Hamar nőtt a körtefa. Inuyasha ölébe esett egy gyümölcs. Megkóstolta
és épp, olyan illata volt mint Kagoménak. Úgy döntött kivágja a fát.
Meghajolva a Tessaiga erejétől kidőlt és elterült. Inuyasha kifaragta
Kagome arcát, testét, karját és lábait. Megcsókolta a szobrot és az
elkezdett fényleni. Kirajzolódott a valódi nő gesztenyebarna szeme és
lelke is újjá éledt. Felkelt, de még várt valakit. Egy kisfiú lépett ki anyja
árnyékából. Ugyan olyan fülei voltak, mint Inuyashának. Szemei a
barna és aranysárga között vegyült el. Hirtelen átváltozott teljesen
emberré. Nagyon hasonlított Kagoméra. A hanyou átölelte fiát.
- Sok mindent szeretnék elmondani  -mondta Kagome - Őtt a fiúnk
Miroshi. Tudod hogy már papnő vagyok. Kikyounak nem tudták
megbocsátani amit tett és a pokolba száműzték - itt Inuyashára
nézett, akinek semmi érzelem nem volt az arcán, majd Kagome nyakára
mutatott, a Shikon No Tama ragyogott ott - Azért támodott meg Naraku
mert közben összegyűlt a Négylélek ékkőve és egyenesen hozzám
került. Védenem kell. Mivel megszegtem eskümet, örökre papnő leszek,
de továbbra is a te oldaladon harcolok majd. nem szabad elfelejtened
a fiúnkat sem. Én nem így akartam.
- De én igen - szólalt meg hosszú hallatás után Inuyasha
- Sokan fognak majd üldőzni majd Miroshi miatt.
- De miért?
- Különleges ereje van. Képes a jövőbe látni és képes felhasználni a mi
adottságainkat is.
Inuyasha nem szólt semmit csak átölelte mindkettőjüket.
- Ellenséget érzek. Naraku - mondta Inuyasha
A fák közül egy gúnyos kajac hallatszott, amely megtörte az erdő
nyugalmát. Kagome nyílvesszőt húzott elő és lőtt. A gyönyörű színnel
megáldott fegyver, mintha ketté hasította volna az eget, oly sebesen
haladt előre. Egy szisszenés tört ki a csöndből. Naraku előlépett
vállában, pedig a nyíl fúrodott és ejtett mély sebet. Inuyasha
előrántotta a Tessaiát és lesújtani készült.
- Te nem tudsz megállítani - mondta egy mosoly kíséretében Naraku
Inuyasha a levegőben maradt, olyan volt, mint aki megfagyott.
- Mit akarsz Naraku? - kérdezte meglepő nyugalommal a miko
- A fiadat - felelt rá
- "Honnan tud róla? Bár képes magától rájönni, de lehet hogy
megérezte." - gondolta Kagome
A nő szee rózsaszínűen ragyogott
- Te nem veheted el őt! - azzal kezét kecsesen mozgatta és egy
hatalmas kő közeledett Naraku felé.
A férfi kikerülte a kellemetlenül érkezett sziklát és ezt mondta:
- Feletébb nagy erőd van miko, de nem eléggé!
- Rajta kicsim! Most! - intézte szavait fia felé
Mese szép ezüst pajzs emelkedett kettőjük fölé.
- Nem állíthattok meg ti csak emberek vagytok! - fakadt ki Naraku
Inuyasha a férfi felé rohant és a súlyos Tessaigával lecsapni készült.
- Véged van!
A hanyou azonban nem érezte azt a mámorító örömet, mert a hasában
egy  kés mélyült el.
- Inuyasha!- kiabált Kagome
-Ezért még megfizetsz!
- Kit választasz a szerelmedet vagy a fiadat? Nem tudod megmenteni
mindkettőjüket!- mondta Naraku
A férfi egyre jobban fúrta a hanyou hasába a kardot, és megjelentek az
első vércseppek a száján.
- Engedd le a védőpajzsot Miroshi!- mondta Kagome
- Ne tedd elfogja vinni a gyermekünket! - préselte magából a szavakat
Inuyasha
Kagome szeme megint rózsaszínű lett és a föld mélyéből hatalmas
gyökerek fonódtak Naraku köré.
- Megint hibáztál!- mondta a férfi -Kagura most!
A szél boszorkány, aki túl élte az utóbbi támadást könnyedén
elragadta Miroshit egy szélörvény.
- Apa! Anya! - sírt a fiú
Kagome még ellőtt egy nyilat, de nem találta el a menekülőket.

Folytatása következik...