3.fejezet

Igazi való….

Reggel, Sesshoumaru korán fel kelt és a hajnalt nézte. Rin nyugodtan aludt, Aun kicsit horkolt, Yaken meg még álmában is beszélt. Sesshoumarunak csak most volt kitisztulóba a szaglása, egyre jobban érezte a szagokat. „Egy félszelem”, majd a szemét a szaglása irányította, és Szireiszt nézte. „Egy korcs” Gondolta magában. Szireisz felébredt, érezte, hogy valaki őt nézi. Felült majd körül nézet, megakadt a szeme Sesshoumarun, aki őt fürkészte. Szireisz érezte hogy javult a látása. „Akkor most félszelem vagyok”. Nem tudott semmit kiolvasni Sesshoumaru szeméből. Majd felállt Szireisz, és elnézet a tó felé, ahol tegnap járt. El is indult baloldalra, míg Sesshoumaru vele szembe volt. Lassan sétált, és hallgatta a lépések zaját, de csak a sajátját hallotta. Oda ért a tóhoz, még mindig látható volt a tettem, a többi részét a víz elnyelte, nagy volt a tó így a vér gyorsan feloldódót benne. Szireisz a víz felé hajolt, látta hogy szeme, néha hol barna, hol kék. És hogy sokkal nagyobbak lettek. Nem sokkal csak egy kicsivel. Kinyitotta a száját, és látta hogy metszőfogai nagyobbak lettek, és sokkal erősebbek. Majd szeme megállapodott a barnán. Csak akkor váltott kékre, ha félt. Bele merítette kezét a vízbe, és ivott belőle. Majd felállt, körbe nézet és látta hogy egyedül van, pedig nem volt. Levette felsőjét, majd vissza, de most már nem fordítva volt rajta. Sesshoumaru lassan de közeledett.. Szireisz oda fordult, majd meglátta Sesshoumaru alakját.

-         Egy korcs. –mondta Sesshoumaru majd, elővette a Tokojin. – Jobb lett volna, ha halandó maradsz. 

-         Így már kevesebb esélyed van. – Mondta, de közben mást érzett, még a szeme is bekékült. Sesshoumaru érezte hogy fél.

Az erejét kereste. Rá is lelt, és már gyűjtötte is.

Sesshoumaru támadott, le akart csapni a Tokojinal, de Szireisz kikerülte, kicsin múlott. Gyorsan fáradt, majd viszonozta a támadást, de Sesshoumaru egy kőnyű felugrással kikerülte, majd új szagokat érzet. Csak játszott a lánnyal, rég ölt fél szellemet, ugye ezt most kiélvezte. Ha már Inuyashát nem tudta megölni.  A világot megszabadítja még egy selejttől. Felismerte a szagot amin előbb akadt meg az orra, egy félszelemé és egy adag halandó – é volt.

-         Inuyasha. – mondta ki, ép támadt a lányra, de csak a vízhez lökte közelebb. A lány csak furcsán nézett.

Majd folytatta támadást. Nekirontott Sesshoumarunak, és meg akarta vágni, de a szellem, elkapta a kezét, és megszorította. Szireisz kiterjesztette az erejét, és Sesshoumarura irányította. És tűzhengert lövellt a férfi felé. De ő csak kirántotta az ostorát, ami vissza is verte, és a lányt is megsebezte, de nem halálosan, csak egy kis vágás volt az arcán. Szireisz oda kapott a másik kezével, majd elhúzta, és látta hogy vérzik. A démon jobban megszorította a lány kezét, Szireisz azt hitte, mindjárt eltöri.

