4. A meglepetés

- Inuyasha, miért hagytad csak úgy elmenni Kagomet? – faggatta Shippou a fél démont.

- Majd megtudod. – felelte egy sejtelmes mosollyal az arcán Inuyasha.

 Shippou teljesen meglepődött és nem tudta eldönteni melyik a furcsább, az, hogy Inuyasha most nem verte meg a kérdése miatt vagy az a mosoly az arcán.

Kagome már napok óta otthon volt, ez alatt az idő alatt Inuyasha mindig eltűnt egy kis időre. Ha a többiek rákérdeztek, hogy hol volt csak annyit mondott semmi közük hozzá. Eközben Kagomet csak egy gondolat foglalkoztatta otthon.

- „Vajon eszébe fog jutni?”- gondolkodott fogmosás közben – „Áhhh…… nem az a fajta, aki emlékszik egy ilyen dologra.”

Este miközben Kagome lefekvéshez készülődött Inuyasha ugrott be a nyitott ablakon át.

- Kagome gyere velem.

- És miért? – kérdezte a lány

- Majd megtudod, csak gyere.

- Jó csak felöltözöm.

Miután Kagome felöltözött Inuyashával együtt a kúthoz mentek. Kagome a falu felé vette az irányt mikor Inuyasha az ölébe, vette és elindult vele a másik irányba.

- Azt hittem a faluba megyünk. Mégis hova viszel?

- Mindjárt megtudod.

Mikor megérkeztek arra a helyre ahová Inuyasha vitte Kagomet a lány szemei elé csodás látvány tárult. Egy vízesés tetején álltak ahonnan gyönyörűen lehetett látni a csillagokat. Kagome a látvány hatása miatt meg se tudott szólalni, Inuyasha attól félt, hogy nem tetszik neki.

- Ha nem tetszik nyugodtan vissza, mehetünk. – szólt bátortalanul.

- Inuyasha ez gyönyörű – mondta Kagome miután meg tudott szólalni – de miért hoztál ide engem?

- Mert ma van az évforduló.- mondta Inuyasha felbátorodva.

- Te emlékszel rá?- kérdezte Kagome elkerekedett szemekkel.

- Persze. És van még valami. – Inuyasha fogta magát és elment, de egy kis idő múlva visszajött.

- Az öcséd mikor múltkor nálatok jártam mondta, hogy most lesz a születésnapod.- és átnyújtott egy kis csomagot a lánynak. Miután Kagome kinyitotta meg se tudott szólalni. Egy nyaklánc volt benne rajta egy kis keretbe foglalt kékkővel.

- Ezt még apám készítette anyámnak-, kezdte Inuyasha

- De akkor ezt nem fogathatom el, ez az egyetlen dolog, ami anyukádtól megmaradt neked.

- Igen és szeretném, ha tied, lenne.- Inuyasha megfogta a nyakláncot és Kagome nyakába, akasztotta.

- Köszönöm. – mondta halkan Kagome majd adott egy puszit Inuyashának. Inuyasha ezen felbátorodva megtette azt, amire régóta vágyott és átölelte Kagomet. Kagome egy kicsit meg lepődött de viszonozta az ölelést. Így álltak egy darabig majd leültek egy kőre.

Kagome egy idő után elkezdett fázni de nem szólt a fiúnak, mert nem akart még visszamenni. Egy kicsit összébb húzta magát, de óvatosan, hogy Inuyasha észre ne vegye de ez nem sikerült.

- Fázol? – Kérdezte Inuyasha

- Igen. –válaszolta a lány

- Visszamenjünk?

- Ne, még nem szeretnék visszamenni.

Inuyasha felállt és odament Kagoméhoz, leült mellé majd átölelte.

- Mit csinálsz? – kérdezte elpirulva Kagome

- Azt mondtad, hogy fázol. Nem szeretném, hogy megfáznál, és itt nem fogsz fázni.

Így ültek addig, amíg Kagome el nem aludt. Mikor Kagome elaludt Inuyasha az ölébe vette, majd nézte, ahogy a lány alszik. Később ő is elaludt.