyet!

-         Jól van, na. – Miroku a fején lévő puklit fogdosva ment tisztes távolságra Sangotól, ami nála most perpillanat 5 métert jelentett.

Kagome visszaérve a sétából látta, hogy a többiek már rég alszanak kivéve Inuyashát, akit sehol sem talált. Úgy döntött, hogy ő is elmegy aludni. Inuyashát egy fán ülve érte utol az álom.