4.rész: Igaz barátok
2005.08.04. 08:06
Miroku levette a rózsafüzért és elkezdte az örvénnyel beszippantani a nyilat, amely nagyon gyorsan haladt Inuyasha felé. A szerzetesnek bár nyílalt a tenyere, mégis meg akarta menteni a jó barátját. A fekete nyíl, mintha bele sújtott volna kezébe, olyan rosszul lett térdre ereszkedett és csak nyögött. Arcán verejtékcseppek jelentek meg és szemei veresek voltak. Észrevette a lyuk, mely eddig csak tenyerén helyezkedett el egyre kúszott feljebb és feljebb. Csuklója eltűnt a mélységbe. - Ahhhh! – ordított a szerzetes - Miroku! – szaladt oda a fiúhoz és átölelte - Menj, nem akarlak téged is elnyelni! – utasította a lányt - A nyíl biztos megmérgezte és felgyorsította a feketeörvényt – terelte a szót Sango A fák erősen hajladoztak az orkán erejű széltől. Csak a Szent fa nem mozdult meg. - El kell menned! -szólt a kínok közben Miroku - Nem hagylak el szerzetes! – és még erősebben fogta a derekát a férfinak Sango egyre közelebb hajolt Mirokuhoz, akinek arcán könnyek jelentek meg a fájdalomtól. A lány ajka hozzá ért a fiú szájához. Megfeledkeztek mindenről és mindenkiről. Sango is sírt nem akarta elveszíteni kedvenc perverz szerzetesét. Miroku karja már eltűnt és fákat is elnyelt. A lány törölgette a könnyek záporát a fiú arcáról. Sango keze is kezdett a feledés homályába tűnni. Kagome ott feküdt az erdő közelében teste elhagyva átadta magát az örvények és felé repült. Inuyasha elkapta a jéghideg kezet, amely nem markolt vissza, így a hanyou kénytelen volt belemélyeszteni karmait a lány karjába. - Ne haragudj Kagome!- és ránézett az üres arca, amely nem eresztett több könnyet. Meg szólalni nem szólalt meg, de mintha halkan suttogott volna. Azt kérte, ne haragudjon rá, mert csak ő miatta tette. „Inuyasha szerezz a Szent fa kérgéből egy keveset és engedd el!” A félszellem így tett. Miroku tenyerén is áthatolt. A forgács megtíszította az örvény kezdett visszahúzódni. Kikyou, akit eddig lélekrablói tartottak elmenekült. Inuyasha nem ismert régi szerelmére, hogy tehette ezt Kagoméval? A hanyou kezén úgy lógott a lány, mint akit teljesen elhagyott az erő. Miroku örömmel puszilta meg Sango homlokát. Látták egyre húzódik vissza a lyuk. A fiú körbe fonta a rózsafüzérrel és már biztonsággal ölelte át a lányt.
|