Zivatar utáni nap következett be a Középkori Japánban. MInden zöld
be borult, a fákon esőcseppek csillogtak a meleg napfényben.
Szivávány is előbújt megmutatva csodálatos színeit. Inuyasháék egy
gyönyörű szép mészkő szirt alá vonultak, ahol a természeti
jelenségéek vájták, farigcsálták a kőtömböt. Így úgy tűnt, mintha egy
hatalmas perem lenne a tető. Kagome készűlődött már bepakolt
mindenfélét, amire még szüksége lehetett. Eloltotta tüzet egy nagy
kanna vízzel és a többieket nézte, ahogy alszanak. Sango mellett
feküdt Miroku, aki édesdeden átölelte a lány derekát ne hogy
megfázzon. Kirara ölébe feküdt Inuyasha, melynek egy hatalmas géz
fedte be egész mellkasát. Kagome elszomorodott. Látta maga előtt,
ahogy Inuyasha egy démontól több sebet is kap, de a hanyou ezzel
nem törödve vetette magát rá a szörnyre. Ekkor kezdett el zuhogni az
eső. Kagome szíve, ahogy emlékezett vissza néha érezte kihagy a
szívdobbanása, mert amikor megpillantotta Inuyasha fájós arcát, a
kihűlt tűzzel és a lebegő testét, ahogy lágy szellő ringatta Kagomén a
düh és fájdalom kezdett eluralkodni. Előrántotta a nyilát, amely
szebben ragyogott mint valaha, olyan volt akár egy kolibri gyönygyház
fényű szárnyai. Messzebb szállt, mint régebben és csak úgy hasította a
levegőt majd egyenesen a torkának ment szörnyek és az fulladástól
haldoklott. Szép lassan dőlni kezdett. Kagome fülében még most is ott
csengett Kagome szava, aki macska démona felé nézett
- Fuss Kirara hozd el onnan Inuyashát!
A macska gyorsan, de előkelően mentette meg a félszellemet, aki
eszméletlenül feküdt a hideg és nedves földön. Azóta nem kelt fel.
Kirara mintha látva Kagome szemében az aggódódást  Inuyasha alól
óvatosan kilépett. Hélyébe Kagome ment, aki maga is meglepődött
tettén. Térdelve ült le és a félszellem fejét lábaira helyezte. Kagome
meg akarta nézni Inuyasha sebeit mellkasán, de az hirtelen
megragadta a lány kezét. Kaggome mosolygott és a hanyou is ezt
cselekedte. Inuyasha elengedte a puha kezet és az a mellkasán
termett. A gézt akarta kicserélni, amely már nagyon véres volt.
- Kérlek próbálj felkelni - biztatta Kagome a félszellemet
- Jó lenne ha olyan könnyen menne - panaszkodott Inuyasha
Ehelyett Kirarának kellett támaszt nyújtania, míg Kagome bekente a
gyógynövényekből készített kenőccsel, amelyet a hanyou mellkasán
osszlatott szét. Inuyasha le nem vette a szémét Kagome gondos
kezeiről. A lány kicsit zavarban volt, de örömmel végezte az ápolási
feladatot. Egy új gézt vett elő és átfonta vele az eész felső testét 
félszellemnek. Olyan óvatosan végezte a dolgát, ne hogy fájdalmat
okozzon még ezzel is.
- Köszönöm - szólalt meg Inuyasha
- Nem tesz semmit -pirult el a lány
Kirara jobban tette ha a félszellem közelében marad melegítve testét.
Kagome fáradt volt. Nem tudott rendesen elaludni az ékszaka, ezért
ott térdelve pihent. Inuyasha megfogta a lágykézfőt és a fájdalom újra
álomba nyomta.