Majd megfogta és elhajította bele a vízbe. Még szüksége lesz rá, hogy Rinre vigyázón. Most jobb dolga is van, a közelben van az öccse, inkább most őt üdvözli. Szireisz gyorsan úszott ki a vízből, nem tudta miért kegyelmezet meg neki a démon. De most kezdte el utálni, amiért csak legyőzi, de nem öli meg. „Vagy csak visszaemlékezett arra, amit mondtam neki? Még múltkor? Kitudja!” Másszót ki a vízből. Látta merre indult el Sesshoumaru ezért követni akarta. Tudta, ha még egyszer rossz fát tesz a tűzre, megöli. „De jobb halottnak lenni, mint egy szolgának.” Majd elindult, az erdőbe, érezte a szagát a démonnak, de valaki másét is. Még mindig kék volt a szeme, és még mindig félt. De lassan haladt előre, majd ahogy kinézett a bokrok közül, látta amint Sesshoumaru valami fél szellemmel küzd, olyannal, mint ő. Csak annak kutya füle van, és van mellette 3halando. Meg valami állat, és egy kis valami. Nem tudta meghatározni hogy mi, túl messze volt.

-         Mintha gyengültél volna. – jegyezte meg Sesshoumaru, amint lesújtót a Tokijinnel.

-         Csak keresem a szél bordát. – vágott vissza Inuyasha.

És folytatták tovább. Miroku meglátta a kék szempárt a bokorba. Ami barnára váltott. El is indult finoman lassan, hogy ne vegye észre, majd Sango is utána. Amikor az erdőbe voltak.

-         Te mit csinálsz? –kérdezte meg Sango amint követte Mirokut.

-         Te nem láttad, a bokorban? – kérdezte vissza Miroku, miközben folyamatosan Szireisz háta mögé tartottak. – Volt valaki a bokorban, és a csatát figyelte.

Szireisz, még mindig vizes volt, és ki volt fáradva, a csata a szellemmel, kimerítette. Halk lépteket halott, majd felpattant ruhájáról folyt a víz. És meglátta a bokrok közül kilépő Sangot, és Mirokut.

-         Ti kik vagytok? – kérdezte, majd fegyverére gondolt, amit a tóparton hagyott.

-         Én Miroku – mutatkozott be majd oda szaladt a lányhoz és megfogta a kezét. – Lennél a gyerekeim anya? – ártatlan mosolyt vágott. Szireisz kérdőn nézett rá, majd kiszabadította az egyik kezét, és megpofozta a szerzetest.

-         Ezt veheted nemnek. – mondta miközben a meglepődött Mirokura nézett.

-         Legalább most megkaptad. – Sango tűző tekintettel nézett rá. Miroku meg az arcát fájlalta.

-         Rossz szagot érzek. – fordult el Szireisz Rinék irányába. Yaken szaladt feléjük, félve, és őrjöngve.

-         Segítened kel, te félszelem vagy? – fordult Szireisz felé, meglepődve. – Akkor is segítened kell. – majd meglátta Mirokuékkat. – Ti meg?

-         Nem is tudtad, hogy Sesshoumaru épp Inuyashával harcol? – majd halvány mosoly jelent meg az arcán. „végre újra megverhetem”

-         Nem, nem – tudta mire gondol Miroku, inkább gyorsan futtásnak eredt. Vissza oda, ahonnan jött. Szireisz közben gondolkodott, Yakenek igaza lehet, „akkor meg kell védenem Rint”. Egy kislányt nem hagyna megölni.

Majd Yaken után eredt. Sango és Miroku is követte őket. Szireisz érezte, hogy egyre erősseb lesz a rossz. Ezt a Szerzetes is felismerte. Futottak végig az erdőn, míg oda nem értek a táborhelyhez, Aun épp Rint próbálta megvédeni, egy fekete hajú gonosz tekintetű fél démon ellen. Rin amint meglátta Szireiszt oda futott hozzá, nagy ívben kikerülve a férfit, és a háta mögé bújt.

4.fejezet

Naraku…

-         Naraku. – Mondta ki Miroku és Sango egyszerre amint kiértek az erdőből.

-         Mindenki itt van? – kérdezte gúnyosan. – Még hiányoznak, páran. Bocsáss meg de, nem hoztam Kohakut, se a mérges darazsakat. – nézett sajnálkozó tekintettel a szellemirtó lány és a szerzetes felé.

