Sötét éjszaka volt. A hold elrejtette arcát a felhők mögé, s a csillagokra bízta az éjjeli világítást.

Egy erdő mélyén, egy tisztáson kis fényt vont maga köré egy kupac parázs. Másfél órával ezelőtt még élénken ropogó tűz volt, de miután a táplálása abbamaradt, lassan kialudt. A parázskupactól két lépésre, egy fának dőlve pihent egy hosszú, fehér hajú, kutyafülű fiú. Az eget bámulta, ám a tekintete újra és újra visszatért egyetlen pontra: vele szemben, a parázs másik oldalán, egy pokrócon feküdt egy fekete hajú lány. Aludni próbált, bár nagyon fázott. A fiú felállt és odasétált a vacogó lányhoz.

-Kagome?- leguggolt a lányhoz és gyengéden megrázta vállát-, Fázol?

-Hogy én? Ja, nem.- Kagome próbált magabiztosságot tükrözni, de didergése nem ezt mutatta.

-Felélesztem a tüzet.

-Ne, nem kell. -Kagome elkapta a fiú karját, aki már visszament volna az egyre halványuló parázshoz.

-    Hát? Kagome, a vak is látja, hogy majd’ megfagysz. Tessék- levette piros köpenyét- én nem fázom.

Betakarta vele Kagomét, majd így szólt:

- Nem kéne megfáznod, most nem érünk rá betegeskedni.

-  InuYasha, nem maradnál itt?

-       Miért, félsz?

-  Nem, dehogy, csak te is meg tudsz fázni.- Kagome félrehúzta a köpenyt, hogy InuYasha le tudjon feküdni mellé.

Miután elhelyezkedtek, Kagome így szólt:

-  Szerinted fog változni azok után az életünk, hogy Naraku nincs többé?

InuYasha nem válaszolt rögtön. A csillagokat bámulta, és úgy hallgatta a lány szavait.

-  Nem tudom. Már csak három ékkőszilánkot kell megszereznünk, kettőt Kougatól, egyet pedig Kohaku hátából. Nem tudom, hogy Sango engedni fogja-e, hogy megöljem az öcsét. Egyébként hol van Sango? Elment Mirokuval?

-    Igen, Shippoval mentek a közeli faluba. Miroku megálld egy fogadót, vagy valami ilyesmi.- InuYasha megfogta Kagome kezét, amit a lány eddig maga mellet nyugtatott a földön.

-    Kagome, jéghideg a kezed! Jól vagy?- InuYasha óvatosan dörzsölgetni kezdte a lány kezét, nehogy megsértse a karmaival, majd amikor látta, hogy ez nem használ, így szólt:

-Gyere ide! Az én testem meleg.- azzal megemelte és magához húzta az elkerekedett szemű Kagomét. Gondosan betakarta, és magához ölelte az elképedt lányt.

-  Köszönöm…- suttogta Kagome InuYasha fülébe és a fiú mellkasára hajtotta a fejét. InuYasha arcán egy mosoly árnyéka suhant át, majd a mellkasán fekvő lányra nézett. Kisimította a lány szeméből az odalógó tincseket. Kagome felnézett rá. Amikor tekintetük összefonódott, mindketten tudták azt, amit szavakkal nem voltak képesek elmondani egymásnak. Pár másodperccel később InuYasha ajka már Kagoméére tapadt, és úgy érezte, soha többé nem engedi el a lányt.