6. rész

Reggelre Inuyasha visszatért. Miután összepakoltak tovább indultak.

Már egy ideje mentek mikor Inuyasha megállt és a kardjára tette a kezét.

-         Már megint ez a farkas bűz!

A következő pillanatban egy forgószél jelent, meg ami Kagome előtt állt meg.

- Szia Kagome – mondta a lánynak Kouga – úgy örülök, hogy látlak.

- Szia Kouga, te meg, hogy kerülsz ide?

- Megéreztem a finom illatod, és gondoltam megnézem, hogy vagy.

- Jobb lesz, ha elmész te bolha fészek, Kagome eddig is jól megvolt nélküled

- Áhh a kutyák szégyene is itt van.

- Inuyasha, neked már megint mi bajod? – nézett a fél szellemre Kagome.

- Ne törődj vele – mondta Kouga, majd Inuyashát félre lökve megfogta Kagome kezét – Úgy is csak addig hagyom életben, amíg nem jössz végleg velem, hogy az asszonyom legyél.

- Na ebből elég! – Inuyasha elő rántotta a Tessaigát és éppen lecsapni készült.

- Inuyasha – szólalt meg halkan de annál fagyosabban Kagome – FEKSZIK!!

Az említett azonnal megcsodálhatta az anyaföld szépségét.

-         Kouga beszélhetnénk?

-         Persze, ahogy akarod.

-         Jó, gyere velem.

-         Kagome ezt még megbánod. – mondta Inuyasha miközben megpróbált felállni.

-         Inuyasha ne gyere utánunk.

-         Honnan veszed, hogy utánatok akarok menni!! – Inuyasha hátat fordított a távolodó Kagoménak és Kouganak. Minden vágya az volt, hogy utánuk menjen de, ha megteszi, akkor lebukik Mirokujék előtt. Ezért elindult a másik irányba.

-         Te meg hova mész? Kérdezte a szerzetes.

-         Semmi közöd hozzá!! – üvöltötte vissza Inuyasha. Miroku hátrált egyet és nem szólt többet a fél szellemhez.

Inuyasha olyan messzire ment, hogy a többiek ne lássák majd Sangoékat megkerülve Kagome és Kouga után ment.

-         Itt jó lesz – mondta Kagome egy idő után.

-         Kagome – kezdte Kouga – gyere velem, légy az asszonyom én szeretlek, jobban bánnék veled, mint az a palota pincsi.

Ekkor érte utol őket Inuyasha, aki egy fa mögé rejtőzött és fülelt.

-         Van neve – kelt ki magából a lány – A neve Inuyasha!

-         Jól van na, eddig sohasem zavart, ha nem a nevén szólítottam, mi történt?

-         Semmi csak…

-         Hagyjuk. Akkor mit mondasz? Velem jössz?

Inuyasha alig bírt megmaradni a fa mögött. Félt, hogy Kagome elmegy tőle, nem akarta elveszíteni. És ekkor villám ütésként érte a felismerés.

-         „De hát… én szeretem Kagomét. Bajon mit válaszol ennek a dögnek? Kérlek Kagome mondj nemet.”

-         Nem lehet össze, kell gyűjtenünk az ékkőszilánkokat.

-         De azt velem is gyűjtheted.

-         Nem. Ha végre teljes lesz az ékkő, akkor Inuyasha teljes démonná akar majd változni, ezért kell vele maradnom. – Kagome arcán könnycseppek gurultak végig.

-         Ne sírj Kagome, nem érdemli meg.

-         Van még valami, ami miatt nem mehetek veled. Én…

Kouga lehajtotta a fejét, és ő fejezte be Kagome mondatát.

-         Te szereted Inuyashát.

Kagome bólintott

-         Igen – Inuyasha szeme elkerekedett a hallottakon

-         Sajnálom Kouga.

-         Én is. Most mennem kell, szia. – elindult abba az irányba amerre Inuyasha a fa mögött állt.

-         Szerencsés vagy, hogy téged szeret. Itt már csak az a kérdés, hogy te szereted-e őt?

Inuyasha lassan bólintott

-         Akkor vigyázz rá

-         Jó.

Miután Kouga elment Kagome csak állt és sírt. Inuyasha összeszedte maradék bátorságát és elindult a lány felé. Mikor Kagome észre vette, hogy valaki jön megfordult és egyenesen Inuyasha szemébe nézet, a nyakában lévő nyaklánc kövét fogta éppen. Mikor ezt Inuyasha meglátta teljesen elcsodálkozott. Kagome ezt kihasználva elfutott egyenesen a kút felé, de csak a legközelebbi tóhoz jutott el, Inuyasha azonnal utána ment.