IV. fejezet: Kikyout választotta?

Kagome egy szemvillanás alatt Kaede kunyhójánál termett. Nem értette, hogyan sikerült ilyen gyorsan ez a művelet, de nem érdekelte.

-         Kaede anyó! Kaede anyó, segíts!- és bent volt már a házikóban. Az anyó először megijedt, de látta, hogy a nővére reinkarnációja volt az.

-         Mi a baj gyermekem?

-         Nem tudom, mi történik velem. Vagyis tudom, de nem értem. Ha Inuyashára nézek, olyan furcsa érzésem van. Alig tudom türtőztetni magam, hogy meg ne csókoljam ott helyben- panaszolta gondolatait a lány.

-         Értem. Erre az a magyarázat, hogy minden lélek eredeti tulajdonosa egy szerelem miatt távozott a világból. Mert Inuyasha apja az anyja miatt halt meg. Kikyou is a szerelmük miatt. Az angyaldémonok vezetője is egy szerelme miatt vesztette életét. És végül a sötétség fagyos démona is a szerelem melegét érezve a szívében halt meg- magyarázta az anyó.

-         De most, elköszönök mindenkitől, mert vissza kell mennem a saját világomba-, magyarázta a lány, majd hirtelen ismét fény vette körül, de ez más volt. Ebben a fényben mind a négy jelen volt. Végül Kagome pont úgy nézett ki, mint régen, csak a szeme volt más. Négy színben pompázott. Kék, barna, fekete és végül sárga. „Most mind a négy lélek ereje itt van bennem. Értem már. Szeretem Inuyashát, és főleg azért, mert Kikyou is szerette.” Gondolkodott és elindult sétálva arra az irányba indult amerről jött, hogy megtalálja Inuyashát és a többieket. Eközben a fiú is Kagome felé igyekezett, de halandó lábaival alig bírta az iramot. Le kellett lassítania, végül pedig megállnia. Egy rideg hangot hallott egy fa mögül.

-         Nocsak Inuyasha. Mi járatban errefelé? Csak nem azt a kis reinkarnációt kergeted!- mondta a hang, majd kilépett a tulajdonosa a fa mögül. Kikyou állt előtte. De nem sokáig, mert közeledett hozzá, míg végül megölelte. Inuyasha nem tudta mit tegyen, de ekkor megpillantotta a gondolataiban Kagomét aki, rá mosolyog. Ekkor megpróbálta kitépni magát a nő szorításából, de nem ment. A lélekrablók szorosan fogták. Megérkezett Kagome is és a háttérből kezdte figyelni az eseményeket. Látta amint Inuyasha nem tiltakozik az ellen, hogy Kikyou öleli, majd egyre kisebb lett a távolság köztük. Kikyou megcsókolta a fiút. Ekkor Kagomében eltört a mécses. Sírva rohant el. Inuyasha ezt meghallotta és olyan ereje lett, amivel ki tudta tépni magát a nő karjaiból. Ő erre nagyon elcsodálkozott.

-         De ez hogy lehet? Hiszen most egyszerű halandó vagy!- kiáltott- De nem érdekel! Most meghalsz!- és támadni akart egy nyílvesszővel, de a fiú előrántotta kardját. Az nem változott át, de egyre vészesebben közeledett Kikyou szíve felé. Mielőtt végleg belefúródott volna a kard Inuyasha csak ennyit mondott:

-         Én már Kagomét szeretem!- eközben a lány épp a kútnál volt.

-         Úgy tudtam! De akkor miért van bennem a négy lélek, ha nem én vagyok az, akinek birtokolnia kell?- és sírásba kezdett. Beugrott a kútba, de nem jutott át, csak jól összevágta a lábát, a lent heverő csontokkal. Kimászott és újból beugrott. És újból, és újból. Már teljesen össze vissza volt vágva minden tagja. Ekkor kétségbeesetten elkezdte püfölni a kút oldalát.

-         Miért nem engedsz át? Miért? Nem tartozom ide, el akarok menni!- de rosszul lépett és elesett. Beverte a fejét a kút oldalába és az elkezdett vérezni. Már kezdett felkelni a nap, és Inuyasha elkezdett fáradni. A fiú megpillantotta a nap első sugarait és ekkor átváltozott. Megérezte a lány vérének szagát, és azonnal gyorsabbra vette a tempót. „Remélem nem esett semmi baja! Nem szeretném, ha baja esne.”. A nyomok a kút felé vezettek. Inuyasha beleugrott és megpillantotta a vérében ázó lányt. Testét mindenütt sebek és vágások borították. Inuyasha megdermedt és legyökerezett a lába, de észbe kapott, és felkapta a lányt, majd Kaede kunyhója felé vette az irányt.