Szireisz egy kisebb tűz hengert bocsátott felé, de Naraku kikerülte, majd Szireisz sorjába 10eleresztett. De fogytán volt az ereje. Már látta hogy Naraku ki sem akarja kerülni a kisebb örvényeket. Majd valami nő érkezett meg egy tollon, és a legyezőjével egyet suhintott és a hengerek eltűntek.

-         Kagura, hozd ide Rint! – parancsolt rá Naraku.

-         Ki mondta, hogy engedem? – vágott vissza a félszelem.

Majd valami bumeráng repült el mellette a szélboszorkány felé. Kagura alig bírta kikerülni, majd sajátos küzdelembe kezdtek Sangoval, Miroku is segített a lánynak.  

Szireisz megérezte egy kard érintését a lelkébe. Egy nagyon erős kardét ilyet még soha nem érzett, érezte az agyában, hogy a kard hívja. Majd elkezdte maga felé irányítani, és a kard szívesen ment. Átvágott az erdőn, elsuhant a tó mellet is. Majd valaki követte a kardot.

-         Most meghalsz Inuyasha öcsikém. – és már készül lesújtani Sesshoumaru de akkor maga elé rántotta a kardját Inuyasha, majd eltávolodtak.

Inuyasha kezéből kitépődött a kard, és elrepült.

-         Kirara. – mondta Kagome, majd Kirara megváltozott.

     Kagome ráült, és Shippou is felugrott mellé, majd elindul a félszelem felé, aki bambán nézte, merre repül a kardja. Megfogta Inuyasha kezét, aki a lendülettel felült mellé. Elindultak a kard irányába. Sesshoumaru is, de ő gyorsabb volt, bár a kardot nem érte utol.

Szireisz kinyújtotta a kezét, és pont bele repült a kard. „ez meg micsoda?” Nézett a kardra még soha nem látott ilyet. „Tele van erővel a kard” A kard át volt változva bárddá. Szireisz gyorsan elindult Naraku felé. Aki meglepődve nézte, hogy sikerült megfognia a lánynak a kardot. De még éppen időben tért ki a kard csapása elől. Sesshoumaru most jött ki a bokrok közül, és látta hogy a lány fogja a Tessaigat. „Egy félszelem…” Kirara is megérkezet az utasaival, leszálltak Rin mellet. Inuyasha csak nézte, hogy a másik félszelem úgy bánik a kardal, mintha egy sima tőr lenne. Majd Szireisz az ötödik lesújtás után, belevágta a földbe, mire a kardból szikrázó sövény nyílt Naraku felé, ő felugrott és akkor a szikrák is magasabbra csaptak.

-         Add vissza a kardom. – ordította dühösen Inuyasha. Közben Kagome Rinel beszélgettet, Sango és Miroku kezdték legyőzni Kagurát.

Szireisz összegyűjtötte minden erejét, nem figyelve a másik félszelem kérésére. A kard és a tűz erejét összekötötte. Mágikus tűzörvény kezdet kilövellni, amit sárga szikra vett körül, és Naraku felé tartott, aki a döbbenettől, mozdulni se bírt. Szireisz összerogyott, Nem volt több ereje, csak oda hajította Inuyashának a Tessaigat. Miközben az az örvény belecsapódott Narakuba, aki eleset a földre, fáradt volt, és vérzett. Naraku csettintet egyet és eltűnt a szélboszival. Szireisz oda ment egy fához és neki dőlt, nem volt ereje felállni se, mindet beleadta az örvénybe, és még úgyse járt sikerrel. Sesshoumaru végig nézett a harctéren. Sango és Miroku is fáradt volt, Miroku Sangot vigasztalta Kohaku miatt. Inuyasha felvette a kardját. Kagome meg Rinnel beszélt. Yaken meg most érkezett meg. Aun meg Szireisz mellé lefeküdt.