Inuyasha sokkal jobban érezte magát, bár óvatosan tápászkodott fel.
-        Hol van Kagome? – jelentette ki végül, de nem akarta hogy
bármi aggodalom üljön ki arcára és kérdése inkább lenézően hangzott.
-        Azt mondta gyógyfüvekért megy, de ezt te is tudod – mondta
Sango
-        Keressük meg – ajánlotta Shippou
Nem kellett sokáig menniük, mikor nyílvessző suhogását lehetett
hallani. A Szent fa tövében újra megtörtént, ami 50 évvel ezelőtt.
Fekete nyíl találta el Inuyashát, aki odaláncolva a fához ismét érezte a
fegyver hatalmát. Szerencsére mivel távolról érkezett a lövés a
félszellem ruháját találta el valaki, de azt se tudta kiszedni. Az erdő
mélyéből egy ismerős alak formálódott ki. Fekete haj, sápadt arc,
iskolás egyenruha.
-        Kagome! – kiabálták egyszerre
Meghökkenés hallatszott hangjukban. Kagome, mintha megtorpant
volna lassabban lépkedett. Inuyasha végig mérte a lányt, aki oly
sápadt volt, mint aki a halálból tért volna vissza. Arcán semmi érzelem
nem tükröződött csak az a semmit mondó üres tekintete volt. Szeme a
gesztenyebarna szeme kifakult nem csillogott többé. Valakit várt.
Kikyou lépett előrébb lélekrablói, pedig hűségesen követték.
-        Kikyou!  - harsogták a fiatalok
A lány viszont szép és bájos volt, mint régen Kagome. Csak a szíve volt
mindig hűvös.
-        Újra itt a Szent fánál Inuyasha. Milyen véletlen, hogy itt
találkozunk! – szólt gúnnyal teli arccal.
-        Mit műveltél Kagoméval? – kérdezte Inuyasha és a lányt
nézte végig.
-        Felajánlotta a lelkét a te nyamvadt életedért. – kicsit
meghökkent a félszellem kérdésén, de tovább folytatta – Mikor
megsebesültél azonnal hozzám sietett. Mozgásra képtelen volt ezért
van ékkő a homlokán, így szabadon irányíthatom. Nem kell nekem
téged megölnöm, és így jobb, hogy olyan ember fog téged a halálba
vinni, aki szeretett.
Inuyasha gondolataiba temetkezett: „ Kagome miattam? Ékkő, megöl?”
Sango elhajította csontbumerángját, de Kagomét erőtér védte, így
semmisé vált a fegyver.
-        Rajta lőjél! – utasította a lányt.
Elővett egy nyilat, amely már nem rózsaszínen csillámlott hanem
feketén. Elhelyezte a kifeszített húrra és alátámasztotta kezével.
-        Rajta lőj! – szólt rá Kikyou
-        Kagome ne tedd! – mondta szépen a hanyou
Kagome, mintha habozott volna. Remegett az egész teste a félszellem
aranybarna szemeitől. Merev arcán egy könnycsepp tört utat magának
a lány arcán. Voltak még érzései. Egyre több könnycsepp folydogált
arcáról. A föld megszívta magát vele. Kikyou erejével irányította a lányt,
aki az ékkő jelezve világított egyet. Kagome kilőtte a nyilat és elhagyta
a maradék ereje. Összerogyott.