7. rész

Mikor Kagome elérte a tópartját összerogyott és csak sírt.

-         „Vajon mit hallott? És miért volt ott? Miért nem mondott semmi mikor velem szemben állt?” – gondolta a lány. Ám ekkor megzörrent a bokor, Kagome azt hitte, hogy Inuyasha jött utána. Hátranézett de nem az lépett ki a bokrok közül akit várt. A következő percben ájultan esett a földre. Mikor magához tért nagyon megrémült. Tudatánál volt de nem bírt megmozdulni, megpróbált körül nézni de az se nagyon ment neki. Amennyit látott abból arra következtetett, hogy egy kisebb kunyhóba van.

-         Kagome! Kagome! – hallott egy ismerős hangot.

-         „Hisz ez Myoga!” – ismerte fel azonnal – „De, hogy kerül ide?”

-         Kagome végre magadhoz tértél. De jobb lenne, ha mihamarabb elmennél innen. Nem lenne jó, ha találkoznotok kéne…

-         Lám, lám végre felébredtél. – szólt egy hang, ami Kagurahoz tartozott. Kagome hirtelen megint tudott mozogni.

-         Mit csináltál velem? – kérdezte meg azonnal.

-         Az nem érdekes. – mondta Kagura – És most a segítséged kell.

-         Mi?? Miért kell a segítségem? És honnan veszed, hogy segítek neked? És honnan tudjam én, hogy nem ölsz meg itt azonnal?

-         Higgy neki nem fog ártani. De jobb lett volna, ha nem találkoztok. – ugrott Myoga Kagome vállára.

-         Jó elhiszem neki, hogy nem fog bántani de nem, azért mert megbízom benne, hanem azért mert te itt vagy.

-         Khm… khm… inkább térjünk át Kagura kérésére. – terelte el a szót Myoga.

-         Mit akarsz Kagura? – kérdezte Kagome.

-         Segíts nekem megszabadulni Narakutól.

-         És vajon miért segítenék neked?

-         Mert ha nem akkor itt helybe megöllek!

-         Kagome fogadd el az ajánlatot. – mondta Myoga.

-         De miért Myoga? – fordult a bolha felé a lány?

-         Mert mind kettőtöknek egy a célja. Legyőzni és megölni Narakut.

-         Jól van, segítek, csak engedj vissza Inuyasháékhoz.

Inuyasha megállt a tó partján ott ahol az előbb, még Kagome volt. Érezte, hogy nagy baj van, Kagomét nem látta sehol.

-”Miért nem mondtam meg neki?” – gondolta magában – „Ha egyszer nem futna el, ha egyszer megbírnék szólalni.”

Elindult az egyik irányba, de ekkor a háta mögött megzörrent a bokor és Kagome jelent meg.

-         Kagome te meg hol voltál… - kezdte de, mikor meglátta, hogy kinek a társaságában jött vissza a lány nem is tudta folytatni.

-         Te meg mit akarsz itt Kagura? És mit csináltál Kagoméval? Kagome gyere!

-         Nyugodj meg Inuyasha nem fog bántani. – mondta Kagome

-         Mi az, hogy nem fog bántani? Azt mondtam, gyere ide!

-         Ne parancsolgass nekem!

-         Gyere ide te idióta! – üvöltötte Inuyasha.

-         Inuyasha. Fekszik!! – mondta Kagome a vita lezárása képen.

-         Látom, van felette hatalmad. – mosolygott Kagura.

-         Fogd be, vagy itt helyben megöllek. – préselte ki a szavakat a fogai között Inuyasha.

-         Jobb lenne, ha hallgatnál a barátnődre és lenyugodnál. – nevetett hangosan Kagura.

-         Ezért még meg fizetsz! – morogta Inuyasha.

-         Kagura – fordult a szélboszorkány felé Kagome – akkor megmondod, hogy hol találjuk a palotát és Narakut?

-         Igen de erről senki sem tudhat, hogy én mondtam el.

-         Rendben. – mondta Kagome. Miután Kagura elmondta a palota pontos helyét, fogta magát és elrepült a tollán.

-         Biztos, hogy bízhatunk benne? Kérdezte Inuyasha miután fel tudott állni.

-         Igen, Myoga is megmondta.

-         Myoga?

-         Igen én Inuyasha úrfi. – ugrott Inuyashára a bolha és elkezdte szívni a félszellem vérét. Inuyasha azonnal lecsapta.

-         Te meg, hogy kerültél át az ellenséghez???

-         Múltkor mikor Kaguraval harcoltál, átestem véletlenül a válladról az ő ruhájára.

-         Véletlenül? Nem, azért mert ott voltál a legnagyobb biztonságban? – kérdezte Inuyasha.

-         De ezt miből gondolod? Hogy feltételezhetsz ilyet rólam? – háborodott fel idegességében Myoga.

-         Most nem ez a lényeg. – mondta Kagome. – tudsz valamit, amit mi még nem?

-         Nem igazán.

-         Mondhatom te sem vagy a segítségemre. – bosszankodott Inuyasha.

-         Ezt meg, hogy érted? – kérdezte Myoga

-         A többiekkel sem érek semmit. – Inuyasha érezte, hogy ezt nem kellett volna mondania, és Myoga is elugrott róla.

-         Mit mondtál? – kérdezte Kagome – Nem elég, hogy itt töltöm minden időmet veled,hogy a szilánkokat keressem, mert csak én látom és, hogy te ha összeszedtük az összeset és te átváltozz teljes szellemmé! Még azt mered mondani, hogy haszontalan vagyok? – üvöltötte Kagome.

-         De… de… de Kagome én nem… - kezdte Inuyasha, de Kagome nem engedte, hogy folytassa.

-         Tudod mit? Haza megyek most, hogy ne hátráltassalak. És szólj, ha már átváltoztál, ha találok valakit, aki meg akarja öletni magát, akkor átküldöm. – mondta Kagome majd elindult. Egyszer még visszafordult.

-         Inuyasha – az említett felnézett – FEKSZIK!!

-         A félszellem azonnal elterült a földön és szitkozódva próbált felállni kevés sikerrel.

-         Hogy képzeli ez a kis hisztis fruska. Nem elég, hogy állandóan meg kell védenem még neki áll feljebb.