A négy lélek újjászületése

I.                   fejezet: Kouga felbukkan

Késő délután volt. Inuyasha és barátai szokásukhoz híven Kaede anyó falujában pihent, és várta Kagome visszatérését. Legjobban Inuyasha mutatta ki, a jól megszokott módján:

-         Hogy tud ez a lány ennyit szöszmötölni? Csak hátráltat minket folyton, na és persze nyavalyog!

-         Inuyasha, ha annyira hátráltat, miért nem indulsz el egyedül megkeresni a szilánkokat?- tette fel Miroku ravaszan a kérdést. Inuyasha erre kicsit zavarba jött, de nem mutatta ki.

-         Ez nagyon egyszerű! Csak ő látja a szilánkokat, ezért kell- felelt Inuyasha. Majd zsörtölődött tovább. Eközben Kagome felbukkant a kút mélyéről, és kimászott belőle. Miután ezt a feladatot sikeresen végrehajtotta elindult a falu felé, ahol barátait hagyta. De félúton egy hatalmas porfelhőből előugró egyén elkapta, és magával vitte a másik irányba. Kouga volt az, a farkasok klánjának vezetője.

-         Ó, Kagome drágám! Annyira hiányoztál. Én egyetlen gyönyörű asszonyom- lelkendezett a szellem, mert rég nem látta Kagomét.

-         Kouga! Kérlek, vigyél vissza Inuyasháékhoz, mert keresnünk kell tovább az Ékkő szilánkokat, és Inuyasha biztos veszekedni fog velem, mert így el fogok késni!

-         Ha az a pincsi veszekszik veled, letépem a fejét! De ahogy akarod, Kagome drágám, visszaviszlek-, fejtette ki gondolatait Kouga. Eközben Kaede kunyhójában, Inuyasha már majdnem a földig taposta a padlót. Az anyó ezt ki is fejtette:

-         Inuyasha, ha megkérhetnélek, ne csinálj árkot a kunyhómba. Mert elég hideg lesz, ha alulról befúj a szél.

-         Hol van már Kagome? Annak a lánynak fél óra, míg elkészül? Kimegyek a kúthoz, hátha már megjött!- és kiment a kunyhóból. De ekkor megcsapta az orrát Kagome és Kouga szaga. Elindult a szagok forrása felé, és hamar egymásba botlottak Kougával.

-         Szervusz korcs! Hogy megy a sorod. Várj, ne mond nem is, érdekel!- „köszönt” Kouga.

-         Te csak maradj csöndben bolhafészek!- tett ugyanilyen udvarias megszólítást Inuyasha. A „beszélgetést” Kagome szakította félbe.

-         Szia Inuyasha! Mit keresel te itt?

-         Utánad jöttem, mert már lassan fél órája várunk!- kiabált a félszellem válaszul.

-         Bocsáss meg, hogy Kouga elvitt és csak most értünk vissza! Nem tehetek arról, hogy Kouga szeret és látni akart!- ordítozott Kagome.

-         Hogy merészelsz ilyen hangon beszélni az asszonyommal? Azonnal kérj tőle bocsánatot!- üvöltött mindenkit túl Kouga amiből természetesen Inuyasha és közte valóságos verekedés tört ki.

-         Te mocskos ordas! Nehogy még egyszer így beszélj velem, mert kitépem a nyelved!

-         Hahaha! Arra vagyok én kíváncsi, hogy egy magadfajta korcs ártani tudjon nekem!- és csak folytak a fiúk száján az ócsárló szavak. Közben már a kunyhóban is hallották, hogy mi is történik, és hogy ki van itt. Sango és Miroku felpattantak és rohantak a nem épp halk hangok után. Megtalálták a két verekedő fiút, és Kagomét aki próbált olyan hangot kiadni magából, amit a két csatázó is meghall.

-         MOSTMÁR ELÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!- kiáltott Sango miután odaértek a szerzetessel.

-         Köszi, Sango! Nekem már teljesen elment a hangom- és erre a kijelentésére majdnem megint kitört a „háború”, mert a harcolók egymást hibáztatták ezért.

-         Kouga, most kérlek, menj el, Inuyasha te pedig gyere velem vissza a fegyvereimért, hogy indulhassunk- szólt kissé rekedten Kagome, majd megfogta a hanyou fülét, és úgy húzta maga után a kunyhóba, ahol nagy meglepetés várta őket…